Ki emlékszik a partra? És ki a tengerre? Csak ez a maradék hiány táplál éhezővé. A fel nem oldódott testek amnéziák rendje. A beszéd őspillanata mindig az élőké. Virradat s alkony közt feszül a hideg katarzis. Valamikor ébredni vágytak, most a légzés – profán. Minden felnyársalt hallgatás zsákmondatba taszít, a veszetten futó nézés – semmi boltozatán. Nem volt itt még élet, és soha nem lesz már halál. Körforog morfózis, csak éppen a meta nélkül. Alul lyukas a transz, szédülve elszállhat akár, s helyére a légvár őrületbunkerből épül. Örök rabokká altatja a megadás őket. Észrevétlenül átfolynak valótlan korokon. Mégis, közülük valaki bármikor kitörhet, hogy magának megmutassa: Istennel így rokon.
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
szeptember 11, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Vilma néni
Január végi hideg van, hull a hó. Kis, sötét cukrászdához érek, szinte naponta elmegyek ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...
október 13, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Odalent nincs semmi, csak mi magunk
A valódi szörnyek nem az ágy alatt… – hangzik el a filmtörténet közepén a sorozat egyik ...