MEGOSZTOM

Kedden történt. Most péntek.

 Gyónhatsz nekem, hirdette Hexempixel Pál.
 Mondd csak, ereszd ki, közönséged leszek.
 Mézzel kente portáját, félfenéken csúsztam
 a pajtába, ahol ült. Zöld púpú legyek
 dönögték a talpam. Odaragadtam én már
 a földhöz, dagonyázni jól is esik. Úgy van,
 bólintott, úgy is lesz. Nem utazol, nem kérdik
 egyenruhások: business or leisure. Másfajta
 kegyelem szabályoz már. Mint mikor csillár reng
 földrengés előtt. Mint mikor elfelejtesz
 valami fontosat, és a szádat nyalod,
 próbálod felidézni. Mint mikor csuklyás figurát
 látsz: egy emlékezetből kihullott isten az, vagy
 akasztanak valakit. Válasz helyett lehúztam
 a ragacsba Pált, birkóztunk. Te beszélsz, disznó-
 házi, önjelölt pap? Hát nincs is arcod.
 Könyökkel öleltem, még bele is rúgtam.
 Hallgatni tanulj meg, sőt bravózni. Ingyen.
 Hogy kerültem haza, nem tudom. Méznek, cukorkának
 már a nevétől is hányok, hirdetéseket nem olvasok.
 Kidobom a kínai sütemények jóscéduláit. Gyalog
 megyek messzire is, élelmiszert nem halmozok. 
Márton Ágnes