Erdőre fát vágni mentem.
Valaki suttogott bennem.
Kőszál, ha megsért, ha kéreg
(csak anyám lehetett, tényleg),
megfújom, ne fájjon,
sebedben ne rágjon féreg.
Fölötted minden faágon,
vörösbegy leszek teérted,
áfonyát hozok, ha kéred.
Fát vágtam, erdőben jártam.
Majd’ beleszakadt a hátam.
Az anyám madár volt,
hajamban madártoll,
gyapjúba csavarva lábam.
Ekkora irdatlan erdőt.
Csak az jár itt, aki felnőtt.
Ölemben rózsátlan rőzse
berliner kendőbe kötve.
Kezemet húzza a fejsze.
Kinek van hozzám így mersze?
Molnár Krisztina Rita költő, tanár, múzeumpedagógus. 1967-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. |
