Helytörténeti tankönyv készült Nagyváradon
Nagyvárad város érdekes és izgalmas története címmel jelent meg a hetedik osztályosokat célozva két nagyváradi történelem szakos tanár, Vincze Zsolt és Kormányos László – utóbbi a Nagyvárad krónikája szerzője – közös műve a Collegium Varadinum gondozásában. A májusi Festum Varadinum idején nagy érdeklődés mellett bemutatott kötetről a két szerzővel Szűcs László beszélgetett.
Olyan munkát mutatunk be az olvasónak, amely műfaját tekintve, ahogy ránézésre is tankönyv. Kérném is a szerzőket, hogy határozzák meg pontosan, mi a célja ennek a könyvnek, mennyiben kínál pluszt, illetve mennyiben egészíti ki mindazt, amit a középiskolai történelemtanítás kínál a diákoknak.
Kormányos László: Mindenképpen tankönyv céllal, tankönyv szándékkal készült. Az is igaz viszont, hogy jogilag segédanyagnak minősül. Némi különbség van az engedélyeztetés szemszögéből is, hogy segédanyagként vagy tankönyvként minősül-e. Mi tankönyvnek szántuk. Alapvetően az volt a cél, hogy az utóbbi néhány évben, sőt most már talán két évtizedben egyre nagyobb érdeklődést kell kielégítsünk a helytörténeti anyagok iránt. És mivel úgy tűnik, lehetőség nyílik erre Váradon az iskolákban, hogy a magyar tannyelvű intézményekben bevezessék külön tananyagként, választható a helytörténetet, mint oktatható anyag, így fontosnak tartottuk, hogy ehhez a megfelelő minőségű szakkönyv is készüljön el. Ilyen szemszögből nézve mindegy, hogy tankönyvnek vagy segédanyagnak minősül. A cél mindenképpen egy ezt az igényt kiszolgáló, ezt az elvárást megfelelő módon alátámasztó szakanyag elkészítése volt.
Vincze Zsolt: Történelemtanárként néhány évvel ezelőtt már lehetőségem volt arra, hogy hetedik osztályban helytörténetet oktassak, és bizony nagy hiányosság volt, hogy nem állt a rendelkezésünkre egy tankönyv, amelyet mi, tanárok használhatunk, illetve egy tankönyv, amit a gyerekek kezébe adhatunk. Bár ez tankönyvnek készült, de úgy gondolom, túlmutat egy hagyományos tankönyv keretein. Nemcsak a diákok, hanem a felnőttek is bátran a kezükbe vehetik, forgathatják ezt a kiadványt.
Ahhoz, hogy egy adott korszak helytörténetét megismerje a diák, ezt nyilván feltételezi, hogy az adott korszak történelméről már legyenek ismeretei.
K. L.: Elvben igen, ráadásul szerencsénk is van, hiszen hatodikban, hetedikben a diákok magyarságtörténelmet tanulnak, tehát nekik rendelkezésükre áll a magyar történelem keretismerete vagy keretismeret-rendszere, amelybe sok ponton nagyon jól beilleszthető Nagyvárad története. Hiszen tudjuk, hogy ennek a városnak sokszor olyan eseményei voltak, amelyek az egész ország történetére, a nemzet történetére jelentős hatást gyakoroltak. Azonban hozzá kell tenni azt is, hogy ezeknek az ismereteknek az alapossága azért mindig egy kérdőjel, hogy a diák mennyire sajátította el. Nyilván, aki akár a világtörténelmi, akár a magyarságtörténeti anyagot kellően magáévá tette, annak nem okoz igazán nehézséget, hogy ismereteibe beleillessze Várad történetét. Tehát e könyv anyagának a megismeréséhez egy jó alapfeltétel lenne, nagyon jó keretet biztosítana a magyarságtörténet és a szintén ebben az időszakban tanult világtörténelmi ismeretek.
V. Zs.: Törekedtünk arra, hogy a tantárgy tanulmányozása ne plusz terhet jelentsen majd a diákok számára. Sokkal inkább lehetőséget arra, hogy megismerjék a saját helyi közösség történelmét, a múlt történelmi öröksége által jobban tudják becsülni a jelen eredményeit is.
Akár azt is lehet mondani, hogy a hely történetének megismerése által jobban megértheti a szélesebb kereteket, a nemzetközi vagy akár a világtörténelmi változásokat? Most gondolok itt, teszem azt, arra, hogy a 20. század Nagyváradjáról, ha többet megtud, akkor ezáltal a világot is jobban megismeri.
K. L.: Mi arra törekedtünk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, és ahogy Zsolt is mondta, nem szorosan csak a várostörténetet iktattuk be, hanem megpróbáltunk minél nagyobb kitérőket tenni a magyarság történelme felé.
V. Zs.: Ráadásul egymást kiegészítő ismeretekről lehet szó. Azt gondolom, nehezen meghatározható, őszintén szólva a könyv műfaja. Tankönyvnek sok, mondhatnám, talán a tankönyvnél egy picit komolyabb. Tudományos munkánál pedig nyilván egy kicsit oldottabb. Valahol a kettő között van, és azt gondolom, ez inkább erénye ennek a könyvnek, mintsem akadályt vagy hátrányt jelentene a használat során.
Jól gondolom, hogy bár a hetedikeseknek szántátok, ez nem jelenti azt, hogy szigorúan csak a hetedik osztályosok forgathatják haszonnal?
V. Zs.: Természetesen nem. Akár felnőttek is bátran a kezükbe vehetik. De nem feltétlenül csak felnőttek, akár líceumba járó diákok is forgathatják ezt a tankönyvet. Úgy gondolom, annyira széles közönséget tud megszólítani, ami nagy erénye a tankönyvnek.
Voltak-e számotokra minták, ami alapján dolgoztatok, vagy a maga nemében, legalábbis a romániai magyar közegben úttörő ez a vállalkozás?
K. L.: Ismereteim szerint ebben a formában nem készült még könyv, de nem zárom ki, lehet, hogy csak az én ismereteim hiánya mondatja ezt. Azt tudjuk, hogy kisebb gyermekeknek készült egy várostörténeti sorozat, Kolozsvárról, Váradról és Vásárhelyről is. Nyilván a helytörténeti érdeklődés mindenhol adott. Hogy ezt a helyi történész, történetírói társadalom másutt hogyan oldotta meg, arról nincs pontos ismeretem.
Szerzőpárosról van szó. Egyáltalán miért volt erre szükség? Illetve arra kérem, hogy avassatok be a műhelytitkokba, hogyan is készült ez a könyv?
K. L.: A szerzőpárosi létnek rengeteg előnye van. Az ember egyfajta kontrollt kap, szakembertől kap kontrollt, amit esetleg olyannak ítél meg, hogy oda való-e vagy sem. Ilyen kérdésekre olyan kollégától kap választ, akinek a véleményében megbízik. Ami pedig a munkafolyamatot illeti, az egész azzal kezdődött, hogy leültünk és megbeszéltük, milyen típusú könyvet szeretnénk, illetve milyet nem szeretnénk. Beszélgettünk arról is, hogy mi a szónak a tankönyvi értelmében egy konzervatívnak mondható kiadványt szerettünk volna, ahol egy önállóan létező, önállóan megálló szöveg születik. Tehát hogyha kiiktatjuk a tankönyvnek azon részeit, vagy nem vesszük figyelembe, ami az olvasmányok, a különböző magyarázó szövegek, fogalomtár, kronológia stb., akkor is egy teljesen egységes anyagot kapunk. Tehát egy folyamatos történetmesélést tesz lehetővé, ez adja az alapot, a gerincet, a vázát az anyagnak, és minden egyéb, beleértve a képanyagot is, csak további segítséget tud adni a megértéshez. Tehát nem akartuk felszabdalni, olyan változatban elkészíteni, ahol szinte már zavaró az a nagyon sok különálló információ egy adott oldalon vagy egy adott fejezetben, hogy a végén már nehezen követhető, hogy mi is a történetmesélés lényege. Ez volt a fő szempont, hogy ez meglegyen.
V. Zs.: Amit még fontosnak gondoltunk, a tankönyv elméleti ismereteit megpróbáltuk rendszerezni, az elsajátított elméleti ismereteket, amennyire lehet, a gyakorlatban is alkalmazni. Ezt a célt szolgálják a tankönyv fejezeteinek végén található feladatok is. Több mint harminc feladat áll a gyerekek rendelkezésére, ezek megoldása által tanulhatnak. Gyakorló pedagógusként meggyőződésem, hogy a feladatok a tanulást kell szolgálják. Nem azért szükséges tanulni, hogy a gyerekek megoldják a feladatokat, hanem épp fordítva. Azért érdemes megoldani a tankönyvben található feladatokat, mert bizony nagyon sokat lehet belőlük tanulni.
Nagyváraddal szerencséje van a szerzőpárosnak, hiszen a város történetével haladva a kezdetektől végig lehet követni a magyar történelmet. Nyilván vannak olyan városok, amelyek 300-400 évesek, ezek esetében nem tudnánk teljesebb képet adni.
K. L.: Ha veszem a város történetének lassan közel ezer évét, nincs olyan korszak, amikor ne történt volna olyan esemény Váradon, aminek a helyi jelenségeken jóval túlmutató következmények ne lettek volna. Tehát tényleg a teljes magyar történelem, beleértve a 20. századot is, felfűzhető a várostörténetre, vagy talán mondhatjuk úgy, hogy összefonódik a nemzettörténet és a város története. Tehát egyfajta értelemben ez kényelmes a történetírónak, de egyben kihívás is, meg feladat is, hogy ez meg is jelenjen.
Várad a történelemben egyszerre centrum és periféria, legalábbis mindig is kölcsönhatásban volt a centrummal.
K. L.: Érdekes, történeti szempontból, történeti távlatból nézve talán ennyire periférikus helyzetben nem is volt, mint most, a 21. század elején. Igaz, az Erdélyi Fejedelemség korában is határváros, viszont az a határvárosi szerep más, az egy olyan kiemelkedő szerep, ami gyakorlatilag az egész Erdélyi Fejedelemséget meghatározza például. Megélt már Várad történelme során területi értelemben határvárosi létet, de akkor olyan szerepet kapott, amely messze meghatározta, mint bármely hozzá hasonló határerősség, határtelepülés jelentőségét. Várad egy helyben áll, a centrum fogalma viszont folyamatosan változik. Ez is egy sajátos jelenség. Egy dunántúli város esetében talán a török hódoltság jelenti az egyetlen kivételt, egy Veszprém, egy Esztergom esetében, de azt leszámítva mindig egyértelmű a centrum fogalma. Várad esetében ez folyamatosan mozgásban van. Még a török korszakon belül is, mert ugye hol Habsburg, hol Erdély fennhatósága alatt van, néha maga a város polgársága dönti el, hogy hova tartozik. 1598-ban a város polgársága dönti el, hogy most Erdély fennhatóságát, vagy a Habsburgok fennhatóságát ismerjék el.
A könyv írása során fel voltak osztva közöttetek a különböző korszakok, vagy nem volt így elkülönítve?
V. Zs.: Együtt és párhuzamosan dolgoztunk. Ahogy haladtunk a fejezetekkel, illetve a fejezethez kapcsolódó feladatokkal, átküldtük egymásnak, átnéztük és véleményeztük a fejezeteket, illetve a feladatokat. Azért is, hogy jól illeszkedjenek ezek a részek, egy szerves egységet alkossanak.
Amúgy mi a tapasztalat, a mai diákok számára a távoli idők történései könnyebben megfoghatóak, vagy a közelmúlt? Mit könnyebb tanítani ma, a XX. századot, vagy esetleg a török kori háborúkat?
V. Zs.: Ez a tanártól is nagymértékben függ. Én például nagyon-nagyon szeretem tanítani a történelemnek a középkori részét. És az a tapasztalatom, hogy amit én szívesebben tanítok, azt a gyerekek is sokkal szívesebben fogadják. Egyébként tőlem függetlenül talán a középkor az, ami a diákközönséget leginkább megfogja, sokkal inkább, mint a legújabb korok.
Ez köszönhető a szépirodalmi műveknek is? Gondolok arra, hogy mondjuk az Egri csillagokat elolvasva a diák könnyebben megért bizonyos dolgokat az adott korról. Akkor is, ha a szépirodalom a fikcióra is támaszkodik, nem csak a valóságra. S hetedikben még nem feltétlenül olvasnak huszadik században játszódó regényeket.
V. Zs.: Lehetséges, hiszen a klasszikus regények által könnyebben megérthetők a történelmi ismeretek, háttérismeretek, és ez fordítva is igaz. A gyerekek mondják is, hogy tanár úr, mi erről már tanultunk irodalomórán. Igen, fontos az interdiszciplinaritás a történelem oktatása szempontjából.
Nyilván nem kerülhető meg az a kérdés sem, hogy egy magyar nyelvű tankönyv, ami a város történetét mutatja be, hogyan kezeli a román-magyar kapcsolatokat, a román-magyar viszonyt, a kényesebb kérdéseket, amelyek nyilván felvetődhetnek.
K. L.: Azt tapasztalom, hogy ezt a kérdést borzasztó nehéz ügynek szoktuk tekinteni. Valójában azt gondolom, ha történetileg közelítjük meg, és nem politikai szempontból, akkor nem is annyira nehéz ezt a kérdést kezelni. Ugyanis a történéseket érdemes úgy megírni, ahogy valóban megtörténtek, ahogy az adott esetben a források alapján rekonstruálható. Tehát nem szükséges valamifajta erőltetett álláspontot kialakítani, egyszerűen ahogy megtörtént, azt le kell írni, le lehet írni, vagy szükséges leírni. És akkor valahogy feloldódnak ezek az ellentétek, egész egyszerűen annál az oknál fogva, hogy az események a maguk sorrendjében, a maguk összefüggésében megtörténnek, és ezt lehet rekonstruálni. És azt gondolom, aki ezt vitatja, az ettől a józan realitástól eltér. Tehát ezt az álláspontot meg kell védeni, hogy a szerző vagy a szerzők nem foglalnak álláspontot egy adott ügyben, hanem leírják a történéseket, nekik ez a feladatuk. Ilyen szempontból nézve ez nem egy megoldhatatlan dolog. Egyszerűen az kell a könyvben szerepeljen, ami megtörtént. És ott, ahol a magyarság, vagy a magyar állam számára vannak kellemetlen, kényes vagy tragikus események, amelyben a magyar államnak jelentékeny szerepe van, akkor annak is meg kell jelennie, hiszen ez a történeti valóság. Ugyanígy a román állam esetében is. Én ezt így próbáltam mindig feloldani, akár ebben a munkában, akár másban, hogy egyszerűen teret kell engedni abban a formában az események leírásának, ahogy azok megtörténtek.
V. Zs.: Néhány évvel ezelőtt megjelent egy román nyelvű tankönyv, szintén hetedik osztályosoknak Utazó Nagyvárad történelmében címmel. Ez egy más álláspontot képvisel, de úgy, ahogy Laci is mondta, abszolút nem arra törekedtünk, hogy azt megkérdőjelezzük, sokkal inkább, hogy kiegészítsük egy másik nézőponttal, másik állásponttal, hogy a történelem a maga teljességében jelenjen meg a tantárgyat tanuló gyerekek számára.
K. L.: Én azt gondolom, hogy ez a tankönyv egyszerűen reflektál is, meg nem is arra a román nyelvű változatra. Annyiban reflektál, hogy ha nem is kritika, semmiképpen sem ellentankönyv, de mégis, annál teljesebb, annál pontosabb, szakszerűbb formában mutatja be Várad történetét. Annyiban viszont nem reflektál, hogy ha az nem született volna meg, ez a mi könyvünk akkor is ugyanígy nézne ki. Ebben a könyvben nincsenek olyan részek, amelyek azért születtek meg, mert a másik… Szerkesztésében, a történetmesélésben, a hangsúlyok megadásában, ahogy ez megszületett, ez akkor is így született volna meg, ha nincs az a bizonyos román nyelvű változat. Amely viszont a korok súlyozásánál, az események sok esetben önkényes kiemelésénél, avagy teljes kiiktatásánál gyakorlatilag egy szubjektív válogatás a várostörténetből, egyáltalán nem egy teljes kép. Ennyiben ez a könyv kritikája annak, de nem szándékosan, hisz önmagában is így született volna meg akkor is, ha nem létezett volna egy néhány évvel korábbi román nyelvű változat.
Arra kérném még a szerzőket, hogy beszéljetek arról, a könyv megjelenése óta milyen visszhangjai voltak akár a tanár kollégák részéről, akár mások részéről.
V. Zs.: Nagyon pozitív volt a fogadtatás, és azóta is a kollégák, de nem csak a kollégák, ismerősök, barátok folyamatosan kérdezik, hogy hol lehetne ezt a tankönyvet megvásárolni. Tényleg van rá igény az olvasóközönség részéről, nemcsak a diákság és a tanárok részéről.
Nyilván azért ők az elsődleges célközönség…
K. L.: Egy ekkora terjedelmű, ilyen sűrűségű, ilyen intenzitású könyv pont az a változat, pont az a terjedelem, pont az az anyagmennyiség, az az információmennyiség, ami még könnyen emészthetőnek tűnik, tartalmában kellően gazdagnak, hogy a várostörténetet a maga teljességével mutassa be. Én is azt tapasztaltam, hogy felkeltette az érdeklődést, ebben a formában, ilyen mennyiségben, ilyen terjedelemben, ilyen sűrűséggel, tudományos és gazdasági szempontból is értéket képvisel.
A könyvetek hozzájárulhat-e ahhoz, hogy a diákokban kialakuljon vagy megerősödjön a lokálpatriotizmus Nagyváraddal kapcsolatban.
V. Zs.: Természetesen ez volt az egyik cél is, hogy a gyerekek megismerjék Nagyvárad történeti múltját. Már említettem, a múlt öröksége által könnyebben, jobban megérthető a jelen, illetve megbecsülhetők a jelen eredményei, a jelen öröksége is.
K. L.: Az én fejemben ez volt a messze az első számú cél, az első számú feladat, hogy a városhoz való kötődés, a lokálpatriotizmus fogalmának a megértése, megélése legyen abszolút az első számú feladat. Reméljük, hozzá tud ez az anyag, ez a könyv járulni, mindenképpen ez volt a legfontosabb célunk.
Hetedik osztályban tanítotok, tehát konkrétan lesztek-e a saját könyveteknek a használói ilyen értelemben?
K. L.: Nekem nincs most ilyen osztályom, és a következő tanévben sem lesz, de remélem, hogy fog annyi évig ez működni, vagy létezni, hogyha úgy alakul, akkor tanárként kipróbáljam.
V. Zs.: Én tanítok gimnáziumi osztályokban. Nagyon szeretném, nagyon szeretném használni. Az iskola vezetősége részéről abszolút van rá hajlandóság, remélhetőleg a tanfelügyelőség is úgy fogja gondolni, hogy igenis ennek a tantárgynak, ennek a helytörténeti tantárgynak ott legyen a helye a tananyagban, a hetedikes osztályunk számára.
Tehát ez a köny nem automatikusan használható. Ehhez az kell, hogy a tanfelügyelőség jóváhagyja?
K. L.: Igen, elkészült ennek a programja, elkészültek azok az anyagok, amelyek az engedélyeztetés szemszögéből, szempontjából fontosak. Ennek van egy procedúrája, ami elvezet ahhoz, hogy jövő évtől valóban választható tantárgyként bevezetésre kerüljön.
Mondjuk egy osztály ezt a tárgyat választja. Akkor ez hogy történik? Mondjuk, nem tudom, hogy hetente…
K. L.: …egy óra. És a program is úgy készült. Tehát van hetedikben egy rendes történelemóra és heti egy helytörténetóra. Adott esetben egy hetedikes osztályban van világtörténelem, van magyarságtörténelem, és ha az adott iskola ezt meg tudja oldani, akkor Nagyvárad helytörténete is megjelenhet. Tehát egy osztálynak heti három történelemórája lehet, különböző témákból.
V. Zs.: Az a lényeg, hogy megszületett ez az anyag, a tanfelügyelőségnek nyilván jóvá kell hagynia. Tehát ez egy eljárás, s ha az megvan, akkor ahhoz ugye már van egy segédanyag, egy tankönyv, van egy program, minden oda van adva az adott iskola, vagy éppen kolléga kezébe. És ha az iskola úgy dönt, hogy ezt bevezeti a saját tanrendjébe, akkor az anyag ott van, elhárultak az akadályok az elől, hogy ezt használni tudják, tanítsák.
Mi lenne a tanácsotok annak a kollégának, aki mondjuk ezt a beszélgetést most olvassa, s majd ebből a könyvből fog tanítani?
K. L.: Nehéz erre válaszolni, mert annyira különbözik egy-egy tanár stílusa. Nyilván a könyvnek idomulnia kell egy adott osztályhoz. Ha nem adott elegendő idő, hogy a könyv minden részletét, minden egyes korszakot egyforma hangsúllyal tanítsanak, mindenképpen a főbb események, amelyekre ráfűzhető, felfűzhető egy teljes várostörténet, azok kiemelten kapjanak hangsúlyt az oktatás során. Ezáltal érthető meg az, hogy ez a város miért van ott, ahol van, miért élnek benne azok az emberek, akik éppen benne élnek, és korunkban miért néz ki úgy, ahogy éppen kinéz. Ezek a főbb események mindenképpen fontos, hogy hangsúlyt kapjanak. Emellett a kolléga maga döntse el, hogy milyen módszereket használ. De nagyon fontos, hogy ha a teljes várostörténetet akarja bemutatni, ezek a várostörténeti fő pillérek mindenképpen jelenjenek meg az órákon.
V. Zs.: Bár tankönyvről beszélünk, szoktuk azt a kifejezést is használni, hogy segédanyag. A hetedik osztályban a tantárgyat oktató kollégáknak ez egy segédanyag lehet, amit úgy alkalmaznak, ahogyan ők ezt jónak látják. Mindenképp megkönnyíti a tanulás, a tanítás folyamatát e tankönyvnek, segédanyagnak a megjelenése. Nagyon fontosak a feladatok is a tantárgy oktatása során. Meggyőződésem, hogy a feladatok a már elsajátított ismeretek elmélyítését szolgálják. Tehát a tankönyv anyaga a feladatokkal együtt alkot egy olyan teljes egészet, ami jelentős mértékben megkönnyíti a tárgy sajátos ismeretanyagának az elsajátítását.
K. L.: Annyival egészíteném ezt ki, hogy a tankönyv szerkezetét tekintve úgy néz ki, hogy van maga a szöveg, van a képanyag. Minden kép alatt vannak kérdések, amelyek részben a képre, részben a szöveghez tartozó kép és szöveg egységére, vagy együtt megjelenő információra kérdez rá. A legideálisabb az, ha ennek valamiféle kombinációját használják. Így az érdeklődés is könnyebben fenntartható. Arra törekedtünk, hogy a feladatok, a képek, a szöveg és a kérdések együtt „mozogjanak” egy órán. Különböző órákon különböző variációk használatával egyaránt működőképes.
Ez a könyv, ahogy Kormányos László Nagyvárad krónikája is utolsó lapjain a jelenhez közelít. Nyilván a legújabb kor történelmét tanítani is más kihívás, mint a korábbi századok történéseit. Ez esetben milyen kihívást jelentett?
K. L.: Valóban nehéz, mert nem tudjuk, milyen közeli esemény milyen hosszabb távú hatást gyakorol. Egy jelenkori eseményt mindig nehéz megítélni történelmi szempontból. Mi a történelem? A történelem társadalomtörténet, gazdaságtörténet, kultúrtörténet, intézménytörténet stb. A történelemírásnak megvannak azok az elemei, amelyekből össze tud állni egy korkép. Ha például megnézem, hogy 1989 után a városban mi történik intézménytörténet vagy urbanisztika szempontjából, akkor nagyjából felrajzolhatók azok az események, amelyek össze tudnak állni valamilyen, a valósághoz közeli képpé.
V. Zs.: Mindvégig törekedtünk arra, hogy Nagyvárad történetét a maga teljességében mutassuk be, s ez a közelmúltra is érvényes. Nyilván vannak a könyvben részek, amelyek kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak, például a középkor, Szent László király személyisége.
K. L.: A várostörténet egésze az ő életével, művével, ide temetkezésével függ össze, erre épül. Nagyvárad történelme aligha formálódik így, ha László király Zágrábban, a másik általa alapított püspöki székhelyen temetkezik. Nagyváradnak nem volt római múltja, a 9. században nem törzsi központ a honfoglalást követően. Várad egyszercsak lesz, s alig száz év alatt valósággal berobban a magyar középkor történetébe. És ez nem kérdés, hogy kinek az érdeme. A változások aztán izgalmas történelmi folyammá tudnak összeállni, de sokkal zaklatottabbak, hektikusabbak Várad esetében, mint mondjuk Debrecen, vagy az olyan felvidéki városok esetében, ahova például el sem jutott a török. Mozgalmas történelme van Nagyváradnak, ám ebben több alkalommal benne van egy mély tragikum is.
Fotók: A könyv bemutatója a Festum Varadinum idején, 2024 májusában Nagyváradon, a Léda-házban
