A legfrissebb felmérések szerint a romániaiak mindössze 29 százaléka bízik a hazai médiában. Mircea Toma, az ActiveWatch sajtófigyelő ügynökség volt elnöke, az Országos Audiovizuális Tanács tagja ezt azzal magyarázza, hogy a hazai médiafogyasztók jelentős részét „megfertőzték” a közösségi médiában terjedő hamis információk. A szakember szerint a független sajtót is veszélybe sodorhatja, hogy az emberek jobban hisznek a Facebooknak, mint az újságoknak.
A rendszerváltás utáni Romániában először fordult elő, hogy egy parlamenti párt nyilvánosan a média egy része ellen uszítsa a közvéleményt. A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) a Facebook-oldalán január végén megszavaztatta a több százezer követőjével a „mérgező” sajtótermékek toplistáját, amelynek élére a G4media.ro portált javasolta. Egyes vélekedések szerint csak idő kérdése, hogy ezek után a szélsőséges párt által meghirdetett gyűlölet és erőszak fizikailag is az újságírók ellen forduljon. Mennyire kell komolyan vennie a médiának egy ilyen jellegű támadást?
Hát amennyire komolyan vehető egy folyamatosan izmosodó parlamenti párt. Ne feledjük, hogy a felmérésék szerint az AUR támogatottsága már 20 százalékos. Nem véletlen, hogy az általam korábban vezetett ActiveWatch szervezet azonnal állást foglalt, és a Facebook-poszt törlésére szólította fel a pártot. Az AUR-nak ez a megnyilvánulása a múlt századi diktatúrákat megalapozó pártok stratégiájára emlékeztet. Ezeknek az eszköztárában is kiemelt helyet foglalt el a megbélyegzés, a gyűlöletkeltés, az állam alapintézményei elleni uszítás.
Az AUR nyilván nem törölte ezt a Facebook-bejegyzést. Hogyan lehet egyáltalán temperálni az ilyen megnyilvánulásokat?
Az ActiveWatch egy civil szervezet, ereje nyilvánvalóan nem mérhető egy állami intézményéhez. Csak annyit tehet, hogy megkongatja a vészharangot, felhívja a közvélemény és a döntéshozók figyelmét a demokráciát veszélyeztető jelenségekre. Semmire sem kényszerítheti az AUR-t vagy bármelyik más pártot. Az AUR-t minősíti, hogy nem vette figyelembe az ActiveWatch felhívását. Ugyanakkor vannak intézményes eszközök az ilyen megnyilvánulások megfékezésére. Mivel az AUR „feketelistájára” több televízió is felkerült, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) a parlamentet kérte fel arra, hogy a törvény adta lehetőségekkel élve intézkedjen ebben az ügyben.
Milyen eszközei vannak erre a parlamentnek?
Az AUR Facebook-posztjait nyilván nem töröltetheti. Viszont a párt szélsőséges parlamenti megnyilvánulásait – mint amilyen a társelnökük, George Simion szinte tettlegességig fajuló támadása volt az egyik miniszter ellen – korlátozhatja a házszabályok módosításával. És ez már meg is történt. A módosított házszabályban előírt, a korábbinál súlyosabb szankciók talán megszelídíthetik ezt a pártot. Számomra a legörvendetesebb az, hogy a CNA tagjai egyöntetűen foglaltak állást ebben a kérdésben. Mindegyük megszavazta azt, hogy az intézmény forduljon a parlamenthez az AUR sajtóellenes támadásainak ügyében. Ami azért nagy szó, mert a CNA tagjainak nagy részét a pártok delegálják. Ezek szerint az AUR szélsőséges nézetei nem szűrődtek be ebbe az intézménybe.
Az AUR megnyilvánulásához hasonló támadásokon kívül milyen gondokkal küszködik jelenleg a romániai sajtó?
Még az ActiveWatch elnökeként részt vettem tavaly egy nemzetközi felmérésben, amely négy országban, Románia mellett Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában vizsgálta minőségi módszerekkel a médiarendszer jellemzőit és az elmúlt három évben bekövetkezett változásokat. Az egyik következtetés az volt, hogy Európának ebben a térségében a média rendkívüli gazdasági nehézségekkel küszködik, elsősorban az a része, amelyik piaci alapokon próbál működni. A másik következtetés az volt, hogy a politika egyértelműen rátelepedett a médiapiacra a régióban, nőtt a politikai befektetők szerepe és az állam piactorzító hatása. Ez a jelenség Romániában is megfigyelhető, de elsősorban Magyarországra érvényes. Az újságírók ebben a térségben ki vannak szolgáltatva a munkaadójuknak, akik így könnyen visszaélhetnek a pozíciójukkal. Sok sajtópiaci szereplő az olvasói bevételek felé fordult, a régió több országában növekszik is a médiafogyasztók fizetési hajlandósága, de egyre erősebb a verseny ezekért a bevételekért. Nálunk, Romániában a független média fejlődését nehezíti az alacsony fizetési hajlandóság. Az emberek továbbra sem áldoznak pénzt médiatartalmakra. Ugyanakkor szintén nálunk jelentkezett elsősorban egy sajátos jelenség: az állam kísérlete a sajtó lekenyerezésére. Emlékezetes, hogy a kormány létrehozott egy sokmillió lejes alapot a világjárványról szóló tájékoztatási kampányra. Ebből a hazai sajtótermékek jelentés hányada részesült.
Ezek az összegek a pandémia miatt is anyagi gondokkal küszködő sajtótermékek számára sok esetben a túlélést jelentették. Miért problematikus ez a hirdetési pénz?
Azzal egyetértek, hogy ezeknek a hirdetési pénzeknek jótékony hatásuk is volt. A kormány a tájékoztatási kampány álcája alatt voltaképp segítséget nyújtott a médiának. A gond ezeknek a támogatásoknak a hatásával van. A kormánykritikus lapok hangneme megszelídült. Nem azt állítom, hogy a hirdetési pénzek megpályázásának ez a feltétele volt, hanem azt, hogy megjelent az öncenzúra a támogatott sajtótermékeknél. Ez egészen világosan tetten érhető.
Emlegette a romániai médiafogyasztók alacsony fizetési hajlandóságát. Ez nem függ össze a sajtóba vetett bizalom szinte összeomlás méretű zuhanásával? Egy év eleji CURS-felmérés szerint a romániaiak mindössze 29 százaléka bízik a hazai médiában.
Valóban, a pandémia kezdete óta szinte tapintható a bizalomvesztés a hazai sajtóban. Ennek elsősorban az az oka, hogy a lakosság igen jelentős részét „megfertőzték” a közösségi médiában, a különféle digitális platformokon terjedő hamis információk. Nem azt állítom, hogy nincsenek félretájékoztató „hagyományos” sajtótermékek is, de összességében a hazai média korrektül látja el információkkal a médiafogyasztókat a járványról vagy az oltáskampányról. Csakhogy a lakosság könnyebben elhiszi azt, amit a Facebookon olvas. Még könnyebben, ha a különféle összeesküvés-elméleteket viszontlátja valamelyik hírtelevízióban.
A CNA-t korábban számos kritika érte amiatt, hogy nem bünteti kellő szigorral a pandémiával kapcsolatos álhíreket közlő tévéket. Az utóbbi hónapokban mintha határozottabban lépett volna fel az intézmény a fakenews-jelenséggel szemben. Jól érzékelem?
Valóban sokat változott az intézmény ezen a téren, amióta a CNA tagja lettem. Néhány napja végeztem egy „minifelmérést”: összeadtam a testületbe való beválasztásom előtti fél évben kiszabott bírságokat és a beválasztásom utáni fél évben kiszabottakat. Az utóbbiak összege a duplája az előzőek összegénél. Vagyis a szankciók összege megkétszereződött, elérte a közel egymillió lejt. Nem kérkedni akarok, de ennek a látványos változásnak a hátterében az is áll, hogy jómagam minden alkalommal a korábbi bírságok kétszeresének a kiszabását javasoltam a járványról félretájékoztató televíziókra. Nyilván a CNA-s kollégák nem mindig fogadták el a javaslataimat, de jelentősen megnőtt a szankciók összege. Történt még egy fontos változás az intézményben. Korábban, 2020-ban a CNA nem tett különbséget a vírustagadó nézetek terjesztése és más jellegű kihágások között, utána azonban már a többi kihágásnál súlyosabban büntette a járvánnyal kapcsolatos félretájékoztatást. De a szankciók növelésénél sokkal hatékonyabbnak bizonyult a CNA székhelyén tartott tavaly szeptemberi találkozó, amelyre meghívtuk az oltáskampányt koordináló Valeriu Gheorghiţă katonaorvost és a fontosabb televíziók vezetőit. A beszélgetés után olyan csatornák is változtattak a járvánnyal kapcsolatos lappolitikájukon, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy megteszik. A România TV például egyik napról a másikra megváltozott, azóta sokkal felelősebben tájékoztat járványról.
A Riporterek határok nélkül 2021-es sajtószabadság-ranglistáján Románia a 48-ik, akárcsak 2020-ban. Ez azt jelenti, hogy tavaly nem történt változás ezen a téren az országban?
A 48-ik hely megőrzését úgy kell értelmezni, hogy Romániában a sajtószabadság helyzete nem egy független mérce szerint, hanem a rangsor első helyén álló országhoz képest nem romlott. Vagyis, ha a lista élén álló Norvégiában visszalépés történt ezen a téren 2020-hoz képest, akkor nyilvánvalóan Romániában is visszalépés történt. Tavaly több alkalommal is veszélybe került a sajtószabadság Romániában, például akkor, amikor a kormány több portál bezárásáról döntött, arra hivatkozva, hogy álhíreket terjeszt a koronavírus elleni oltásról. Rendkívül veszélyes, ha a hatalom akarja eldönteni, melyik lap hazudik és melyik nem. Az ActiveWatch tiltakozott is ez ellen. Rámutatott arra, hogy a portálok bezárása helyett a kormánynak hatékonyabban kellene tájékoztatnia az oltásról, hogy az emberek ne dőlhessenek be az álhíreknek. Mindenesetre azt nem állíthatom, hogy Romániában látványosan romlott volna tavaly a sajtószabadság helyzete, a környező országokban azonban igen. A Riporterek határok nélkül szervezet ranglistáján Magyarország például három pozíciót veszítve a 89-ikről a 92-ik helyre csúszott. De Magyarország már évek óta a lejtőn van ebből a szempontból.
