A diplomaták „Lássátok királyunkat, a fenségest, idegen követek: nincs jobb szónok nála, legszebb ő a férfiak közt s többet tud inni bárkinél.” A követek meghajoltak rezzenéstelen arccal, majd visszavonultak, hogy megírják jelentésüket. „Kérünk hazahívást, mert ugyan mit kezdjünk egy olyan uralkodóval, kinek három legfőbb erénye egy szofistáé, egy asszonyé, valamint egy közönséges fürdőszivacsé?” Ruhától megfosztott testüket kordéra dobva, a szeméttel együtt szállították a kikötőbe. Jelentéseik a szájukba gyűrve, mint visszanyelt beszéd, hazatértek. A száműzetésben Másfajta hideg van itt, mint otthon. De a tél az tél – nem panaszkodom. Sok férfi és nő már meredt tagokkal, hidegen fekszik a hó alatt, miközben én a csillagokra nézek. A szicíliai próféta Nem az út vagyok, sem az igazság, sem az élet. A bűn vagyok, az eszköz és a halál. Az út látható – a bűn az úton jár, de nem veszik észre. Az igazságot vágyják és – azt mondják – szeretik, az eszközt használják, majd a szemétre hajítják – az igazság mellé zuhan általában. Az életet ünneplik, a haláltól félnek, és ezt a félelmet nem tudják megbocsátani. Jobb híján az élet számlájához írják, s végül lehajtott fejjel, sunyin oldalognak el. Aiolosz Ennyi a vágyam: lenni a tenger síkja felett a szél, futni a fájdalom bélyege nélkül, lenni vitorlák püffedt arca mögött az irány, és puha zúgásként élni hajósok fülkagylójában.
