Minden nap ugyanazt látod, valahogy önmagad kiszolgáltatottja lettél, s ítéleted ellen nincs apelláta. Hagyod, hogy a fény hálót égessen arcodra, fogai között is növeled a hézagokat. Mikor imáidba merülsz az éjjeli csendben, hallod, hogy odabent a belek között motoszkál valaki, - egy jogcím nélküli bérlő, aki szabadon garázdálkodik tested üregeiben, s teljes lendülettel ide-oda tologat egy szerelvényt, melynek árukészletéről semmit sem tudsz. Próbálod a kreatúrát kicselezni, zárod a menekülési útvonalat, de az ellenmozgás újra visszasodor, hiába húzod össze kicsire magad, ott maradsz a horizont szélén, ott rekedsz a fájdalom udvarában, ahol már magaddal sem akarsz szóba elegyedni, s be kell látnod végre, te vagy minden jónak az elrontója. Szürkeállományodba belefulladt a távolban ragyogó kék, s most már nem tudsz szelektálni, s nem látod azt sem; kőmennyezet lett fölötted az Ég.
Csontos Márta (1951, Győr). Tanár, költő, közíró, irodalomtörténész. A Magyar Írószövetség, a Szegedi Írók Társasága, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Vörösmarty Társaság tagja.
