nem menekülsz ha ennek vége, majd azt mondom neked, hogy szeretlek, és hogy sohasem volt más, aki így baszott volna, hogy ha behunyod a szemem, végigálmodom veled az éjszakákat ha kinyitod, nem menekülsz ha vége lesz, majd azt mondom örökké szeretni foglak és hogy szorítsd össze a szemem, ha meg akarsz tartani, hogy belém költözik a vándorlás, elrohaszt mindent, ami gyökeret ereszt, hogy verj meg jól, keményen, tudjam végre ki vagyok, felismerjem magam arcodban. peronvész „aki a helyén van, annak nincs szüksége erőfitogtatásra” kitisztítani a belső táncot kezekben fürdőzni az igazi menés maradás meg kell tanulni belülről menni a szerelem féknyomokat hagy a has alján mint a halak félelmükben úgy csavarodok össze elhagyni arcom tátogva úszni a felszínre ablakban nem szabad állni ránk ömlik az ég nem szabad állni mozogni menni kell ránk ömlik a holtsúly befelé szakadás vizet hajt magából nem szabad állni mint halak ha félnek csavarodok össze az igazi menés maradás
