A Temesvári Csiky Gergely Színház két év kényszerszünet után megrendezi a 13. Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozót, közismert nevén a TESZT-et. Tíz országból érkeznek előadások, jeles alkotók, világot körbejárt produkciók mutatkoznak be május 22. és 29. között a Bega-parti városban. Az idei TESZT a színház-közönség / előadó-néző viszonyok újrafogalmazására, újraközelítésére fókuszál, a jel- és hívószava a találkozás. Simon Judit fesztiválnaplójának hatodik része.
A TESZT szervezői merényletet követtek el a fesztivál női népe, de főleg a mi kis hármas csapatunk – a két Zsuzsa meg jómagam – ellen. A színház és a vendéglő, ahol ebédelünk, között van egy pici, zsúfolt ruhabolt, amely előtt nem lehet büntetlenül elmenni. Nem tagadom, van, aki ellenáll, nem megy be, nem találkozik a kedves férfi eladóval, aki mindenkinek udvarol, és csábul el a színes nyári ruhák, blúzok, szoknyák, nadrágok kavalkádjától. Az Olaszországból érkezett lenvászon cuccok nem drágák és még alkudni is lehet, 20-30 lejt mindig leenged a „bácsi”. Hát mi, hárman többször is elcsábultunk, gyarapítottuk a gardróbunkat. Amikor hazaérek, biztos válogatást kell tartsak a szekrényemben, helyet keríteni az újaknak. Az eseményről részletesen beszámolok majd a naplómban az ERporton.
A TESZT hatodik napján sok örömöm volt a színházban, ahogy másoknak is. Az előadások minőségét, tetszési indexét nem csak a beszélgetésekben lehet lemérni, de abból is kiderül, hányig tart, milyen hangulatú az esti buli. Ezen a napon hajnali háromkor, amikor én takarodót fújtam magamnak, a fiatalok és nem csak ők még keményen ropták a táncot. A fesztivál népe jókedvű volt, mosolygot, nevetett mindenki.
Nagyon vártam a Szabadkai Kosztolyáni Dezső Színház A Csókosasszony lovagjai: szabadkai szindikális operettgála előadását. Urbán András rendezte Urbán András színházáról. Paródia, irónia és önirónia, gúnyrajz a rendszer, a közízlés, a politika, az ósdi színház, a rosszul értelmezett hagyomány, a nacionalizmus, szóval minden ellen, ami a térségünkben béklyózni próbálja a szabad művészetet és a szabadságot általában.
A színészek fellázadnak, szakszervezetet alakítanak a színház vezetője, Urbán András rendező ellen, hogy a kortársak helyett inkább klasszikus operetteket, színdarabokat játszanak szép jelmezekben, igazi díszletek között, slágerekkel. Fejezzék be a meztelenkedést a színpadon, tiszteljék a színház hagyományait és szolgálják ki a nagyközönség igényeit. És megmutatják, hogy és mit kellene előadni. Előadnak operettrészleteket dolmányban és estélyiben, kabaréjeleneteket és mindent, ami ebbe a műfajba belefér, de persze sajátosan, tele iróniával, megmutatva, mi rejlik az operett jeleneteiben, amit nem illik színpadra vinni. Hát ők viszik. A színészek fergeteges játéka teszi ellenállhatatlanná az előadást, amin miközben könnyeim csorogtak a nevetéstől, néha a hideg futott végig a hátamon, hogy lám, miben élünk is valójában.
A bolgár Ivo Dimchev Selfie című koncertjét nagyon vártam. Majdnem rajongója vagyok a szó szerint világjáró énekes, zenész, dalszövegíró, zeneszerzőnek, táncos előadónak. Dimchev egy jelenség, mindenhol ünnepelik, azt csinál nézőivel, hallgatóságával, amit akar. Könnyű neki, sajátos világzenét komponál, sok oktávot fog át a hangja, emberi érzéseket, történeteket ír meg a szövegeiben és előadónak is kiváló.
A Selfie koncertjében a közönséget hívta partnernek, csak akkor énekelt, ha szelfiztek körülötte. Valljuk be, reklámnak sem utolsó, hiszen mindenki felteszi a fotókat, a videókat a közösségi oldalakra, a világhálón keringenek, hírverést keltenek a következő előadásokra, ünneplik az előadót.
Több előadást, koncertet láttam Temesváron, valamint a neten. Dimchev mindent pontosan kiszámít, semmit nem bíz a véletlenre, noha úgy tűnik, folyton improvizál. Ezen a koncerten hangzásigazításra kérte fel a stábját, szelfizni a nézőket, de hozzáérni nem lehetett, hacsak ő nem kezdeményezte a fizikai kontaktust. Bement a nézőtérre, az emberek közé, akik a földön ültek, de azonnal felálltak, és úgy tudta irányítani észrevétlenül az eseményeket, hogy úgy és az történjem, amit ő akar.
Ezt a koncertet kevésbé szerettem, nem tudtam kellőképpen figyelni a zenére és szövegekre, mert bezavartak a szelfizők pózolásai, amin mindenki nevetett. Kényelmetlen is volt számomra állni, persze nem hátfájós banyáknak találták ki ezt az előadást. Kimenten, kintről hallgattam még kicsit, aztán lementem az előcsarnokba vacsorázni.
Jó nap volt ez. Még két napig tart a TESZT
Viszlát holnap.
A TESZT teljes programja a www.teszt.ro weboldalon érhető el.
