Az utóbbi években az erdélyi magyar sajtó részben a Magyar Távirati Iroda erdélyi híreiből él. Azokból az információkból, amelyeket az állami hírügynökség erdélyi tudósítója szállít a médiának. Gazda Árpád újságírót kérdeztük a hírügynökségi munkáról.
Évekkel ezelőtt hangzott el a kolozsvári magyar újságírók óévbúcsúztató összejövetelén, félig viccesen, hogy ha a Magyar Távirati Iroda valamit elront, az az egész erdélyi magyar sajtóban úgy jelenik meg. Az állítás találóan írja le az erdélyi magyar média MTI-függőségét. A közszolgálati médiaintézmény által 2010-ben beindított ingyenes erdélyi hírfolyamot ugyanis mára az erdélyi magyar szerkesztőségek alaphírforrásnak tekintik. Egyes vélekedések szerint új szolgáltatásával a hírügynökség nagy segítséget nyújtott az erdélyi magyar sajtónak, mások szerint az újságírók elkényelmesedéséhez járult hozzá. Tény, hogy az MTI hírei a lapokon, portálokon, rádiókon és televíziókon keresztül naponta több százezer erdélyi magyar médiafogyasztóhoz jutnak el.
A kolozsvári újságírók összejövetelén elhangzó kijelentés Gazda Árpádtól, az MTI erdélyi tudósítójától származott. Húsz év szakmai tapasztalattal a háta mögött, 2010 novemberétől kezdett el dolgozni a magyar állami hírügynökségnek, előbb szóbeli megállapodás alapján, 2011 februárjától pedig szerződéssel. Bevallása szerint nem volt szüksége különösebb felkészülésre ahhoz, hogy megbirkózzon az új típusú újságírói feladatokkal. A „bejáratásául” is szolgáló három hónap alatt kapott budapesti visszajelzések elegendőek voltak arra, hogy elvégezze a munkáját tökéletesítő finomhangolásokat.
A műfaji korlátoktól a hírháttér adta mozgásszabadságig
Gazda Árpádnak elsők között a hírügynökség műfaji korlátaihoz kellett alkalmazkodnia: az MTI a lapoktól eltérően nem közöl interjúkat, riportokat, véleményanyagokat, csak híreket, ritkábban hírháttereket. Híreiknek szigorúan meg kell felelniük a műfaji kritériumoknak: minden esetben választ kell adniuk azokra a kérdésekre, hogy hol, mikor, ki és mit cselekedett. Ilyen értelemben Gazda szerint nincs lényeges különbség egy jól megírt napilapos hír és egy hírügynökségi hír között.
Külön műfaj az MTI-nél az önálló, rendszerint nagyobb terjedelmű hírháttér. Ezekre időnként azért van szükség, mert vannak hosszú ideig zajló folyamatok, összekapcsolódó eseménysorozatok, amelyek részletei nem férnek bele egy-egy hírbe. A hírháttér pedig ismerteti az összefüggéseket, segít megérteni az egész folyamatot. „Akkor írok hírhátteret, amikor nagyon sok információ van, és úgy érzem, ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük. Szükség van egy tisztázó anyagra, ami helyükre teszi a dolgokat” – fogalmazott Gazda.
Ami újdonság volt számára az MTI-nél, hogy a terjedelmes napilapos cikkektől eltérően a hírügynökségnek megírt anyagokban valamennyi információt le kell hivatkozni. Ez a szabály szerinte valamelyest ront ugyan a hír olvasmányosságán, de megóvja egy esetleges kellemetlenségtől a szerzőt. Előfordulhat ugyanis, hogy egy közszereplő olyan adatokat, információkat közöl, amelyek hitelességét szinte lehetetlen ellenőrizni. „De ha a hírben egyértelműen le van hivatkozva, hogy az esetlegesen téves információt X közölte, akkor X felel az állítása hitelességéért, nem az újságíró” – magyarázta az MTI erdélyi tudósítója.
További követelmény, hogy a hír minél rövidebb, feszesebb legyen. Ez az újságíró szerint némileg ellentmond a főként a külföldi tudósítók számára előírt MTI-szabálynak, hogy a hír ne csak az eseményről szóljon, hanem legyen meghátterezve. Ez utóbbi is érthető követelmény, ugyanis a hírügynökség elsősorban a magyarországi szerkesztőségek számára tudósít Erdélyből és Bukarestből. Ekként a hátterezés célja, hogy az előzetes információkkal nem rendelkező magyarországi olvasók is megértsék a romániai eseményeket és folyamatokat. Ezzel magyarázható, hogy a Gazda Árpád által megírt híreknek legtöbb esetben legalább harmadrésze háttér.
Az MTI-nél és általában a hírügynökségeknél elvárás a tárgyilagosságra való törekedés, a hírből nem derülhet ki, hogyan viszonyul a szerző az adott témához. Az egyetlen terület, ahová az újságíró kismértékben a saját szemléletét is be tudja vinni, az éppen a háttér. Gazda Árpád szerint szinte végtelen az információknak a tárháza, amelyeket a hírek háttér részébe lehet illeszteni, ezek szelekciója pedig egy kicsit már a szerző viszonyulását tükrözi. Az újságíró a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyéről írt híreit említette példaként. Ezek megírása kemény feladat volt, mert az intézményen belüli konfliktussorozat fejezetei technikai részletekről szóltak, amelyeket nehéz volt egy hír terjedelmébe beleférve elmagyarázni. „Így bevezettem, hogy minden MOGYE-s hír végére egy kis történelmi áttekintést illesztettem háttérnek. Leírtam, hogy az egyetemet önálló magyar intézményként hozták létre, majd egy telefonos pártutasításra kétnyelvűvé tették, a román tagozat mára kétharmados többséggel működik, a magyar tagozat pedig sorvad. Ez a háttér megérteti az olvasóval, hogy a MOGYE-ben elrománosítás zajlik, ebbe a folyamatba illeszkednek be a jelenlegi konfliktusok” – magyarázta munkamódszerét.
Kívülről szemlélni az eseményeket
Az MTI-nél léteznek további elvárások, amelyek más állami hírügynökségekre, például a román Agerpresre nem jellemzőek. Utóbbi munkatársai például hosszan idéznek híreikben a politikusi nyilatkozatokból, mintha nem is lenne követelmény, hogy a szerző az idézett nyilatkozat minden vonatkozását értse. Ezzel szemben az MTI-nél az újságíró csak akkor adhatja le a hírt, ha ő maga is érti az idézett politikus mondanivalóját. „Tisztában kell lennem azzal, milyen kontextusban kell értelmezni az idézett kijelentést, mire utalt a nyilatkozatával a politikus. Alapelvárás, hogy semmi olyat ne írjunk le, amit nem értünk” – mondta Gazda. Szerinte nem csak a román hírügynökségekre, általában a román sajtóra érvényes, hogy akkor is hosszan idéznek politikusokat, ha nyilatkozataikban önmaguknak mondanak ellent. Az MTI újságírójának azonban ki kell deríteni, hogy a politikus valójában mit akart mondani.
A román állami hírügynökségtől és a napilapok gyakorlatától eltérően az is követelmény, hogy a tudósítók maradjanak külső szemlélői az eseményeknek, ne generáljanak történeteket, ne tematizáljanak. Vagyis Gazda Árpádtól nem várják el például, hogy reagáltassa Kelemen Hunort a kormányválságra. „Ha az RMDSZ elnöke ezt fontosnak tartja, és erről közleményt ad ki, akkor azt átveszem. De én nem gerjeszthetem ezt a témát, mert lehet, hogy Kelemen Hunor nem akar reagálni. Nem befolyásolhatom még azzal sem a politikát, hogy politikai szereplőket reagáltatok” – jelentette ki.
Megkeresni a hírek „ősforrását”
Azt az MTI erdélyi tudósítója maga dönti el, mi számít fontos erdélyi eseménynek. Magyarán a saját újságírói hírérzékenységén múlik, hogy mit ad le Budapestnek. Az egyetlen kötelező feladat számára a magyarországi politikusok erdélyi látogatásainak megírása. „Ezt elfogadom, végül is a magyarországi adófizetők pénzén működik az MTI” – jegyezte meg Gazda.
A magyarországi hírügynökség munkatársának hírforrásai a napilapos újságírásban használtakkal azonosak. Közülük a hivatalos források a legfontosabbak: az intézmények honlapja, közleményei, a sajtóesemények Facebookra feltett élő közvetítései, a román hírügynökségek, illetve a romániai magyar és román sajtó. Ha pedig a tudósító úgy érzi, hogy e hírforrások alapján sem teljes számára a kép, akkor telefonon megkeres egy illetékest, és megkérdezi.
Beszámolója szerint Gazda Árpád mindig igyekszik megkeresni a hírek „ősforrását”. Ha egy központi napilap vagy hírportál egy megyei napilapot vagy hírportált idéz, utóbbi pedig egy közleményre hivatkozik, és az ebben szereplő információk a fontosak, akkor a közleményből merítkezik. Az újságok ugyanis nem mindig dolgozzák fel jól, vagy más szemszögből dolgozzák fel az információt, a tudósító számára pedig az a fontos, hogy az alapinformációt tálalja a saját szempontjai szerint.
Munkájának része a terepre járás is, ám meg kell fontolnia, érdemes-e akár több száz kilométert utaznia azért, hogy személyesen jelen lehessen egy sajtóeseményen. „Nekem egész Erdélyt le kell fednem. Így ha van mondjuk egy fontos esemény Kommandón, meg kell fontolnom, elinduljak-e terepre, mert az út oda-vissza egy napot vesz igénybe, és ha közben történnek más események, azt már nincs kapacitás megírni. A terepre járás tehát mérlegelés kérdése” – részletezte, hozzátéve, ha nagyon fontos magyarországi politikus – miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes, köztársasági elnök, az országgyűlés elnöke – érkezik Erdélybe, arról mindenképpen helyszíni tudósítást ír.
A terepmunka sokszor kiváltható más módszerekkel. A Facebookon közzétett élő közvetítések követése mellett megoldható az is, hogy az adott sajtóesemény valamelyik szervezője telefonon közvetíti számára a rendezvényt. „Ő bekapcsolja a telefonját, én pedig élőben hallgatom a rendezvényt, és közben írom a hírt” – magyarázta. Megszervezhető az is, hogy a helyszínen tartózkodó újságíró kollégák küldjenek hangfelvételt. Gazda egyébként jobban szeret hanganyagból dolgozni, mint közleményből, mert utóbbi válogatott, megszűrt információkat tartalmaz.
Nem lehet egy hírt suttyomban kijavítani
A hírportálok gyakran élnek azzal a – nem túl etikus – lehetőséggel, hogy utólag, „suttyomban” kijavítják a tartalmaikba bekerülő hibás adatot, kifejezést, mondatot. A MTI híreit szerkesztőségek veszik át, ezért ilyen lehetőség nincs. A hírügynökségi újságírónak fokozottan kell koncentrálnia a munkájára, mert az esetleges tévedéseit csak javítással, a megjelenés másnapján pedig hibaigazítással lehet korrigálni. Vagyis kiadnak egy újabb hírt, amelynek a címében is szerepel, hogy javítás vagy hibaigazítás. Ebben pontosítják, hogy az adott című hír második bekezdésének harmadik sorában megjelent név helyesen miként írandó. Nevek elírása esetén kötelező kiadni javítást.
Bevallása szerint Gazda Árpádnak átlagban kéthavonta van olyan híre, amire javítást kell kiadni. A tévedések kivédésére szerinte nincs recept, de biztonságot jelent, hogy megjelenés előtt a híreit legalább egy, de inkább két szerkesztő is elolvassa az MTI külpolitikai szerkesztőségéből, vagyis több szűrőn is átmegy. A szűrők száma a hír súlyától is függ.
Az MTI erdélyi tudósítója az egyik legnagyobb szakmai kihívásnak azt tartja, hogyan járjon el, amikor egy politikus vagy döntéshozó ferdít a nyilatkozatában, például téves adatokat közöl, vagy téves adatokra hivatkozik. Ez gyakran előfordul. Erre Gazda szerint szintén nincs recept, a megoldás esetfüggő. „Ha a téves adat sajtótájékoztatón hangzik el, rá lehet kérdezni. Néha feltevődhet az a kérdés is, mekkora munkát érdemes befektetni egy ilyen kérdés tisztázására, néha egyszerűbb kihagyni a tudósításból a téves adatot tartalmazó részt” – részletezte.
Ne írj le olyant, amiről tudod, hogy nem igaz
A hírügynökségi újságírói státussal egyébként nem csak szakmai korlátok járnak együtt, hanem akár magánéletiek is. Gazda Árpád az MTI-hez szegődése után kapott egy körlevelet, amely szerint a közvéleményt megosztó közéleti, politikai kérdésekben nem nyilváníthat véleményt, még a saját Facebook-oldalán sem. A szabálynak szerinte megvan a logikája, és el is tudja fogadni. A munkáját nehezítené meg, ha elverné a port valamelyik politikai szereplőn egy Facebook-bejegyzésben, másnap pedig meg kellene keresnie az illetőt információkért.
Az MTI-t és általában a magyar közmédiát az utóbbi években gyakran vádolják azzal, hogy sokszor sutba dobják a szakmai szabályokat, nem pártsemlegesek, sőt sok esetben propagandagépezetként működnek. Éppen azért, mert ezeket a bírálatokat is közéleti, politikai kérdésnek tartja, Gazda Árpád nem kívánt róluk véleményt nyilvánítani. „Az MTI hierarchikusan épül fel, és én a legalacsonyabb szinten vagyok. Azért vállalom a felelősséget, amit én írtam. Vállalom a felelősséget azért, hogy a híreim korrektül, a szakmai szabályoknak megfelelően vannak megírva” – szögezte le. Hozzátette, az újságírás legfontosabb szabályának azt tekinti: ne írj le olyant, amiről tudod, hogy nem igaz. A munkájában ehhez igazodik.
