Patrice Pavis: Öleljük meg egymást, UartPress – Lector Kiadó, 2021
Második drámakötetével jelentkezik az UArtPress, ezúttal a Lector Kiadóval közösen kiadott anyagával. A DramArt sorozat hiánypótló vállalkozása, hogy a mai drámát népszerűsítse a fordítás segítésével. Az első kiadvány Gianina Cărbunariu színházigazgató, rendező, drámaíró Hétköznapi emberek című drámagyűjteményét adta közre; e mostani Patrice Pavis: Öleljük meg egymást címmel ellátott drámai szöveggyűjteményével foglalkozik Patkó Éva színházrendező fordításában. A kötet előszavát Láng Zsolt jegyzi.
Patrice Pavis 1947-ben született színházteoretikus, akinek színházi elméleti munkásságát világszerte tanítják és tanulják az egyetemi oktatásban résztvevők, ő maga is oktat. Színházi szótárát több mint harminc nyelvre fordították. Az elméletet gyakorlatba is ülteti a kétezres évek óta, hiszen színdarabokat is ír, 2021-ben pedig megjelent Poéme toiméme című regénye is.
Az Öleljük meg egymást ínyenc darab a színházbarátoknak. Színházbarátoknak, mert az ebben a kötetben közreadott drámák – egy kivételével – már létező drámákból kiinduló, parafrazáló, továbbgondoló, újragondoló, átalakító szövegek. A már létező drámák szerzője nem más, mint Csehov. Ványa bácsi, Cseresznyéskert, Három nővér: csupa olyan nagy mű, amely a mai napig kérdőjelek sora a színházi emberek számára. Csehovot érvényesen újragondolni kvázi újrafordítást igénylő feladat, és itt az újrafordítás nyelvalkotást jelent egy szétszedett majd összerakott világ prizmáján keresztül.
Az én három nővérem című szöveg elején például az F1 megnevezésű szereplő a következőképpen mutatja be magát: „Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutatkozzam: André Manuel, állok rendelkezésükre. (…) Személy szerint nekem van három nővérem, de hogy is mondjam, egyszerre köszönhetem nekik a boldogságomat és a boldogtalanságomat is. Akárhova megyek, útban vannak. Azt is mondhatnánk, hogy ők a sorsom útjelzői.” Sejthető tehát, hogy az itt beszélő André tehát eredetileg Andrej Szergejevics Prozorov alteregója, akinek (mármint Andrénak) belső konfliktusának kiindulópontja már ebből a pár sorból is kitűnik, illetve az alapvető viszonyrendszere is körvonalazódik, ami a nővéreit illeti, és amely meghatározó a szereplő drámán belüli létezésének szempontjából.
Úgy ír Pavis élvezetes drámákat, hogy mindeközben okos és nem tolakodóan színházelméleti finomságokkal átitatott szövegeket kínál az olvasónak – és ha az olvasó ismeri az eredeti drámákat, borítékolt a bensőséges és cinkos viszony megvalósulása a kötetben található szövegekkel.
