MEGOSZTOM

AZ ELSŐ EXPERIMENTUM; NEW ENGLAND PATRIOTS; AFTER 2018

AZ ELSŐ EXPERIMENTUM

Tudom. Sok lesz a ripacskodásból,
de hidd el, valahol talán ez is 
a része.
Szóval, egy kis szerelmet 
ígértem.
Tudom.
Nos, ez egy történet. De ahhoz,
hogy elmondjam, lehet, hogy
olyan dolgokat is hallanod kell majd, amiket nem
szeretnél.
Úgyhogy tekintsd ezt
egy bevezető próbának.
Egy szutykos, sörszagú kanapé
próbájának, ami előtt jó közel 
állt egy tv, és folyton csak 
South Park epizódokat 
sugárzott.
Ketten ültünk rajta. 
Éjjel-nappal olyan füst vett 
körül minket, amiben csak 
akkor láttuk meg a másik 
arcát, amikor az 
mosolygott.
Mi féltünk.
Közben a megszabadulásunk 
már akkor finoman lépkedett 
kint a konyhakövön hangtalan 
sarujában. 
Sosem vettük észre, mesteri módon bujkált 
egy szűk panellakásban évekig.
Ő nyugodt volt.




NEW ENGLAND PATRIOTS

Akkor érkezett Tom Brady.
Hirtelen elkezdett minden
Tom Brady-ről szólni.
Akár egy MMORPG 
játékban az erődítményeket,
előrébb tolták az amerikai
határaimat.
Elkezdtem érezni, hogy 
elkerülhetetlenül sodródom
egy manhattani éjszakába,
ami teljesen más részegséget
tartogat azokhoz képest, 
mint amiken felnőttem.
Elkezdtem érezni, hogy
olyan marionett vagyok,
amit egy feledékeny
Isten újra kézbe vett,
mint egy régi hobbit
a szeszélyes
kamasz.
És megismerni Tom Brady nevét
jelent valamit, azílumot,
különleges érzékelést; 
mert félelmetes dolgok vannak 
készülőben, a régi viktoriánus
háztetőket már csak elhagyni
tudták a mókusok, az érkezések 
korszaka megszűnt. 



AFTER 2018

Valamikor 2018-ban ragadtam be abba a liftbe.
Azóta tartok magamtól. Bárhol szembejöhetek 
velük az utcán. Uffizi-after vagyok, kultúrsokk 
után egy kis pihenő, nyugtató, szerelem, történet.
De mintha az enyém már nem is folytatódna.
Pedig itt vonul el éppen, itt zajlik 
a szemem előtt. Látható, ahogy 
darabokra szedve leértékelődik, 
sőt, úgy látható igazán;
Egy leszázalékolt előélet 
árnyékfoltjai között,
sötét napsugarakba
préselve.

Vasas Tamás