Ismét Teszt. Május 21-én, vasárnap elkezdődött és 28-ig tart a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. Huszonöt előadást adnak elő a tizenöt országból érkezett művészek. Simon Judit fesztiválnaplója. Hatodik rész.
A Teszt számomra azért is remek, mert olyan színházak produkcióit hívja meg, amelyekbe nem valószínű, hogy eljutnék valaha. Ez akkor is érdekes, ha egyik-másik előadás finoman fogalmazva is csapnivaló. Lattam, és mivel a fesztiválnak még nincs vége, láthatok még olyan színészeket, előadókat, akik játékukkal erősen hatnak, akiket újra szeretnék megnézni, ha adódik rá alkalmam. Szerepeltek a találkozón minden szempontból kiváló előadások, és az elkövetkező két napban bizonyára lesznek még ilyenek.
A macedóniai Artopia Skopje társulat SZÍN(ÉSZ)Nők produkciója is olyan, amit szívesen megnéznék újra, már csak azért is, mert az ismertetőből és az előadás utáni beszélgetésben kiderült, hogy folyamatosan változik, megújul. Nyolc színész, három nő és öt férfi vallomása színészetről, színházról. Monológokban, jelenetekben, zenében, táncban, dalban, sok humorral fogalmazzák meg kérdéseiket a mesterségről, kritikáikat a rendszerről, a színházon belüli tekintélyelvűségről. Elmesélik azt, amiről nem illik beszélni a színház kapcsán: a színészek megalázásáról, a bizonytalanságról. Nem panaszkodnak, nem hibáztatnak senkit, csak megmutatják, miért lételeme a művészetnek a szabadság. Elmondják, eléneklik, eljátsszák álmaikat és vágyaikat, kétségeiket. S miközben rakival (török, balkáni ánizsos törkölyös párlat) kínálják a közönséget, felkérik táncolni a nézőket, viccelnek, bolondoznak, olyan színházi pillanatokat teremtenek, hogy eláll a lélegzetem.
A Qendra Multimedia Pristina társulat Felesküdött Szűz című előadásáról nem fogalmazok véleményt, ugyanis a felénél kimentem a nézőtérről. Képtelen voltam végignézni a koncepciótlan produkciót. Pedig a téma az ismertető szerint, érdekesnek ígérkezett: „A felesküdött szüzek olyan albán nők, akik úgy döntenek, férfiként szeretnének élni. Miután ezt a visszavonhatatlan döntést meghozzák, lemondanak a szexről és a női életről, férfiként kezdenek élni és ezáltal bizonyos, az adott régióban csak a férfiakat megillető privilégiumokhoz juthatnak.” Valahol olvastam erről, de nem tudtam, hogy ma is él ez a hagyomány.
A Teszt hatodik napján mutatták be a harmadik, a Freeszfe Egyesület és az Artus Kortárs Művészeti Egyesület által támogatott egyéni műsort. Szántusz Noémi Noya A nagy kacsashow – lakodalmas performansz a legsikerültebb. Nem azért, mert a végén a nyájas publikum lakodalmas népséggé avanzsált – zsíroskenyérrel, borral, pálinkával, édességekkel, ropikkal, zenével, tánccal mulatott, nem is azért, mert az előadó erdélyi, hanem mert remek színész, ami meglátszik az előadásmódján, a szellemes interakcióin a publikummal. Tudott figyelni és reagálni a nézők testbeszédére, beszólásaira, ami az előző két előadónak nem sikerült. Szántusz, a gyermekkorát, traumáit, szerelmeit, vágyait, kétségeit őszintén és sok humorral tudja elmesélni. Nem állítom, hogy hibátlan produkció, de sokkal élvezetesebb, kidolgozottabb, pontosabb, mint a Freeszfe színház-performansz szakos hallgató társaié volt.
Címlapkép: Jelenet az Artopia Skopje társulat SZÍN(ÉSZ)Nők című produkciójából
