A Kiril és Metod utca 45/a-ban Bojan idén nyáron megnyitotta palacsintabódéját. A Kiril és Metod utca 45-ben van Bojan anyjának vegyesboltja, ehhez ragasztotta Bojan a palacsintabódét. A Kiril és Metod utca 42. előkertjében áll az a hatalmas fügefa, ami méretét nézve méltóságteljes, de elhelyezkedése szerencsétlenül árnyékos, nem érik be rajta a gyümölcs. Ezért a Kiril és Metod utca 43-ban Bojan nagyanyja zöldfügelekvárt főz, egy sötétkék tíz literes fazékban, és a 45/a-ban, a bódéban, Bojan ezt tölti a palacsintába, vagy mézet, vagy bolgár kecskesajtokat. Bojannak van kétkazettás magnója, amerikai bicskája, és pirospozsgája, kis gödröcske is az arcán, de zárkózott és szűkszavú. A Kiril és Metod utcában a gyerekek mind ismerik Bojant és a palacsintabódét, fellépnek a kis falépcsőre, pipiskednek, és benyávognak a bódé ablakán, „Bojan, Bojanki, Bojankicska..!” De Bojan elhajtja őket, „vendégek vannak, látjátok, annyi időm sincs, hogy a cigarettám elszívjam, hess innét!” És ez igaz, mert a Kiril és Metod utca 45/a elé felállított háromszemélyes műanyag kisasztalnál öten ülnek türelmesen, és az asztalon tényleg van egy előkészített cigaretta. Amikor Bojan kisüti a palacsintákat, megtölti és zsebkendőre hajtja, füttyent, hogy menjenek érte, felkapja a cigarettáját, és már el is tűnik a palacsintabódé közeléből. El kell bújnia a gyerekek elől, akik futva érkeznek, lábujjhegyre állnak és énekelve kérlelik, „Bojan, Bojanki, Bojankicska..!”
A négy amerikai fiú nyolc lábából hármon kilyukadt a flipflop a forró krampácsköveken, amikor Kaszpicsánban leszálltak. 10 óra volt, és mozdulatlan forróság. Káromkodva röhögtek. A kelet-európai kaland útiterve naponta módosult. A Budapest-Burgas gyorsvonathoz Ruszénál lett volna a csatlakozás Várnába, amikor éppen hajnalodott. Lemaradtak róla. És arról a hatalmas Dunáról is lemaradtak, amin rakodódaruk kalimpáltak a derengésben. A vonat – Gyurgyevóból Ruszéba – percekig ment át a folyó felett. Egy pillanatra felköltötték őket, megnézték az útleveleiket, megállapították róluk is, hogy önmagukra hasonlítanak nagyon, így pokrócba csavarva, pislogva a hirtelen kivilágított fülkében, és az útlevélképeikre egyáltalán nem, de a hajnali vonatokon a határőrök ehhez hozzá vannak szokva.
A (Félelmetes) Krum kán – aki legyőzött bizánci császár koponyájából csinátatott serleget, hogy abból igyon – ezerkétszáz éves lovas domborműve, és a remetebarlangok a Madara-fennsíkon, megérte a véletlen kitérőt, a négy fiúból három európai történelmet hallgatott, egy pedig ókori irodalmat.
Csak hetek múlva értek Szozopolba, eredetileg ez sem volt benne az útitervben, de Bojan unokatestvére Neszebarban, egy – csak szájról-szájra híresztelt – tengerparti techno bulin erősen javasolta nekik.
Az aranyhalról elnevezett kempingben, Szozopol közelében vertek sátrat egy háromgyerekes fővárosi család mellé, akik nagyszülővel és újszülöttel nyaraltak. Az anya egész nap szoptatott és ringatott, még nem látta a tengert, csak teregette a többiek tengeres fürdőruháját. A kemping olcsó volt, a napernyő drága. Délelőtt és délután jött egy férfi szezámmagos kerek perecekkel. Az anya a meztelen újszülöttre egy pelenkát dobott a sátrat egy nyárfával összekötő szárítókötélről, és mezitláb futott a pereces után. Ha utolérte, vett öt darabot, jobb karjára felfűzte, bal karján az újszülött volt. Ezt a jelenetet Percy akárhányszor újra tudta volna nézni, úgy érezte, élete végéig minden nap, és ez nagy dolog, mert mindössze huszonhárom éves volt. Napszúrásra hivatkozva két napot a sátor előtt ülve töltött, és aprólékos ceruzarajzokat készített a madarai lovasról, az anya megnézte őket, és olyan büszkén mosolygott, mintha Percy a legtehetségesebb diákja lenne, akibe már sok munkát belefektetett. A nyárfák már vedlettek, a fiút körbeesték a szívalakú levelek, és a nyárvége a zöldségesbódékban ünnepelt. Volt félkilós paradicsom, nem édes, hanem illatos és szaftos. És apró édesek, amivel semmi mást nem volt érdemes csinálni, csak bekapni egyszerre kettőt, szétharapni és lenyelni két falat fekete kenyér között. A zöldpaprikából ötféle, mint egy jobb színesceruza-készletben a zöldek. A sárgák zöld hálóba voltak kötve ötkilónként. Szőlőből csak a magnélküli hatféle volt, de legjobb mind között a Kismis Moldavszkij. Aki egyszer megkóstolta, azután csak ezt kereste, muskotályosból is volt három, édesek, aprószeműek vagy nagyok. Minden fürtön mazsolaszemek is voltak, öt szem körbefogott egy kicsi szárazat. Barackból narancssárga húsú piros héjjal, vagy sárgával, fehérhúsú zöldhéjjal, vagy halványsárgával, lapos, apró vagy hatalmas gömbölyű, ami úgy felezhető mint az alma, puszta kézzel, a magja kihullik, és fényes piros cseppek gyűlnek a helyére. Padlizsánból csak cirmoslila volt, mintha kifakította volna a nap, de kövérek voltak és fényesek, úgy feszült rajtuk a bőr, hogy csak óvatosan volt szabad hozzányúlni, és pukkantak szét a rácson a parázs felett, még azelőtt, hogy átforrósodtak volna. A fiúknak fel kellett mászni a félsziget magaslataira, ha venni akartak málnát és szedret a kamaszfiúktól, akik műanyag pohárban árulták, félmeztelen, aligbajusszal, lekvárt vénasszonyoktól, mézet vénemberektől lehetett. Fügét hokedliktől, amik a házak elé voltak kirakva, rajtuk kilencszemes kupacokban a gyümölcs, pléhdobozzal, és ártáblával, hogy három leva.
Palacsintát pedig Bojantól.
Marija egy baleset volt, vagy csak egy félreértés. A lány a Kiril és Metod utca legtetején lakott. A ház alatt kétszáz méterre megszűnt az utca, a száraz bozótosban lépcsőt járt ki Marija családja három generáció óta, de a legfelső ház mégis megkapta az utca címet, hogy postailag rendben legyen. Marija Bojan osztálytársa volt, a lenti iskolában, ami előtt a kis téren egy öregember állított fel távcsövet a vakáció idején. Két leváért meg lehetett nézni a Hold krátereit, szerb és orosz turisták álltak sorban kéthetes nyaralásuk minden estéjén, és gyönyörködtek a változatlanságban. Bojan sose merte észrevenni azokat a lányokat, akik mindenki figyelmét felkeltették, ő a Marija-félékkel nem számolt. Letette az öt zöldfügelekváros palacsintát eléjük, és eltűnt. Marija nézett utána. Percy mutatóujjával Bojan háta felé mutatott, majd a lányra, majd újra Bojánra, és megint a lányra, de Marija a fejét rázta, grimaszolt, és legyintett.
„Marija egy baleset volt, vagy csak egy félreértés”, így meséli majd Percy két hét múlva az anyjának, amikor megérkezik a lány szerelmes üzenete, amiből a vágyakozás, az ügyetlen fordítás ellenére is kiolvasható. Percy anyja rosszallóan csóválja majd a fejét. „De tudod, Mama, az a nő, aki a kisbabájával volt egész nap a sátruk előtt, az sokszor eszembe jut, álmodok is vele.”
Percy a nyár hátralévő napjaiban a Szent Kelemen Egyetem weboldalát tanulmányozza majd, és bolgár származású professzorával konzultálni fog arról, hogy egy szemeszter Szófiában a hasznára válna.
