Baudelaire annyira undorodott a természettől, hogy a vizet is csak mesterséges keretek közt tudta elviselni, ezért a tenger, de még egy aprócska tó sem jöhetett szóba, legfeljebb az uszoda vagy műtó. Mintha mindig csak a mintha. Bár ezen a ponton felmerül bennem a kérdés, hogy mi a helyzet az ivással? Vajon a víz érintkezése az emberi testtel mikor volt annyira mesterséges, hogy végre „enyhet” adhatott a költőnek, nem csupán életet? Elképzelek egy szomjazó Baudelaire-t. Tiszta forrásból sose.
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
november 22, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Ioana Gecse Borgovan: Ninaki
Jól emlékszem rá, pedig csaknem negyven éve már. Kecsességére, törékenységére, finom, ...
november 21, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Semlény Csukcsföldön*
Az igazi együttérzés mindig szótlan.Jurij Ritheu Menni fog az, fiam, mondja anyám, útnak úgy ...
október 25, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
GÖRÖG HAZA
(lebegés) Másfél évtizede az Égei-tenger északi partján töltünk nagyjából egy hetet ...
november 17, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Hány bőrt lehet egy idegenről lehúzni?
Fede Álvarez: Alien Romulus A világmindenség kivételével, mindennek van vége, de az ...