A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, közismert nevén a TESZT idén ünnepli 15. születésnapját. Mivel kamaszkorát éli, mi más lehetne a központi témája, mint az Another Point of View (Másik szempont). Ennek jegyében 11 ország 24 előadását láthatjuk, amelyek az európai színházi életet legfrissebb irányzatait képviselik. Koós Csenge, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves teatrológia szakos hallgatójának fesztiválnaplója. Hetedik rész.
Színházi élményei során horkoltak valaha az Ön háta mögött? Nekem már igen! A horvát Skop Művészeti Szervezet, Nenad Glavan által rendezett Mindpolis 1.0 című előadása során a nézőtér valóságos óvodai napközis csoporttá változott. Sokan a csendespihenőjüket tartották, mások inkább kimentek játszani a homokozóba, de biztosan mindenki nagyon várta, hogy jöjjön már érte az anyukája. Egy férfi és egy nő beteges és szexuális elfojtásokkal teli cyber térben játszódó viszonyát láttuk. A zene és a látvány jó volt. Csak a zenét nem tudtam élvezni, a másfél órán át tartó erotikus nyögések hangjátékától. Kevesebb is elég lett volna. Tényleg. Az a fajta előadás volt, amikor az ember az első 5-10 percben megért mindent és rájön arra, hogy mi fog történni és hiába vár bármiféle csavart, az nem jön el soha. Egy perc néma csönd a bőrüket a vásárra vivő színészeknek. Ezt az előadást egy pofátlanul édes jegeskávéval leöblítettem és mentem tovább az Arte-Factum Független Színtársulat Magánymonológok c. előadására, melyet Kocsárdi Levente rendezett és Mona Donici szerzett. A színészek személyes történeteiből állt össze ez a rendkívül lírai előadás, felkutatták hány féle magány létezik az alkotócsoportban. 111 percnyi. Az, hogy az Arte Factum Független Színházi Társulat működik, rendkívül fontos – minél több független társulatra van szükség. Persze nincs könnyű dolguk, de hatalmas az elhivatottságuk és a lelkesedésük. És az, hogy nekik a társulat működése, az alkotás és a közösségteremtés szívügyük, látszik a munkájukon. Jó élmény volt ott lenni, érezni a játszók közötti összhangot. Annyi mindent szerettek volna belepréselni ebbe a 111 percbe, hogy néhol kikandikál egy-egy táncmozdulat, vagy színészi alakítás, esetleg valami szimbólum. Érdemes néha fő csapásirányt választani, ami strukturálhatná az előadásokat.
Az utolsó előadás a Hero 4.0 – Business as Usual (Moment Maribor, Glej Színház), brilliáns előadás, két remek szlovén színész végtelenül komoly humorizálásának és bravúros csapatmunkájának eredménye: Uroš Kaurin és Vito Weis rendezték, koreográfálták, és játsszák. Az előadás sorozatuk negyedik része, közel tíz éve játsszák. Amolyan „meglepetésszínházi” produkció ez, melynek célja, hogy a néző soha ne tudja mi fog történni. Profinak titulálják magukat, úgyhogy profiként viselkednek, szórakoztatnak minket, úgy ahogy kell. Miközben rávilágítanak az idő könyörtelen múlására, az értelemkeresés nehézségeire. Nem akarok semmit leleplezni, hiszen akkor többé nem lesz meglepetés- legyen elég annyi, hogy ez az előadás ünnep a nézőknek, és ünnep a színészeknek is. És az, hogy a festőműhelyben, ahol játszották egy denevér repkedett, akár koncepcionális is lehetett volna.
Délután multiszenzoros szabadtéri sétaszínházi élményben részesülhetett minden korosztály, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár (Románia) & Parrabbola (Egyesült Királyság) Szívszórás (Spread the love) produkciója során. Nekem tegnap nem volt időm a szeretetre. Remélem ma majd akad.
Folytatjuk.
Képünkön pillanatkép a maribori Hero 4.0 – Business as usual előadásból
