Magyarországon a 19. és 20. század fordulóján párbajmániaként emlegették – a magas számok miatt – a becsületsértési ügyek rendezését. Clair Vilmos szerint: „Nincsen nemzet a világon, ahol annyi becsületügyet intéznének el lovagias uton, mint éppen minálunk, Magyarországon. A franciák és olaszok (…) talán együttvéve sem vívnak annyi párbajt, mint mi magyarok.” E viaskodási forma története egyidős az emberiség fejlődésével. Tragédiák sorozata jellemezte ezt az úri szokássá váló hagyományt, mely a kezdetekor nem tett különbséget hierarchiai ranglétrán lévő ember és ember között. Idővel a fegyveres becsületvédelem jelensége a nemesség előjogává vált. A középkorban a párviadalokat gyakran használták istenítéletként is. A XIX. század elején már a polgárság képviselői is szép számban párbajoztak.
A század második felétől alakot ölt az úgynevezett úriember archetípus, amely a polgári származású egyéneket is magában foglalta. Származástól függetlenül nélkülözhetetlen tulajdonságuk a lovagiasság volt. Az úriember nem hagyhatta megtorlatlanul a bántást, sértést, becsületébe való gázolás és elégtétel gyanánt a sértegetővel szemben párbajra ment, csak ekképp maradhatott a gavallérok közösségében. „Mint úriember a társadalom szemében párbajképes volt, meg tudta védeni a státusát. Még a törvényes tiltás ellenére is ezt cselekedte, ezt kellett cselekednie, hogy megszilárdíthassa úriemberi pozícióját, megőrizhesse társadalmi helyzetét. Ez is magyarázza tájainkon is a párbajok nagy számát.”
Magyarországon a bajvívás vagy párbaj általi megtorlás, az ily módon való becsületsértés tisztázása, szinte a XX. század derekáig gyakorolt módszerként élt. Lássunk egy-két igen érdekes, kevésbé ismert történetet.
Ady Endre, a párbajellenes
Adynak két ismert becsületsértési párbaja volt, ebből az elsőt szeretném illusztrálni. 1898 végén Kemény Emil barátjával vívta első párbaját. Emil szintén a zilahi kollégium növendéke volt. A párbaj tanúja, Balássy Miklós, Adynak zilahi osztály-, majd debreceni jogászhallgható társa. Az összecsapás miértje homályba veszett, Ady Lajos szerint oka a könnyelmű jogászéletbe belemerült Ady borközi kötekedése.
A párbaj 1898. november derekán történhetett, hiszen ugyanazon hónap 25-én írta Ady édesanyjának: „Én itt magamra voltam hagyva, belevittek ezenfelül akaratomon kívül egy párbajba, mely sokba került, szóval adósságba vertem magam. Ezeket nekem kell fizetnem. Azért kijelentem, hogy most utoljára kérem édesanyám segítségét…”
Nem kizárt, hogy a párbajsegédek hosszas kávéházi tanácskozásának költségét Adynak kellett állnia, ő lévén a kihívó fél.
Balássy Miklós volt megbízva a kardpárbaj vezetésére. Ady Endrének a párbajt megelőző napig nem volt kard a kezében, akkor is csak azért, hogy valamennyire hozzászokjon. Előző nap, egy jogász kollégája, a kardot a kezébe adva, azt mondtak neki:
„Vágj összevissza, ha félsz, hunyd be a szemedet. Az oktatás egészen jól bevált, mert a párbajban mindjárt az első összecsapásnál a Bandi kardja behajlott, és Emil alsó karján lapos vágás nyoma látszott. A párbaj tovább folyt, úgyhogy talán ötször vagy hatszor csaptak össze. Az utolsó összecsapásnál, amikor Bandi már kivágta magát, Emil pillanat alatt óvatosan, kímélettel bevágott, s a vágás Bandinak a bal vállától a mellén végig egészen a jobb alsókarjáig húzódott, de csak lapos volt, s így ezen alapon konstatálva a harcképtelenséget, a párbajt a segédek beszüntették.”
1899. február 22-én írja meg a Debreczeni Hírlapban Egy lövés után című cikkét, ami néhány hónappal az első párbaja után keletkezett. Elítéli, értelmetlennek tartja a tusakodást: „Verekedünk nap-nap után. Akinek nincs szerencséje, nyöszöröghet a kórházi ágyon, vagy a kapufélfától sem búcsúzva elpatkol az árnyékvilágra… Quousque tandem?”
Ady később is bajvívás- és párbajellenes volt, ennek sokszor hangot is adott publicisztikáiban!
Krúdy, a hősies bajvívó…
„Tizenhat esztendős koromban nehéz kardokkal, derékig meztelenül párbajoztam a huszárlaktanyában, s nem csodálkoztam, hogy ép bőrrel menekültem,” – vallja magáról Krúdy.
Krúdy Péter, Gyula testvére így örökítette meg az esetet: „Már diákkorában egy Sóstófürdőn (Szabolcsban) megtartott majálison kesztyűt hajított egy vidéki szolgabíró felé, aki – számítása szerint – hosszasabban táncolta a szupét bizonyos kökényszeművel. Az affér az érettségi után párbajban végződött, melyre Gyulát (…) báró Bothmer paukolta. Ez első nyíri verekedés a helybeli huszárkaszárnyában a szolgabíró súlyos sebesülésével és édesanyánknak, ki annyira remegett fiáért, súlyos idegmegrázkódtatásával végződött.”
Clair Vilmos részletesen megírja Krúdy egyik párbaját: „Sztojanovics Viktor, a 13. huszárezred kapitánya szabadságon volt Budapesten, s egy este együtt mulatott a barátaival, amikor a társasághoz csatlakozott Krúdy Gyula, akit mindannyian, mint régi ismerőst, üdvözöltek. Sztojanovics kapitány nem ismerte az írót, csak akkor mutatkoztak be egymásnak. A kapitánynak — úgy látszik — nem tetszett az író, mert az este folyamán több ízben is bele akart kötni, de barátai mindannyiszor lecsöndesítették. Mikor a társaság egy végigmulatott éjszaka után, másnap dél felé szétoszlott, Sztojanovics kapitány a búcsúzáskor mindenkivel kezet fogott, csak Krúdyval nem. Az íróval — jegyezte meg gúnyosan — nem fogok kezet!
Krúdy felelősségre vonta a kapitányt ezért a sértő megjegyzéséért. Sztojanovics erre a kardjához kapott. De még mielőtt kiránthatta volna a kardját, Krúdy torkon ragadta, nekilökte egy szomszéd asztalnak, kicsavarta kezéből a kardot, s amikor a kapitány a revolveréhez nyúlt, a kardmarkolattal fejbe vágta. A vendéglő vendégei választották őket szét. Az esetnek lovagias úton volt folytatása. (…) A segédek kardpárbajban egyeztek meg, súlyos föltételekkel, nehéz lovassági karddal, bandázs nélkül, harcképtelenségig. Az ellenfelek kétszer csaptak össze. A második összecsapásnál Krúdy Gyula heves támadással szorította vissza az ellenfelét, és a homlokán súlyosan megvágta. Sztojanovics huszárkapitány szemét elöntötte a vér, úgyhogy a segédek kénytelenek voltak a párbajt megszüntetni. Párbaj után a felek kibékültek.”
Jelentőséggel bírt, hogy a sértett fél kiket kért fel párbajsegédnek. Érdemes volt gyakorlott, tapasztalt személyek mellett dönteni. A négy segéd közösen állapítja meg a párbajfeltételeket, és a párbaj alatt is fegyverrel a kezükben őrködnek azok betartatása felett, illetve adott esetben saját életük kockáztatásával is kötelesek félbeszakítani a duellt, ha helyzet úgy kívánja. Egy gyakorlatlan segéd a feltételek rossz meghatározásával, felesleges szigorításával és esetenként ha túl későn lép a felek közé, ronthatja a párbajozók túlélési esélyeit.
A viadal helyszínén egy-egy orvos tartózkodhat. Mivel a párbaj kimenetele bizonytalan, minden eshetőségre fel kell készülnie az orvosoknak, és semmi esetre sem támaszkodhatnak kollégájuk eszközeire, hiszen gyakran előfordul, hogy mindkét fél azonnali ellátásra szorul, de a steril körülmények megteremtésére is törekedni kell. Kikötés volt, hogy amíg az orvosok nem készültek fel, a párbaj nem veheti kezdetét.
A párbajellenes mozgalom kialakulása
Magyarországon 1902. december 2-án jött létre az első párbajellenes szervezet, Nagyváradon. Az országos párbajellenes liga, 1903. július 12-én tartotta meg alakuló ülését, elnökének Rakovszky Istvánt, alelnöknek pedig Dessewffy Arisztidet választották. A szövetség tagjai között számos neves párbajhőst találunk, bizonyítva, hogy párbajellenes szándékaik hitelesek. Egy nappal később Ady Endre is foglalkozik a témával Nagyvárad és a budapesti párbajellenes liga cikkében. Javaslata szerint: „A nagyváradi liga szellemének kell hódítania az egész országban. A párbajellenes mozgalomnak nemcsak a párbaj, de minden lovagias babona ellen küzdenie kell. Csak így lehet sikere a mozgalomnak…”
Forrás:
Tóth Lőrincz: A párbaj. Akadémiai értekezés 1865.
Clair Vilmos: Magyar párbajok. II. kötet, Singer és Wolfner, 1930. 198-199. old
Krúdy Péter: Krúdy Gyula élettörténete. Szerzői kiadás, 15. old.
Kelecsényi László: Krúdy, a párbajhős – Nagy kópéságok, Bp. 2007
Péter I. Zoltán: Ady harcos párbajellenessége (és ifjúkori párbajai) Várad folyóirat 2016.
Tóth Kelemen: Párbaj és becsület – A párbaj népszerűségének, fennmaradásának okai a dualizmus kori Magyarországon, 2018
Szabó András: A párviadalok jogi és erkölcsi megítélése a reformkortól a XX. század közepéig 2021.
