Az író halálának 120. évfordulójára
Jókai 1853-ban járt életében először Nagyváradon, átutazóban Kolozsvárra. Erről Úti levelei tanúskodnak: „Végre megérkeztünk Váradra. Itt már épen egy napja, hogy várakozunk a váltott lovakra, ami meglehetős fogalmat adhat a gyorsútazási rendről. Quoniam deus nobis haec otia fecit, meglátogattam az itteni színházát, melyben Havi és Gózs dalszíntársasága működik s melyben különösen a férfitagok között több igen jeles fiatal ‘művészt volt szerencsém megismerhetni, bár az előadott mű (Lumpaci) nem volt is egészen alkalmas tehetségeik kellő kitüntetésére. A női szereplőket a dalművekben mondják erősebbeknek. Ezúttal búcsút kell tőled vennem, kedves Sajóm, mert lovaink be vannak fogva. Isten veled. Vigyázz magadra, hogy mikor hazaérkezem, jó egészségben találjalak. Őszinte barátod J. M.[1]
Személyes kapcsolat a várossal ekkor nem jött létre. Hogy Várad érintésével tért-e haza, arról nincs adat. Rávonatkozó dokumentummal legközelebb az 1870-ben alapított Nagyvárad c. lap szolgál: az egyre híresebb írótól megjelentette Nem vagytok halva, ti hősök c. ódáját, melyet az aradi vértanúk 25 évfordulójára küldött Aradra. „E gyönyörű költeményt jónak láttuk a ’Hon’ után lenyomatni.” – olvassuk csillag alatt.[2] Hogy ez Jókai tudtával, vagy anélkül esett meg, nem tudjuk. Nem sokkal később Csepreghy Ferenc köszöntötte 50. születásnapján az „írókirályt.”[3] Ezután gyakrabban – noha nem sűrűn – találkozunk Jókai versekkel a váradi lapokban. (Első Lendvay Márton emlékére, Szeged feltámadása, Üdv Fiuménak, Mátyás király stb.) Megjelent egy részlet a Kőszívű ember fiai drámai feldolgozásából Keresd a szíved címmel.[4]
Jókai második látogatására 1878. március 8-án került sor, amikor Szigligeti Ede Nagyfüzes utcai szülőházán felavatták a színműíró emléktábláját. Jókai a Magyar Tudományos Akadémiát képviselte.[5] Fehér Dezsőnek, akivel 1902. október 10-én Kolozsvárra tartva Nagyváradig egy fülkében utazott, azt mondta, még dikciózott is a Fekete Sas erkélyéről.[6]
Amikor az író működésének 50 éves jubileumát ünnepelte, Bihar vármegye és Nagyvárad egyaránt kitett magáért, kifejezte nagyrabecsülését, bensőséges ragaszkodását, az akkori újságnyelvén szólva: lerakta lábaihoz hódolatát. Bihar vármegye közgyűlése tett egy szép gesztust: a közgyűlésen Szunyogh Péter főjegyző indítványozta „hogy a jubileumi ünnepélyen a törvényhatóság képviseletében leendő megjelenére, az ünnepelt üdvözlésére egy Bölöny Sándor, Hegyesi Márton és Lovassy Andor tagokból három tagú küldöttséget kiküldeni, egyúttal pedig a Jókai összes műveinek díszkiadását a vármegye közkórházának könyvtára számára megrendelni, s engem megbízni méltóztassék, hogy ennek ára fejében a közszükségleti alapból 200 frt-ot fizethessek ki. Nagyvárad, 1893. évi deczember 6-án. Alispán helyett Szunyogh Péter főjegyző. (Az alispán írta alá!) amelyet a falvak követtek.[7] Jókai levélben mondott köszönetet Szunyogh Péternek és a megye közönségének: „Irodalmi munkásságom legszebb jutalmát találom e megtiszteltetésben, s életemnek hátralévő napjait arra szentelem, hogy azt megérdemeljem.”[8]
Nagyvárad városa díszes levélben intézett feliratot az ünnepelthez:
Nagyságos Úr! Mélyen tisztelt nagy hazafi! Nagyvárad törvényhatósági joggal felruházott város közönsége mai alulírott napon tartott rendes közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy ötvenéves irodalmi működésének ünnepélye alakalmából, midőn a magyar nemzet az őszinte hála s az osztatlan elismerés koszorújával ékesíti föl a magyar írók fejedelmének fenséges homlokát: ő is leróvja igaz tiszteletét s kinyilatkoztatja határtalan szeretetét azon férfiú iránt, ki félszázadon keresztül folytatott bámulatos munkásságával a magyar nemzeti szellem oly alkotásait hozta létre, amelyek míg egyrészről a nemzeti öntudatot erősítették, másrészről a mívelt világ tiszteletét és becsületét szerezték meg a magyar nemzet javára és büszkeségére. számára.
Keressük a szavakat és nem találjuk, hogy érzelmeinket méltóképpen fejezzük ki a nagy íróval szemben, akit a mindenható akkor adott nekünk, midőn reá a legnagyobb szükség volt; akkor tanított Hazát lángolóan szeretni, feltámadásában kitartóan hinni, midőn a haza szeretete bűn volt; midőn a feltámadásban való hitről a nagy és nehéz időket átélt legjobbjaink már-már kétségbeesve lemondottak.
A nemzedék, amelynek lelkébe te öntötted hitedet, melyeknek akaraterőit Te acéloztad, melyeknek szívébe a honszerelem szikráját Te élesztgetted lobogó lánggá: íme hódolnak neked; nemes büszkeséggel számlálva benned a magyar faj kiváló erényeit, a magyar talentum magas szárnyalását.
A messze terülő Alföld egyik végpontjáról, Szent László városából, mely viszontagságos történelmének egyes epizódjaival oly sokszor szerepel halhatatlan műveidben: megosztjuk a magyar nemzet örömét, kivesszük a hódolatból a magunk részét, kérve a Mindenható Gondviselést, hogy téged, hazánk nagy fiát még sokáig tartson meg ép testi és szellemi erőben a magyar nemzet javára. (Kelt Nagyvárad törvényhatósági bizottságának 1893. évi november 9-én tartott üléséből Sal Ferenc, királyi tanácsos, polgármester)
Az újság azt is elárulta, hogy a szöveget Rácz Mihály főjegyző (egyébként többkötetes költő) szövegezte, az üdvözlő iratot Fiedler Károly nagyváradi műintézete állította elő, „igen csinosan, mely az ismert cégnek dicséretére válik.”[9]
A váradi lapok helyi és vendégszerzők (Mikszáth, Endrődi Sándor stb.) tollával oldalakon keresztül méltatásokkal, emlékezésekkel, sztorikkal ünnepelték a nagy regényírót és hazafit. Minden egyesület, iskola – felekezeti különbség nélkül – lerótta háláját a nagy író iránt. „Csak egyben maradtunk el a többi városok mögött. Aradon, Debrecenben, Temesvárt és Szegeden Jókai- díszelőadások vannak ma a színházakban, ünnepi ódákat szavalnak és egy Jókai-színművet adnak elő. Hát minekünk ilyen gyönyörűségekben nem lehet részünk, (…).”[10]
„Meg akarta a Társaság ünnepelni legnagyobb élő írónk, Jókai Mór 50 éves írói működését, még 1892-ben. Lelkes levélben felkérte, hogy a tiszteletére rendezendő ünnepélyre eljöjjön. Jókai késznek nyilatkozott az eljövetelre, csak az volt a kérése, hogy a tervbe vett irodalmi ünnepet az országos ünnepély után rendezzük. Az országos ünnep Budapesten 1894 január 6-án volt, azon a társaság képviselője is részt vett.”[11]
2.
1902 októberébe végre a kolozsvári Mátyás-szobor avatása után visszatérőben két napot időzött feleségével a városban, de már 1901-ben várták a házaspárt, ifjú felesége színházi fellépése ígéretében. A megözvegyült, 76 éves író ugyanis újraházasodott, feleségül vett egy Nagy Bella nevezetű 20 éves színésznőt, akinek néhány hónap múlva Pozsonyban lett volna fellépése, amit azonban a pozsonyi Jogakadémia antiszemita hallgatói megzavartak. Novemberben fogadott lánya, Feszty Árpádné letépte az író koszorúját Laborfalvy Róza sírjáról. „Mint az országban igen sokfelé, úgy Nagyváradon is a történtek megdöbbenést keltettek. Ez a város elégtételt akart szolgáltatni a legbensőbb érzéseiben megsértett írófejedelemnek. Elégtételt azzal, hogy feleségét meghívták a nagyváradi Szigligeti Színházba, vendégszereplésre. A meghívást a Szigligeti Társaság megbízásából Sipos Orbán és Dr. Bodor Károly főttkár írták Jókai Mórhoz Az ünneplés prelúdiumaképpen pedig Ady Endre irt Jókait glorifikáló vezércikket a Nagyváradi Napló 1901. november 7-iki számában: „A poéta király és felesége” címen, amelyben ő is Jókaiék meghívását sürgeti. Cikkét Ady Endre így fejezi be: „A Jókai pár vagy Jókainé jövetelénél országra szóló tüntetést csináljon Nagyvárad. Minden szeretetünk, rajongásunk és — elkeseredésünk egyesüljön egy impozáns, nagyhullámú ünnepben, mely elfojtja teljesen a hitvány obskúrusok aljas lármáját. Hangos nagy tüntetésben egyesüljünk, melynek melegségét, belsőségét teljes erejében érezzék meg a szent öregember és az ő Seherezádéja, ki áldott legyen, hogy ifjúvá és boldoggá tette a mi nagy öregünket…! Várjuk, nagy ünneplő kedvvel várjuk a királyt és királynőt, kikről tündérmesék fognak majd tündérien zengeni sok száz esztendő múlva is.”[12] Ady rövidesen egy tárcában francia és német példák segítségével foglalt állást amellett, hogy Jókai nem követett el bűnt. Jókai megköszönte a Szigligeti Társaság meghívását, de „közbejött akadályok miatt ez a vendégszereplés és a Jókai ünnep elmaradt.[13]
1902. október 13-án a Jókai-házaspár megérkezett Váradra, és két napot időzett a városban.[14] Kristóf György szerint ez volt tizedik erdélyi útjának végállomása.[15] E látogatásnak bőséges egykori sajtó- és tanulmány forrása áll rendelkezésükre. A Nagyváradi Napló már október 10-én közli, hogy a Jókai-pár átutazott Nagyváradon és hétfőn (13-án) fognak visszatérni. Ady Endre üdvözlő cikkben fogadta a házaspárt, többek között ezekkel a szavakkal: „(…) Nyolc milliós embertömegből sohsem ragyogott ki még fej olyan ragyogással, mint a Jókai feje és kevesebb hálát az ő nagy kiválóságáért még nem tapasztalt ember Jókainál. Sienkiewitz kis dadogó gyermek. Nevét egy napon sem volna szabad a Jókaiéval emlegetni… (..) Mert Jókainál nem produkált még nagyobb magyart a török-tatárokkal vagy finn-ugorokkal rokonkodó fajta. A degenerált turáni, – mint az ellenségek mondják. És kérdés, fog-e még teremteni hozzá hasonlíthatót. Élt és munkált Jókai. Ennek a munkálásnak értéke kiszámíthatatlan. (…) Ma már hallik a becsületes hang, hogy a nagy poéta több a nagy tudósnál s a katona-nagyság, a társadalmi nagyság a poéta-nagyság mellett semmi. Alig több mint a bujálkodó nagyság vagy betörő kiválóság. Jókai a legnagyobb s legkülönb magyar. (…) Az ő! A sors választott örege. Asszonya pedig a legszentebb. Imádjuk őket s aki hisz az imádságban – imádkozik értük. – A mi legnagyobbunkkal, legkülönbünkkel folytassa a sors az ő csodáit. Jókai Mór és Jókai Mórné pedig érezzék itt Nagyváradon lelki csókjait a nagy szeretetnek, mely lehetne ezerszerte nagyobb is. Őirántuk az is kevés volna.”[16] A lapok nagy terjedelemben, a Nagyvárad és a Nagyváradi Napló egyaránt két teljes oldalon számolt be a házaspár érkezésről és első napi programjáról, majd egy oldalon a második nap eseményeiről és az elutazásról.
Az író fogadására a pályaudvaron (amelyet rövidesen le kellett zárni, mert a vegyes összetételű sokaság ellepte a vasúti síneket is, veszélyeztetve a közlekedés biztonságát) óriási tömeg gyűlt össze jóval a vonat érkezése előtt. Jelen volt a város közönségének színe-java, a Szigligeti Társaság tagsága, a hírlapírók és a színtársulat stb. Jókaival és feleségével délután 4 óra 9 perckor futott be a vonat. Amikor az elsőosztályú kocsi ablakában feltűnt Jókai feje, hatalmas éljenzés tört ki, a várakozók egymást tiporva igyekeztek az író közelébe jutni. A leszálló írót az újságírók fogták karon. Jókait Nagyvárad nevében Rimler Károly polgármester üdvözölte, amit az író meleg ovációtól kísérve röviden megköszönt. Hegyesi Márton tízéves kislánya is köszöntötte az írót, majd a házaspár és kísérete iskolás lányok sorfala között jutott el a város díszfogatáig, amely eleinte a tömeg miatt csak lépésben tudott haladni. Impozáns hosszú, kb. kétszáz kocsiból álló konvoj kísérte az ünnepelteket a Rimanóczy-fogadóba, ahol a Körös partjára néző, erkélyes két szobát kaptak. Búcsúzás előtt Somogyi Károly színigazgató még egyszer köszönetet mondott, hogy a meghívást elfogadták, Jókai meghatva válaszolt a lelkes fogadtatásra. Majd amikor a több ezer főnyi tömeg viharosan éljenezte, és követelte megjelenését, Jókai kilépett az erkélyre és rövid beszédében többek között ezt mondotta: „…tudom, hogy ez (a fogadtatás) nem annyira az én személyemnek szól, hanem a magyar irodalom ünnepeltetése ez, amelynek én is lelkes munkása voltam.”
Délután fél 6 órakor a Szigligeti Társaság tagjai tisztelegtek az írónál Rádl Ödön vezetésével. Jókai válaszában a költészet, a kultúra vezető szellemeihez intézte szavait, a várost a kutúra metropoliszának nevezte, Jókainé pedig megkösztönte a városnak, hogy olyan jó volt hozzá. (Nyilvánvalóan Ady Endre fentebb idézett cikkére gondolt.) Este 7 órakor zsúfolt ház előtt diszelőadást rendeztek a színházban, maga Somogyi Károly igazgató vezette fel a vendégeket a városi páholyba, majd Hoványi Géza dr., a színügyi bizottság nevében köszöntötte az írót. A Szigetvári vértanúk és a Cigánybáró első felvonását vitte színre a társulat. Színház után a Fekete Sas vendéglőben, a nagyváradi elit részvételével fényes lakomát rendeztek az író tiszteletére. Itt Rádl Ödön mondta az első, hosszú felköszöntőt, amelyben az irodalom feladatát abban határozta meg, hogy felemelje az ember lelkét, és ne a vigasztalan meztelen igazságot tárja fel. Válaszában Jókai kifejezte egyetértését, megvédte idealizmusát, romantikus szemléletét, elhatárolta magát az úgynevezett veristáktól, tagadja, „hogy, ami szép, ami lélekemelő, az ne volna igaz, tagadja, hogy ne volna női erény, férfibecsület.” „De ehhez kell egy Nagyvárad. Sok évtized óta ismerem a város lelkesülő közönségét, mely mindig legnemesebb célokra törekedett.” Dési Ödön szellemes beszéd kíséretében Jókainéra ürítette poharát. Az éjfélig tartó vacsorán több pohárköszöntő hangzott el, beszélt Fehér Dezső és Iustin Ardelean román újságíró. Jókai válaszában „utalt arra, hogy a nagy időkben románok is küzdöttek a nemzeti hadseregben. Kívánja, hogy magyarok és románok nemes versenyben egyesüljenek a haza közös javára.”[17] A Napló a rengeteg név felsorolása mellett még azt is fontosnak tartotta megörökíteni, hogy a házaspárt a szállóban forró teával várták, és közli Pintér Imre üdvözlő versét, aminek nincs irodalmi értéke.[18]
Másnap a Jókai-pár a város díszkocsiján sétát tett a városban, a Rhédey-kerti sétaúton is végighajtottak, majd (előzetes programon kívül) a Hadapródiskolába látogattak, ahol a 400 növendék viharos éljenzéssel fogadta őket. Bordé Ferenc főjegyző vezetésével felkeresték a Püspök-és a Félix-fürdőt, ahol rövid sétát tettek, majd a kúr-szalonban 15 terítékes bankett volt a pár tiszteletére, melyen a főjegyző mondott pohárköszöntőt. Jókai válaszában minden magyar emberre ürítette poharát. Váratlan epizódja volt a bankettnek, hogy egy parasztgazda és felesége is „alázatos hódolattal köszönte meg az író gyönyörű regényeit.” Három órakor a társaság visszahajtatott Nagyváradra. Míg Jókaiék odavoltak, szállásukon a város számos előkelősége adta be névjegyét. A 4 órakor induló gyorsvonatot a vasúti vendéglőben várták be néhány váradi személyiség társaságában. (Adyt a lap nem említi.) Felszálláskor egy kis probléma adódott: a vonat elsőosztályú kocsija túlzsúfolt volt a kolozsvári szoboravatásról hazatérő utasok miatt, így Jókaiék kénytelenek voltak másodosztályon utazni. Jókai búcsúszavai ezek voltak: „Nagyon kedves napok voltak azok, amelyeket itt töltöttem, sohasem fogom elfelejteni az önök szíves vendégszeretetét.”
Tabéry Géza így fejezi be idézett dolgozatát: „Rengetegen kísérték ki elutazáskor a magyar írófejedelmet, aki a búcsúzáskor átölelte, megcsókolta Ady Endrét, így köszönte meg a felejthetetlen ünneplést: ’Amiket rólam írtál, a mélyen érző igazi költő írása volt. Meg fogom őrizni írásodat s az emlékedet is halálomig.’[19] E sorokat szó szerint reprodukálja Vita Zsigmond.[20] Ez olyan kiemelkedő gesztus lett volna, amit a lapok nem hagytak volna említés nélkül, hiszen a legapróbb részletekig reprodukálták az eseményeket. Még azt is nyilvánosságra hozták, hogy a Fekete Sas-ban a vacsorát Friedlander Sámuel fizette.[21] De sem a Nagyváradi Friss Újság,[22] sem Nagyváradi Napló nem tud erről a megható jelenetről, bár utóbbi Adyt is említi a búcsúztatók között.[23] Alighanem irodalomtörténeti legendával állunk szemben.
A Szabadság egy kedves Jókai levelet közölt, melyet az író Liszaky Györgynek, egykori munkatársának írt, de eltévesztette a címzett nevét. „Ha az arcképre is Lisznyay van írva, akkor dobd el, majd küldök másikat, igazi dedicatióval. Tudasd velem. J. M.”[24] (Itt jegyezzük meg, Laszky Ármin (Jókai Kakas Márton c. élclapjának egykori korrektora) szerint a Szabadság közölt egy eredeti Jókai-regényt, ami azonban kételyt ébreszt bennünk, a Jókai-bibliográfiban nem találtunk erre vonatkozó utalást. (Laszky sem a regény címét, sem a folytatásos közlés időpontját nem jelzi.)[25]
3.
Az író halála gyászba borította Nagyvárad népét is. A lapok már aggódva adtak hírt Jókai Mór betegségéről is: „Budapest, máj. 4. (Saját tudósítónktól.) Jókai Mór megrongált egészségének helyreállítása végett a Riviérára utazott, ahol a téli hónapokat akarja tölteni. Jókai Nizzában telepedett meg, ahol csendes visszavonultságban tölti napjait a Promenade des Anglais-n levő Villa Perrotban.[26]
Somogyi Károly színigazgató az előzetes aggasztó hírek ismeretében a május 5-ei előadás megkezdése előtt talpig fekete ruhában lépett a lámpák elé és megható szavakkal emlékezett meg a haldokló költőről. A halál este 9 óra után húsz perccel valóban bekövetkezett. A magyar Géniusznak emlegetett író halálát a váradi lapok katasztrófaként tudatosították. A Nagyvárad saját tudósítójának távirat-jelentése alapján szinte óráról órára ismertette az író utolsó napjának történéseit, és már másnap gyűjtést indított egy Jókai-szoborra, továbbá sürgette a gyászlobogókat a házakra, mert „Nagyvárad tán az egyedüli város, mely ezúttal nagyon is lemaradt. Mindössze egy-két középületen lengenek a fekete lobogók…”[27], Értesíti az olvasókat, hogy a Szigligeti Színház igazgatósága a megrendítő gyászesetre tekintettel levette műsoráról a mára kitűzött Suhancot (…) ehelyett kitűzte Jókai legpoétikusabb művét, az Aranyembert. A színművet nagy tabló előzi meg, amelyben a költőkirály életét és működésének legkimagaslóbb jeleneteit allegóriálják. Vasárnap este megismétlik a Cigánybárót a ma esti tablóval együtt. Tudósítanak továbbá a Szigligeti Társaság választmányi ülésérő, ahol Rádl Ödön elnökletével Jókai Mór emlékének hódoltak. A következő napon újabb információkkal szolgáltak az újságok, többek között a család gyászjelentésével, a temetési előkészületekkel (a ravatalt a Nemzeti Múzeum előcsarnokában építik fel), a király, a kormány, Tisza István stb. az özvegynek szóló részvét-nyilvánításával. Jókai holttestét bebalzsamozták.
A város törvényhatósági tanácsa rendkívül tanácsülést tartott. Rimler Károly polgármester a következő szavakkal nyitotta meg az ülést. „Mélyen megrendülve emelek szót a tanácsülésünkben, hogy az egész magyar nemzetet ért kimondhatatlan csapásban Nagyvárad város és tanácsa nevében kifejezzem részvétemet ama óriási veszteség felett, mely Jókai Mór a koszorús költőkirály halálával mindnyájunkat ért.” A tanács úgy határozott, hogy a részvétének kifejezést ad, elrendelte a középületekre és az iskolákra a gyászlobogó kitűzését, a temetésen koszorúzó küldöttség fogja képviselni a várost.[28] A koszorút négytagú deputáció viszi a fővárosba: Rádl Ödön, Mezey Mihály, Szokoly Tamás és Lukács Ödön. „A hatalmas babérkoszorú szalagján ez a fölirat áll: „A nemzet nagy halottjának – Nagyvárad város közönsége.”[29]
Bihar vármegye Miskolczy alispán aláírással részvéttáviratot küldött Jókai özvegyének, a Szigligeti-Társaság is résztvevő és vigasztaló írást intézett Jókainé Nagy Bellához: „Méltóságos asszony! Még világit és melegít közöttünk sugara, fénye ama látogatásnak, mellyel az elhunyt költő-király Méltóságod kíséretében Társaságunkat megtisztelte. És ma már, olyan rövid idő múlva, a kérlelhetetlen halál kiragadta őt, a nemzet és a magyar irodalom pótolhatatlan veszteségére az élők sorából. A nemzettel, az irodalommal együtt gyászol a mi szerény társaságunk is, melynek igaz, meleg részvétét tolmácsoljuk ma Méltógod előtt, kifejezve egyben soha el nem múló hálánkat ama szeretetért és gondosságért, mellyel drága életét körülvette. Isten áldja érette Méltóságodat! Dr. Bodor Károly, Rádl Ödön, főtitkár, elnök.
A másik üzenet a Petőfi-társasághoz szól: „Mélyen tisztelt Társaság! A Szigligeti Társaság fájdalommal teli mély részvétét tolmácsolja a Petőfi Társaságnak’ Jókai Mór elhunyta fölött! A pótolhatatlan veszteséget, mely a magyar irodalmat az ő elhalálozásával érte, kétszeresen kell, hogy érezze a „Petőfi Társaság”, melynek a megdicsőült megalakulása óta elnöke, éltető lelke volt. Két név fénye ragyog immár vezető csillagként a „Petőfi Társaság” működésére: a Petőfi Sándoré és Jókai Móré. Vezesse a nemzeti irodalom és művelődés hasznára, míg magyar él! Dr. Bodor Károly, Rádl Ödön, főtitkár, elnök.[30] A váradi lapokban a temetés előkészületei és lebonyolítása az ünnepi beszédek kivonataival együtt ugyanúgy megtalálhatók, mint a fővárosi lapokban.
Nagyvárad fejedelmet megillető tisztességgel fogadta és búcsúztatta Jókai Mórt, annak ellenére, hogy nem avatta díszpolgárai közé. Emlékének ápolását egy másik dolgozat feladata bemutatni.
[1] Délibáb 1853. évf. 898-899. 4. Jókai Kolozsvárt; Jókai Mór Úti levelek
[2] Nagyvárad, 1874. okt. 8. 1. Segítséget adott dolgozatunkhoz Indig Ottó négykötetes bibliográfiája (A nagyváradi sajtó 1870-1914 közötti irodalmi anyagának bibliográfiája), de nem hallgathatjuk el, hogy helyenként hiányos
[3] Jókai Mórhoz, Nagyvárad, 1875. febr. 23. 1.
[4] Mutatvány Jókai drámájából. Nagyvárad, 1886. nov. 26. 1-2.
[5] Vasárnapi Újság, 1878. 160.
[6] Fehér Dezső: Emlékezés Jókai Mórra. Nagyváradi Napló, 1904. május 7. 1-2-3.
[7] Hajdú-Bihar megyei nemzeti levéltár IV. S 62/1894
[8] u. o. IV. B. 404/a 50.
[9] Nagyvárad város Jókaihoz. Nagyvárad, 1904. január 3. 2-3. A díszes üdvözlő irat megtalálható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Jókai-hagyaték, JJ 91. o., HSZ 81., JM1 147., Régi It. sz. 4151., PIM R.62.295.4. 66
[10] Alba: A hétről. Nagyvárad, 1894. jan. 6. 4-5. Itt jegyezzük meg, hogy egy-két írásmű Jókait Nagyvárad díszpolgáraként emlegeti, ami azonban nem felel meg a valóságnak.
[11] Láng József: A Szigligeti Társaság első tíz éve. Nagyvárad, Láng József kiadása. 34.
[12] Jókai Erdélyben. A legnagyobb magyar regényíró születésének 100. évfordulóján összeállította Tabéry Géza és Incze Ernő M-V-C- C-c-X-X-V. Oradea, 1925, Sonnnenfeld Adolf R. T. 179.
[13] Láng 35.
[14] Tabéry Géza és Vita Zsigmond egyaránt tévesen október 14-re, 15-re datálja a látogatást!
[15] Jókai napjai Erdélyben. Pásztortűz kiadás, Cluj-Kolozsvár, 1925.
[16] Jókai és Jókainé. Nagyváradi Napló 1902. október 14. 1.
[17] Jókai Mór Nagyváradon. Nagyvárad, 1902. október 14. 3-4.
[18] Jókai Mór és neje, Nagyváradi Napló, 1902. okt. 14. 3-4.
[19] Tabéry Géza i. m. 186.
[20] Vita Zsigmond: Jókai Erdélyben. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975.269.
[21] Jókai Mór és neje Nagyváradon. Nagyváradi napló, 1902.okt. 14. 3-4.
[22] Jókaiék elutazása- A tegnapi program.1902. okt. 15.
[23] A Jókai-pár Nagyváradon, okt. 15. 1-2.
[24] Ismeretlen szerző: Jókai Mór levele, Szabadság, 1903. dec. 29. 3.
[25] Jókai Mór és a Szabadság. In.: A Szabadság negyven éves jubileumi albuma. 1874-1914. Laszky Ármin Könyvnyomdája. 144.
[26] Szabadság, 1903. dec. 5. 6. 1904.
[27] Nagyvárad, 1904. május 7. 4.
[28] A város részvéte. Nagyvárad, 1904. május 7. 3.
[29] Nagyvárad Jókai temetésén. Nagyvárad, 1904, május 8. 4.
[30] Szabadság, 1904. május 21. 4.
