Társadalmi vitákat gerjesztene, véleményütköztetések fóruma is lenne a március végén Kolozsvárról elindított Transtelex hírportál. Kertész Melinda főszerkesztő szerint a magyarországi Telex által felkarolt egykori Transindex-csapatnak most már lehetősége nyílik teljesíteni a sajtó fő feladatát: számonkérni a döntéshozókat.
Vegyes fogadtatása volt a Transindex-csapat február 15-i búcsúüzenetének, amelyben a szerkesztőség tagjai bejelentették, testületileg felmondanak, mert úgy érzik, munkájuk teljesen ellehetetlenült. A közös állásfoglalásban többek között az olvasható: „az erdélyi magyar sajtó már csak két út közül választhat: vagy kapitulál, és gyakorlatilag szócsőként működik tovább különféle politikai érdekek elvárásai szerint, vagy pedig megpróbálja ellátni a feladatát, viszont ez esetben azt kockáztatja, hogy ellehetetlenítik”. Több újságíró kolléga kikérte magának, hogy a politika szócsöve lenne. Hogyan látod te az erdélyi magyar sajtó helyzetét most, és mennyire értesz egyet a Transindex búcsúüzenetében megfogalmazott „kollektív leszócsövezéssel”?
Kicsit távolabbról kezdeném, mert szerintem itt a részletekben elvesz a lényeg. Nem egy helyzetről, inkább egy folyamatról van szó, ami nem most kezdődött, már zajlik egy ideje. És azt sem mondanám, hogy az erdélyi magyar sajtó ennek a helyzetnek az egyetlen áldozata. A probléma lényege, hogy az erdélyi magyar sajtó már nem tudja magát megvédeni. Az újságírók egy politikai konjunktúra következtében abba a helyzetbe kerültek, hogy már nem mernek leírni bizonyos dolgokat. Ez nem a klasszikus cenzúra, hanem az úgynevezett media capture, azaz a sajtó foglyul ejtésének esete, amikor a médiát már nem próbálják irányítani, hanem egyszerűen megveszik. És akkor gyakorlatilag az kerül be az adott sajtótermékbe, amit a tulajdonos mond. Engem meglepett, hogy a kollégák egy része felháborodva kikérte magának a Transindex búcsúüzenetében megfogalmazott állításokat. Igazából ez arról szól, hogy nem akarnak tükörbe nézni, nem akarják maguknak bevallani azt, hogy milyen helyzetben vannak.
Hosszú ideig magad is a Transindex-csapat tagja voltál, majd Oláh Emese RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester kabinetjében dolgoztál sajtósként. E kitérő után lettél a Transtelex főszerkesztője. Miért hagytad ott 2017-ben a Transindexet?
Már akkor kialakulófélben volt egy olyan környezet, amiben azt éreztem, nem fogok tudni úgy újságot írni, hogy elégedett, netán büszke legyek a munkámra. Beindult a sajtó megfojtására irányuló akció. Egyes újságírók kiegyeztek a rendszerrel, vagy saját magukkal. A Transindex esetében is érezni lehetett, hogy ellehetetlenítésünkkel próbálkoznak. Elég, ha megemlítem a szerkesztőség elköltözésének körülményeit. 2017-ig a Transindex az Iskola Alapítványtól bérelt irodákat, és az alapítvány elnöke, Nagy Zoltán a bérleti díjat egyik napról a másikra a többszörösére emelte. Ennek előzményeként megjelent egy írásom a Transindexen, amelyben tovább görgettem az Átlátszó Erdély portálon korábban közölt cikket a Nagy Zoltán és a felesége által működtetett vendéglőről. Az éttermet fenntartó cég több tízezer eurós kölcsönt kapott az Iskola Alapítványtól. Megkérdeztem az alapítvány kuratóriumának tagjait, hogy mit tudnak az üzlet részleteiről. Az írásom megjelenése után érkezett egy e-mail a szerkesztőség bérleti díjának sokszorosára emeléséről. Akkor összecsomagoltunk, és elmentünk onnan. Néhány hónapon belül távoztam a Transindextől.
Hogyan kerültél a kolozsvári városházára?
Megkerestek, hogy pályázzam meg az Oláh Emese alpolgármester kabinetjében meghirdetett állást. Kértem gondolkodási időt, mert továbbra is újságíró szerettem volna maradni. Viszont az előbbi esetből világos volt, már nincsenek meg a feltételei a szabad újságírásnak, nem dolgozhatom úgy, ahogy szeretnék, nem írhatom meg a szerkesztőségre nézve is következmények nélkül azt, amit az olvasóknak feltétlenül tudniuk kell. Így versenyvizsgáztam, és elnyertem a városházi állást.
Nem érzed hiteltelenítő tényezőnek, hogy a sajtóba való visszatérésed előtt egy RMDSZ-es politikusnak dolgoztál?
Amikor a városházára kerültem, az első pillanattól tisztáztuk Oláh Emesével, hogy én az RMDSZ kampányaiban, irodáinak a munkájában nem veszek részt, mert mindig is újságíróként határoztam meg magam, és visszatérnék a sajtóba, amikor ennek meglesznek a feltételei. Az alpolgármester munkatársaként nem tettem semmi vállalhatatlant, amiért szégyenkeznem kellene, nem cselekedtem olyasmit, ami összeférhetetlen lenne a mostani szerepvállalásommal.
Emlegetted, hogy gondolkodási időre volt szükséged, mielőtt megpályáztad volna a városházi állást. Voltak-e dilemmáid, amikor felkértek, hogy légy a Transtelex főszerkesztője?
Azonnal igent mondtam a felkérésre. Az, hogy egy crowdfunding rendszerben működő sajtóintézményben dolgozhatok, garanciát jelent arra, hogy kötöttségek nélküli, tényleges újságírói munkát végezhetek.
Mi a crowdfunding rendszer lényege?
Röviden annyi, hogy az olvasók támogatják a lapot. Utolsó hónapjaiban a Transindex megpróbált az erdélyi olvasók támogatásából fennmaradni, de egyszerűen nem olyan az adakozói környezet, vagy talán az erdélyiekben nincs meg az a hajlandóság, hogy minőségi sajtótartalomért fizessenek. Tény, hogy e rövid idő alatt nem alakult ki egy kritikus támogatói tömeg, ami elegendő forrást tudott volna biztosítani a lap fennmaradásához. A Telexszel való együttműködésünk révén biztonságosabb, kiszámíthatóbb a működésünk.
A finanszírozási rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban sem voltak dilemmáid, amikor elfogadtad a Transtelex felkérését?
Ez nem szerepelt a szempontjaim között. Itt van ez a hatalmas lehetőség arra, hogy olyan lapot készítsünk, amire büszkék lehetünk. Ha nemet mondok erre a felkérésre, legfeljebb a „lelátóról” kiabálhattam volna be, de ahhoz már nem lett volna morális alapom, arról nem is beszélve, hogy értelmetlen.
Miben áll az együttműködés a Telexszel?
A Transtelex kiadója a Telex gazdasági igazgatója által Romániában alapított cég. A telexeseknek elsősorban a morális támogatásukért kell köszönetet mondanunk. De emellett is sok mindenben támogattak: a felületet biztosították, a facebookos jelenlétünket segítették, megszervezték a finanszírozási kampányt, népszerűsítették a magyar médiafogyasztók körében ezt a projektet. Tartalmat is cserélünk. Mi például külföldi híreket, egyéb tartalmakat veszünk át tőlük, ők pedig olyan erdélyi vagy romániai témájú anyagokat, amelyek az ő olvasóik számára is érdekesek vagy fontosak lehetnek. Az együttműködés lényege a kölcsönösség, szakmai szempontból is.
Ebben a konstrukcióban garantáltnak látod a szerkesztőség függetlenségét?
Független szerkesztőségként működünk, mi döntünk arról, hogy miről írunk. Persze, folyamatosan egyeztetünk a telexesekkel, például, ha szembefutnak erdélyi, romániai vonatkozású témákkal, jelzik nekünk.
A magyarországi választások utáni első héten a Fidesszel és az RMDSZ-szel szemben kritikus elemzőket, politikusokat szólaltattatok meg. Ebben a Transtelex máris élesen eltér az erdélyi magyar sajtótermékek nagy többségétől. Miben lesz még más ez a portál, mint a többi lap?
Mi nem a pró vagy kontra RMDSZ, pró vagy kontra Fidesz dichotómiában határozzuk meg magunkat. Sajtósok vagyunk, és egyforma távolságot tartunk mindenkitől, a média feladatait látjuk el.
A politikailag aktív, tehát a médiát is rendszeresen fogyasztó erdélyi magyarok körében elsöprő a Fidesz támogatottsága. Lehet egy ilyen barátságtalan légkörben a Transindex egykori olvasótáborát növelni?
Kétféle olvasónk van: aki szereti és olvassa a Transtelexet, illetve aki nem szereti és olvassa a Transtelexet – ez kiderül a kommentszekciónkból. Ezt a kört szeretnénk tágítani. Szándékunk vélemények sokaságát felsorakoztatni, amiből elindulhat egy-egy társadalmi vita, véleményütköztetés, és ezáltal előbbre haladunk, mint erdélyi magyar társadalom. Reményeim szerint azok az értelmiségiek, akik már kivonultak a nyilvánosságból, közéletből, és már évek óta nem fogalmaznak meg véleményeket, felbátorodnak, ha látják, van egy olyan felület, ahol megjelenhet a fősodortól eltérő álláspontjuk.
Számítasz-e arra, hogy elfogy körülöttetek a levegő, és megnehezíti a munkátokat az, hogy esetleg RMDSZ-es politikusok, a NER-nek elkötelezett szakértők, közéleti szereplők nem kívánnak nyilatkozni a Transtelexnek?
Ezzel máris szembesülünk. Van olyan RMDSZ-es politikus, aki egyszerűen nem válaszol a telefonhívásunkra. Pedig a sajtó nem azért van, hogy lejárató hadjáratot folytasson ellenük. A Transtelex nem olyan újságírókból áll, akik vérszemet kaptak, s egyebet sem akarnak, mint lejáratni az RMDSZ-t vagy a Fideszt. Viszont, ha kritikát fogalmazunk meg, azt megalapozottan tesszük. A sajtónak igenis feladata számonkérni, magyarázatot igényelni, a visszásságokról tájékoztatni a közvéleményt, összességében ellátni a demokrácia őrkutyájának feladatát. És mi ezt fogjuk tenni, remélhetőleg sok éven keresztül.
