A Temesvári Csiky Gergely Színház két év kényszerszünet után megrendezi a 13. Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozót, közismert nevén a TESZT-et. Tíz országból érkeznek előadások, jeles alkotók, világot körbejárt produkciók mutatkoznak be május 22. és 29. között a Bega-parti városban. Az idei TESZT a színház-közönség / előadó-néző viszonyok újrafogalmazására, újraközelítésére fókuszál, a jel- és hívószava a találkozás. Simon Judit fesztiválnaplójának ötödik része.
A TESZT ötödik napjának estéjén körbejárt a hír: elfogták Bea feltételezett gyilkosát. Nagyváradon, a velencei kisállomás egyik használaton kívüli vagonjában talált rá a rendőrség. Kolozsárra szállították, ahol beismerte tettét. Sajtóinformációk szerint szerelemféltésből fojtotta meg a 31 éves nőt. A buborékomban nők és férfiak másképpen ismerik, élik meg a szerelmet. Sőt még az elválást is. Döbbenettel és felháborodással figyeljük a tragédiát.
A kora esti előadás a #dosztoievskij b@r/reopening, ami a bűnről, bűntudatról, bűnösségről kíván színházi esszé lenni, Dosztojevszkíj Bűn és bűnhődés regénye nyomán. Arte Factum Független Társulat előadásában a rendező, Kocsárdi Levente szerint dekonstruálták, majd rekonstruálták Raszkolnyikov történetét. Azt vizsgálták, hogy mi vezette a diákot a gyilkosságig, hogyan viszonyul a ma embere a bűntudathoz.
Az előadás remek elképzelésből, fontos kérdéseket feszeget. A bár, ahol a fiatalok összegyűlnek és azt vitatják, ki és milyen körülmények között lenne képes ölni, van-e mindenkinek joga az élethez, a társadalomban való léthez. A közel háromórás előadás nagy gondja, szerintem a színházi nyelv inkonzekvenciája, több kulcsban játszódnak a jelenetek. Sajnos a nagyon fiatal szereplők közül nem mindegyik bírja el tehetséggel, szakmai tudással a téma súlyát.
Az előadás a különböző országokból érkező (Románia, Szerbia, Moldova) színművészeti főiskolásokkal román nyelven folytatott műhelymunka eredménye. Kocsárdi és Simona Popovici Donici (az előadás dramaturgja) egy Grotowski illetve Tomi Janezic működtette színházi táborokhoz, illetve műhelyekhez hasonlóan fiatal színészekkel dolgoznak, járnak körbe egy kérdéskört és „rakják” össze az előadást.
Kocsárdi elmondta, hogy a szereplők folyamatosan változnak majd az idők során, annak függvényében, kik jelentkeznek a műhelymunkára. Nagyszerű kezdeményes ez, őszintén szurkolok nekik, hogy sikeresek legyenek.
Következett az olasz imPerfect Dancers társulat Empty Floor című nonverbális előadása. Volt egy olyan megérzésem, hogy nem kellene megnézzem, inkább csavarogjak és dumáljak, de hagytam magam meggyőzni és bementem. Kár, hogy nem magamra hallgattam.
Az ismertető szerint, az „Empty Floor abból a vágyból ered, hogy megérthessük az Alzheimer kórral élők személyes, szinte hermetikusan zárt világát. Arra vállalkozik, hogy felhívja a nézők figyelmét ennek a betegségnek különböző aspektusaira. A legfájdalmasabb és legviccesebb pillanatokra egyaránt, azt, ahogyan a szégyen és kellemetlenségek mögött minduntalan felsejlik az élni akarás és életöröm. Ami az Empty Floor-t igazán különlegessé teszi, az a helyi Alzheimer központokkal és egyesületekkel való együttműködés és munka, melynek révén az alkotók igyekeznek bevonni az előadásban az idősebb korosztály tagjait. Egy színpadon állva az imPerfect Dancers Társulat fitt és fizikailag felkészült táncosaival, ők maguk is egy estés előadóvá válnak saját érzéseik, félelmeik és örömeik megmutatása közben.”
Bárhová mennek a produkcióval, Alzheimer kórban szenvedő helyi időseket kérnek fel az előadásra, és az adott ország zenéiből is beemelnek párat. A TESZT-en, régi román slágerek hangzottak el. Amint a szakmai beszélgetésen megtudtam, a Csiky Gergely Színház vette fel az egyesülettel a kapcsolatot, és az idős embereket, mind a próbára, mind az előadásra szakképzet egészségügyi szakemberek kísérték el.
Az előadás megosztotta a fesztivál népét, volt aki kiválónak, szépnek, meghatónak vélte, volt, aki megalázónak az idősek számára. Én utóbbiak táborát gyarapítom. Már az első pillanatban, amikor egy beteg, idős hölgy elénekelt egy román népdalt, elkezdtem nagyon rosszul érezni magamat. Vénasszony vagyok, és bizony én kínosan és megalázottnak éreztem magamat, amikor az idős hölgyek és urak, a hat fiatal táncos vezetésével táncolni kezdtek egymással, néha velük. Nem tudom, hogy az idősek egyáltalán tudatában voltak, hogy mi történik velük. Tettetettnek éreztem a táncosok rájuk irányuló figyelmét, a mosolyukban a „lásd milyen jók vagyunk”, a showt véltem felfedezni.
Az idős emberek arcán – bocsánat a csúnya szóhasználatért – bárgyú mosoly ült, nem érzelem.
Nem értek az orvosláshoz, nem tudom, hogyan kell kezelni a kort, sem az ebben szenvedő betegeket, nem tudom, hogyan lehet számukra és családjaik számára elviselhetővé tenni. Elfogadom, hogy művészet-terápia, beleértve a táncot segíthet, de úgy vélem, hogy ezt nem nagynyilvánosság előtt kell gyakorolni, méltatlan helyzetbe hozni idős embereket.
Azzal jöttem ki az előadásról, hogy arra kértem a fiatal barátaimat, kollégáimat: ha valaha akár az én beleegyezésemmel, vagy mások által ilyen helyzetbe kerülök, lőjenek le.
Az előadás utáni szakmai beszélgetésen majdhogynem a szörnyű kórban szenvedők megmentőiként beszéltek. Szépen, mosolyogva, a fiatalok magabiztosságával.
Jut eszembe, táncosokként átlagosak, az előadásuk is az volt.A horvát Drazen Sivak oneman showjára nem mentem fel a Festőműhelybe. Nem volt erőm és kedvem, szabadulni akartam a megalázott öregség érzéstől. Köszönet a fiatal kollégáimnak, barátaimnak: sikerült. Viszlát holnap.
A TESZT teljes programja a www.teszt.ro weboldalon érhető el.
