A Temesvári Csiky Gergely Színház két év kényszerszünet után megrendezi a 13. Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozót, közismert nevén a TESZT-et. Tíz országból érkeznek előadások, jeles alkotók, világot körbejárt produkciók mutatkoznak be május 22. és 29. között a Bega-parti városban. Az idei TESZT a színház-közönség / előadó-néző viszonyok újrafogalmazására, újraközelítésére fókuszál, a jel- és hívószava a találkozás. Simon Judit fesztiválnaplójának harmadik része.
Tegnap reggel arra ébredtem, hogy zuhog az eső és hideg van. Aztán lassan kisütött a nap, de én elkeseredtem. Ne tessék sajnálni, hamar megvigasztalódtam. Elkeseredtem, mert tegnap nem láthattam a Párhuzamos város című beavató színházi produkciót, és ma sem sétálhatok a temesvári színészekkel a két útvonalon. Ezúttal nem lustaságból, hanem mert fáj a hátgerincem. Amikor sajnálkoztam, valaki viccesen megjegyezte, legalább van nekem olyanom, én meg visszakérdeztem: ha nem lenne, nem is fájna? Jót nevettünk, így könnyű túltenni magam a banyaság hátrányain. Őszintén sajnálom, hogy nem láthatom, mindenki, aki végigment az úton, dicsérte a színészek játékát és hangsúlyozta, hogy más szemszögből látta Temesvárt. A műsorfüzet szerint a két román művész Peca Stefan szövegíró és Ana Margineanu a New York-i PopUP Theatrics keretében kidolgozott történetmesélés/ beavató- és részvételi színház koncepciója alapján dolgozott. Az előadás a Temesvár 2023 – Európa Kulturális Fővárosa program részeként jött létre.
Elmentem viszont a Zenica Bosnyák Nemzeti Színház és a Bosznia-Hercegovinai Színházi Fesztivál 2021 koprodukciós előadására. Nem kellett volna. Okosabb lett volna a hátamat pihentetni. Az előadás címe Hét félelem. Szeretett színházi szakemberrel ültünk egymás mellett az első sorban, és már az elején nagyon sokatmondóan néztünk egymásra. Végül az első félelem után elmenekültünk, kiosontunk két jelenet között a sötét teremből. Nagyon lélegeztünk a friss levegőn, a közeli vendéglőben finom káposztalevest ettünk és jót beszélgettünk az erdélyi magyar színházakról.
Lélekben készültem Maguy Marin May B előadására. A franciországi Compagnie Maguy Marin és a Maison des Arts et de la Culture Créteil közös produkcióját a temesvári Nemzeti Színház nagytermében játszották, de sajnos nem várták meg, hogy vége legyen az előző előadásnak. Akik nem léptek le szünetben (vagy előbb, mint mi) a Hét félelemről, lekésték a May B első negyedóráját. Egyesek szerint a franciák, mások szerint a nemzeti színház stábja nem volt hajlandó bevárni a fesztivál közönségét.
Én, a lógós persze időben érkeztem, remek helyet kaptam és úgy néztem a tíz táncos játékát, mint egy gyermek a játékbolt kirakatát. Sírtam és nevettem egyszerre. A világjáró előadás – kétszer körbeturnézták vele már a világot – 1981-ben készült, de semmit sem vesztett frissességéből, pontosságából, korszerűségéből. A Samuel Becket szövegeire (a szerző beleegyezésével), Franz Schubert és Gavin Bryars zenéjére alapozott előadásban egyetlen sor hangzik el a Végjáték című abszurdból: „Vége, már vége, majdnem vége, ez már biztos a vége”. Ezen túl artikulálatlan halandzsa beszéd, károgáshoz hasonló perlekedés felfelé. Agyagos arccal, szinte egyforma „rongyokba” öltözött tíz művész, akik egyszerre táncosok és színészek, mindegyik külön, jól meghatározott karakter. Egyetlen gesztussal, mozdulattal, vigyorral képesek jellemet ábrázolni.
A mozgásukban, arckifejezésükben, vagy éppen kifejezésnélküliségükben, gesztusaikban, járásukban, a kevés kellék használatában ott rejlenek Becket abszurd drámai, a filozófiája, a világról alkotott véleménye.
(Marin még kulcsot is ad az előadáshoz a nézőnek: behozza a színpadra jelmezbe öltöztetve, Becket drámáinak egyes szereplőit.) Megrázó, felkavaró pillanatok sokasága életről és halálról, magányról, elfeledettségről, a születéstől a halálig egy meghatározatlan térben és időben, de lehet, éppen ezen a bolygón, most, a mi időnkben.
Szóval, elvarázsolódtam és nagyon sajnáltam, hogy csak másfél órát tölthettem a francia művészek társaságában.
A németországi Kristóf Szabó F.A.C.E. Dance Visual Performing Arts produkciója megvárta, amig a közönség átér a magyar színházba, elszív egy cigit és megmássza a három emelet, hogy megnézze (aki akarja) a Gaia. Vágytenger című előadást. A digitális vizuális elemek, a két táncosnő és egy idősebb performer, kötöző mester meg miegymás Szabó koncepciója és rendezése szerint a rejtett erotikus vágyakat igyekezett felfedezni, nem sok sikerrel. Erről ennyit.
Viszlát holnap.
A TESZT teljes programja a www.teszt.ro weboldalon érhető el.
