A férfi érezte, hogy torkában dobog a szíve. Tenyere izzadt, a kis dossziéban idegesen rendezgette a papírokat. A pincérlány kedvesen érdeklődött.
– Egy koffeinmenteset kérek – próbált határozott lenni, hangját lemélyítette. Legszívesebben egy kupica pálinkát kért volna, de az aktuális helyzet ezt sajnos nem engedte. Próbált megnyugodni, körülnézett, telefonjára pillantott. Idő van. Nem látott érkező személyt. Késik. Hát ez van. Késik, de legalább ő idejében itt van, ebből származhat némi erkölcsi tőke. Ekkor, teljesen váratlanul a háta mögül egy rendkívül kedves női hang csendült:
– Szia! Robert? A nő legalább olyan szép volt, mint a fényképeken. Robert ujjongott magában.
– Igen, én vagyok. – válaszolt színlelt határozottsággal és mélyített hanggal. Cikázó gondolatok közt állt fel a köszönésre. „Nem nyújthatok neki kezet, az modortalanság, meg kell várnom, amíg ő nyújtja. Nem stírölhetem meg rögtön itt a legelején tetőtől talpig, bár rettentően csinos, de meg kell állnom, és a szemébe kell nézzek. A tekintetem pedig legyen kedves és határozott, semmiképp kanos.”
A nő kezet nyújtott.
– Melanie. – mutatkozott be. A férfi titokban alaposan megtörölte izzadó tenyerét. Megfogta a felé nyújtott kezet. A kézfogás első benyomás – cikáztak tovább a gondolatai. – nem lehet gyenge, döglötthalszerű, de nem is szoríthatom szét egy nő finom kezét, mint egy satu.
A kézfogás végül remekül sikerült. A tekintet is megfelelően határozott lett. Első benyomás letudva. Mindketten leültek. A férfi ekkor riadtan vette észre, hogy telefonját képernyővel lefele tette az asztalra. Ez egy klasszikus redflag, azonnal korrigálni kell, de feltűnés nélkül. Szerencsére épp felbukkant a pincérlány és a nő az itallapot vizslatta. Ezt a pillanatot kihasználva a férfi feltűnés nélkül felfele fordította a telefont. Még épp időben. A nő rendelt és mélykék szemeit a férfire emelte.
– Feszültnek látszol. – mondta fürkésző tekintettel.
A férfi nem volt erre a mondatra felkészülve, a válaszhoz megint végig kellett futtassa a lehetőségeket. Tagadhatná a megállapítás igazságtartalmát, de az a nő magabiztosságát látva átlátszó hazugságként hangzana. Fekete pont már az elején. Ha beismeri, mit mondjon, miért feszült? Pillanatok töredéke alatt szükség lesz egy ártatlan füllentésre, ami menti a helyzetet. Ha nem válaszol azonnal, akkor a szemmel látható idegesség mellé zavarodottság is keveredik, újabb fekete pont. Fejében villámlottak a gondolatok.
– Á, semmi, csak az imént beszéltem a főnökömmel, és jól felhúztam magam rajta.
A nő szinte alig láthatóan felhúzta a bal szemöldökét, mintha valami olyasmit akarna mondani, hogy „tudom én jól, hogy miért vagy ideges, de lépjünk tovább.”
– Nahát Robert. – a nő kézbe vette az asztalon heverő aktacsomót, táskájából kis noteszt és tollat emelt ki, iktatószámot firkantott a dosszié borítójára – Lássuk, mit hoztál.
A férfi újra megtörölte izzadó tenyerét az asztal alatt.
– A fotók hitelesek. Bár lehet, egyik másik régebbi, de nincs látványos különbség a jelenlegi állapothoz képest. Jóképű és fotogén vagy. A jövőre nézve a bajuszt felejtsd inkább el. A szakáll viszont szexi. Határozottan tetszik.
Jackpot! A férfi nagy levegőt vett. Szinte öntudatlanul végigsimította a szakállát. A nő tovább lapozta a dossziét.
– Hm… Az IT szektorban dolgozol? Ez igen! Divatos és menő szakma. Jól keresel. Családfenntartásra alkalmas.
A férfi kihúzta magát, és végre kezdett ellazulni. Jól mennek a dolgok.
– Toyota? Egyterű. Nem túl drága, nem hivalkodó, de minőségi autó, fenntartható költségekkel. Remek választás. A lakásod is nagyon szép. Van alaprajz hozzá? Igen, már meg is találtam. – a nő lapozott egyet a dossziéban.
– Nem látom az orvosi látleleteket.
– Egy borítékban vannak ott leghátul.
A nő kihúzta a borítékot a dossziéból, és kiteregette az asztalra az orvosi papírokat. Figyelmesen átfutotta mindegyiket.
– Belgyógyászat rendben, fül-orr-gégészet ok, allergológia, bőrgyógyászat szuper, urológia is rendben, ez nagyon fontos. Öröm ilyen egészséges emberrel beszélgetni. – a nő akkurátusan visszahelyezte a leleteket a borítékba. – Ezek szerint rendszeresen sportolsz és nem cigizel.
– Nem cigizek, futni járok és van kondibérletem.
A nő elismerően bólintott, még lapozott egyet a dossziéban, majd összecsukta.
– Itt úgy látom minden rendben van. – néhány másodpercig jegyzetelt a kis noteszba, majd letette a kávéscsésze mellé.
– Beszélgessünk. – folytatta – Mi a hobbid?
A férfi fel volt készülve a kérdésre. Igazából semmilyen hobbija nem volt, szabadidejét a neten és a tévé előtt töltötte. Ám tudta, hogy ez rossz válasz lenne. Ezért olyat kellett előadnia, ami nem egyértelmű kamu, de szépíti a teljes igazságot.
– Zenét hallgatok, filmeket nézek. – tudta jól, hogy ezzel nem veszíthet pontokat. Úgy a zenehallgatás, mint a filmnézés lehet páros szórakozás.
A nő mosolygott és ismét szorgalmasan jegyzetelt a noteszba.
– Milyen zenéket szeretsz?
Erre nem lehet igazán jól felkészülni. Persze, a fejében volt pár zenekar, amiket női ismerősei rendszeresen hallgatnak. Nem mondhatja, hogy rajong a trash metal karcos hangzásáért. De az is fontos, hogy a válaszban szereplő előadó ne legyen egyértelműen csajos zenék képviselője. Legyen legalább egy már klasszikusnak számító zenekar, ami tekintélyt sugároz és elmélyíti a zenehallgatást. Ebben a kategóriában a Pink Floyd tökéletes választás. Az újak közül pedig olyant kell választani, ami megfelelően egyensúlyoz a pasis és csajos előadóművészet között, nem túl feminin, nem túl maszkulin. Semmiképp sem Ariana Grande.
– A régiek közül a Pink Floyd. A mostaniak közül talán Bad Bunny és néha Taylor Swift.
A válasz nem váltott ki sem pozitív, sem negatív reakciót. A nő bólintott és jegyzetelt a noteszébe.
-Filmek?
A férfi erre már sokkal jobban fel volt készülve. A hölgyek filmnézési szokásait elég rendesen tanulmányozta. A divatos streaming szolgáltatók szinte tálcán kínálják a toplistákon a mainstream filmeket, és ezek közül csak ki kellett választania, amit látott és azok közül pedig kidobni a gyengébb láncszemeket.
– Hát a Joker az nagyon bejött. De ha lazulni akarok jöhet a Lord of the Rings, vagy a Harry Potter.
A válasz egyértelműen tetszett a nőnek. Fejét oldalra billentve bólogatott egyetértően.
– Sorozatok?
Erre sem volt nehéz a válasz. Volt pár elvetemült pihent sorozat, amit a férfi imádott, de azokat ilyen helyzetekben nem igazán ildomos emlegetni. Biztosra kell menni. Nem nehéz.
– Friends, GOT, a CSI is bejön. És ne röhögj ki, de vannak pillanataim, amikor a Sex and the City.
Igazából rühellte azt a sorozatot. Ez csak amolyan stratégiai „vallomás” volt. De bejött. A nő elismerően bólintott. Sőt, alig láthatóan az ajkába harapott és firkantott valamit a noteszébe.
– De csak óvatosan azzal a sorozattal – válaszolta a nő. – Állítólag, ha egy pasi túl sokat nézi a Sex and the City-t, előbb-utóbb megjön a menzesze.
A férfi harsányan felnevetett.
– Humorérzék rendben – súgta csak úgy magának a nő, és újabb firkantást eszközölt a noteszbe.
– Na de folytassuk – és egy pillanatig a telefonjára pillantott – nincs sok időnk, ma még három másik férfival kell interjút készítenem. Mi tagadás, elég nagy a tolongás.
És teljes szerénységgel elfújt szeméből egy szemtelenkedő göndör hajtincset, a férfi tenyerét pedig megint törölni kellett az asztal alatt. A nő a kávéjába kortyolt, de a csésze füléről egy csepp kávé került a kisujjára. Már nyúlt is a táskája után, de a férfi már nyújtotta lovagiasan a saját papírzsebkendőjét.
– Á! – mosolyodott el huncutul a nő. – Milyen figyelmes vagy! – a notesz újabb bejegyzéssel gazdagodott. – Más jellegű kérdés: tegyük fel, hogy mi ketten moziba megyünk. Én egy rendkívül kihívó mini ruhában vagyok. Hogyan reagálsz? A. Azonnal cseréld le, mindenki rád csorgatja majd a nyálát. B. Ó, milyen szép vagy, mindenki engem fog irigyelni, hogy ilyen dögös barátnőm van.
A férfi nem gondolkodott a válaszon. Nem szabad. A válasz előtti gondolkodás (bár igazából ajánlott mielőtt megszólal az ember) mégiscsak bizonytalanságot sugall. Az pedig fekete pont.
-B. Egyértelműen B. Ha dögös akarsz lenni, az én társaságomban is legyél dögös.
-És nem lennél féltékeny?
-Ha féltékeny is lennék, nem korlátoználak téged a nőiességed kiteljesedésében!
A nő elégedetten firkantott újabb bejegyzést a noteszben és most már egészen pajkos tekintetet küldött a férfi felé.
– Barátok? Vannak?
A férfi mostanra már teljesen laza volt. Bele is futott a csapdába.
– Persze, hetente egy alkalommal találkozunk a törzshelyünkön, hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt. Egy-két sör, egy kupica bármi.
– Ó! – hervadt le a nő arcáról hirtelen a mosoly. De egyéb nem is történt, ugyanis a nő egy szempillantás alatt eltűnt. Szó szerint eltűnt. A kiskanál, amivel imént még a maradék habot kaparta ki a kávéscsészéből, csilingelve esett a kövezetre. Eltűnt a notesz, mellőle a toll, és a csinos kis női táska is. Az immár üres kávéscsésze is gazdátlanul hevert az asztalon a dosszié mellett.
– A csába… – tört ki a srác indulatosan. – Pedig már majdnem sikerült!
A fiú haragudott magára. Ez azért egy elég buta hiba volt. Milyen csodálatosan szép volt ez a nő. És hagyta eltűnni. Ezt nehezen bocsájtja meg magának. Önmarcagolásából a pincérlány hangja térítette magához.
– Két kávé volt. Készpénz vagy kártya?
