Legalább egyszer meg kell nézni egy Broadway show-t, főleg ha ebből három Oscar-díjjal jutalmazott hollywoodi produkció is készült. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a partiumi városba „szállította” az 1969-ben világhírűvé vált musicalt. A Hello, Dollyt új fordításban állította színpadra Sorin Militaru. A bemutató után a rendezőt, a fordítót és a címszereplőt faggattuk az alkotási folyamatról.
Sorin Militaru a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja régóta dolgozik a társulattal, ismeri a benne rejlő lehetőségeket. Első szatmári rendezése óta (Caragiale Elveszett levele) figyelemmel kíséri színészei fejlődését. Amikor a Hello, Dolly- t javasolta, biztos volt benne, a társulat meg tud birkózni a darabbal, örömet szerezve a közönségnek, akik rég várták, hogy musical kerüljön a szatmári műsortervbe.Militaru ragaszkodott ahhoz, hogy olyan kollégákkal dolgozzon együtt, akikkel korábban is: Ovidiu Iloc (zenei vezető), Bodor Johanna (koreográfia) és Cristian Marin (díszlet és jelmezek). A színészeket arra kérte, erős érzelmekkel dolgozzanak, ha lehet, a végletekig.
Galambos Attila fordítót arról faggattam, mennyire volt kihívás a darab. 2008-ban kérte fel Cseke Péter, a kecskeméti színház igazgatója, hogy készítsen új fordítást a dalszövegekre. Mivel a Hello, Dolly korábbi magyarítása nem ragadt meg a hallgatóság füleiben úgy, mint a Hegedűs a háztetőn vagy a My Fair Lady dalai, ezért nem Kellett attól félni, hogy csalódást kelt. Ráadásul Jerry Herman dalszerző mindig is egyik kedvence volt.
A szöveghez hű tud maradni úgy is, ha közben az eredeti szavak közül egyet sem használ, hisz legtöbbször a szótagszám, a súly és az időmérték szabja meg, mit lehet, mit nem. De van úgy, hogy egy szinte szó szerinti fordítás is megoldható, mégsem az a legszerencsésebb. Erre a sorra: „Wave your little hand and whisper, So long, dearie” bárki írhatná, hogy „Lengesd meg a kezed, súgjad: Viszlát, drágám.” Szótagszám stimmel, hangsúlyok jó helyre esnek. De benne felmerült a dilemma, van-e olyan fontos a súgni ige, hogy miatta kimaradjon a sor gúnyos hangnemét garantáló jelző, a kicsi. Egyértelmű volt a válasz, így született a megoldás: „Lengesd meg a kezecskédet, ints egy pát!” Eltért az eredetitől, hogy közel maradhasson a darab szellemiségéhez. A műfordítói szabadság ebből is fakad.
A főszereplő Rappert – Vencz Stellával hosszabban beszélgettük az előadásról, s a feladatról, amit a szerep jelentett.
Nemrég Bukarestben adtátok elő a Raszputyint, most egész más kihívás várt a szatmári színpadon. Nehéz ilyenkor az átállás?
Nehéznek nem mondanám, de furcsa. Pont erről beszélgettünk színpadra lépés előtt a párommal, aki több jelenetben a partnerem. Előadás előtt két órával érkeztünk a színházba, és a zenekari próba előtt azon kaptam magam, hogy tudom, ma Dollyt játszunk, mégis a Raszputyin dalok csengenek a fülemben. Sokat segített a beéneklő próba, a végére megtörtént a csere a fülemben.
Remek hangod van, egy prózai társulatnál, ahol nem előfeltétel a képzett hang. Tanultál énekelni? Mennyi gyakorlást feltételez egy ilyen darab?
Ez részben adottság, részben tapasztalat, több év munkája. A képzett hang valóban nem előfeltétel, de a jó ritmusérzék elengedhetetlen ehhez a szakmához. Tanultam énekelni, igen. Az egyetemen minden évben más canto tanártól, majd Szatmáron is folytattam a canto órákat. Ezen túl minden zenés produkció új kihívás elé állít. Így volt ez most is. A mindenkori zenei vezető pedig jó támasz tud lenni, akitől sokat lehet tanulni.
Főszerep egy Broadway musicalban, milyen volt megélni? Hogy tudtad meg, te leszel Dolly?
Arra nem gondoltam, hogy én kapom a szerepet. Voltak elképzeléseim, hogy kik lehetnének a társulatból, egy nappal a próbafolyamat kezdése előtt pedig megnéztem a filmet, arra gondolva, ha még nincs szereposztás, legalább én képzeljek el egyet. Ugyanis gyerekkoromból voltak emlékeim a filmről, színpadon viszont nem láttam. Aztán másnap kijött a próbatábla és nagyon meglepődtem. Nagy öröm volt, hisz ez egyszeri lehetőség egy színésznő életében. Hálás vagyok, hogy rám esett a választás.
A darabban vannak mélységek és magasságok. Rétegződik, közben szórakoztat. Nem könnyű végig szerepben maradni, énekelni, táncolni, közben nem kevés szöveged van. Nehéz a darabban végig „jelen” lenni?
Valóban összetett műfaj. A kulcsa abban rejlik, hogy a szereplők az egyes jelenetekben megélt érzések hatására dalra fakadnak, s az adott dal legtöbb esetben koreográfiával társul. A rendező Sorin Militaru gondot fordított arra, hogy a prózai részek hiteles regiszterben szólaljanak meg, ne essünk az „operettes vidámsággal” játszás hibájába. E prózai szövegeknek megvan a maguk igaza a szereplők szempontjából, és ha őszintén szólalnak meg, megépül a hullámvasút, amin a nézőt lehet utaztatni a zene és koreográfia segítségével. Kezdetben még nem láttam, hogyan fog a figura megszületni, mi lesz az az ív, amit be kell járnia. Lépésről lépésre haladtunk a koreográfussal, Bodor Johannával, a zenei vezetővel, Ovidiu Iloc-kal, és a rendezővel.
Minden próba közelebb vitt Dollyhoz, és most, hogy túl vagyunk a kilencedik előadáson, azt hiszem, sikerült teljes figurát alakítanom.
Van kedvenc jeleneted?
Nyilván vannak jelenetek, amiben a figura jobban megmutatkozik, mint a Mr. Vandergelderhez tett látogatás, vagy a monológ, amiben Dolly múltjába és lelkébe kapunk betekintést, ezek számomra mind fontosak. Egymásból merítkezve remek színészi lehetőségeket hordoznak. Többlet jelentőséggel az bír számomra, hogy Mr. Vandelgeldert a párom, Rappert-Vencz Gábor játssza, ez számunkra élvezetes helyzet, úgy hiszem, nézőink nagy részének is. Igazi jutalomjáték.
Találtál Dollyban olyan vonásokat, amelyek rád is jellemzőek, vagy netán ellentétesek?
Dolly talpraesett, helyzeteket jól kihasználó, éles észjárású nő. Megpróbál minden helyzetet a munkája és a maga hasznára fordítani. Házasságközvetítő, ami jó emberismeretet igényel. Sok esetben mások ötleteit tudja pillanatok alatt kamatoztatni. És ezzel ellentétes a múltja. Több éve megözvegyült, de nem tud elszakadni férjétől, akivel boldog éveket éltek meg. Az életbe való visszatéréshez kér többször is engedélyt tőle, amit végül meg is kap. Tehát színes figuráról beszélünk, aki szereti kezében tartani a gyeplőt, mindezt remek humorral és lazasággal teszi. Közös tulajdonságként a talpraesettséget említeném, szeretem azt hinni magamról, hogy a jég hátán is megélnék.
Amit kölcsönöznék a figurától, hogy minden nehézséget könnyedén és humorral kezeljek. Amire tanít, ne felejtsek el kérni, szívből, őszintén, és akkor megadatik.
Mennyire áll közel hozzád a musical műfaja?
Szeretem a zenés műfajt, amennyiben igényesen van megcsinálva. Az emberek közös nyelve a zene, amely leghamarabb hat a lelkükre. Persze sokféle zene létezik. Annak idején számomra szempont volt, hogy olyan társulathoz csatlakozhassak, ahol rendszeresen készül musical, operetta vagy más zenés darab. És hála Istennek, van szerencsém zenés műfajban játszani.
Milyen volt a rendezővel a közös munka?
Sorin Militaruval sokszor dolgoztam, de nem musicalben. Mindig remek szerepeket kaptam tőle. Ebben a műfajban viszont a szöveg háttérbe szorul a zenei anyaggal és a koreográfiakkal szemben, ami sok időt és gyakorlást vett igénybe. Ezeket Bodor Johanna nagy igénnyel és műfaji ismerettel dolgozta ki, amiből az előadás sokat profitál. Nagy lehetőség ilyen emberekkel dolgozni.
A zenekari árokból élő zene tette teljesebbé az élményt. Sokat gyakoroltatok a zenészekkel?
Külön ajándéka az előadásnak, hogy élő zenével szólal meg. Előbb a zenei vezető karmesterrel, Ovidiu Iloc-kal dolgoztunk, ezt követték a zenekarral való összeállás próbái. A hangszeresek többsége a Dinu Lipatti Filharmónia tagjai. Sok időnk nem volt összecsiszolódni, de mostanra ez is szépen alakult.
