Az elvágyódásról

Túl kicsi volt ott minden nekem az első perctől kezdve
túl kicsi ahhoz hogy ne vágyjak el
csak ahogy telt az idő úgy nőtt meg
míg végül óriás lett
mindent betöltő

persze a fizika akkor azt mondta
csak még nem tudtam a fizikáról hogy nagy
arra amire ma azt mondja kicsi
és valahol egészen máshol volt és van fordítva
de az ilyen megfoghatatlan semmik mint a lélek meg a szív
ugyan kit érdekelnek
egyszerűen csak forog és forog minden

nagynak láttam az első biciklit
amelyen megtanultam a fent és a lent között lenni
apu futott velem seprűnyéllel a kezében ahogy kell
amíg el nem engedhetett
de minek engedett el

hiszen mihelyt úgy-ahogy egyensúlyozni bírtam
egyből azt hittem biciklizni kicsiség semmi és kiszöktem
hosszúnak láttam az utcát már-már beláthatlannak
amin végig kell menni a kétes távol felé
de rövid volt nagyon felgyorsultam
aztán se lefékezni se kanyarodni nem tudtam
s az árokba repültem a mérges csalán közé

ott ért véget a távolba vágyódás ordítva bőgve égető
hólyagokkal
másfelől meg ott kezdődött el mert
nem tanultam belőle semmilyen fájdalomból soha nem tanultam
csak a nyitott tér és a szabadság íze maradt meg a számban
nem a nyelvelharapásé

nemsokára a hatalmas főútra szöktem
nem tudtam a jobb meg a bal sáv ott mire való
azt se mi az hogy közlekedési szabály
vagy ha mégis azt hittem nem vonatkozik rám
mert még olyan kicsi vagyok
azt gondoltam nem számítok nem is vagyok
úgysem vesz észre engem senki
csak tekertem szembe a forgalommal
mindig a házunk oldalán mert átmenni nem mertem az úton
csak rajta menni meg a szélén a kavicsos árokparton
ha autók jöttek járda nem volt
menni menni de aztán visszafordultam persze
kitágítottam a távolt és mindig összenyomtam
ám már egyre többször gondoltam úgy
hogy a bokámig érnek csak a dombok
vagy hogy még odáig sem

később már simábban ment
nőttem kinőttem a kisbiciklit és ki a nagyobbakat
de nem nőttem ki a vágyat csak egyre nőtt velem együtt
biciklik buszok vonatok kerekei alatt futott el
rohant mögém a távol
volt ugyan némi szomorúság eleinte de elmúlt
hiszen mégiscsak az én vágyam teljesült
azért jutottam egyre meg egyre messzebb
oda ahol útlevél is kellett éjszaka hóhullásban
gyalog a hegyek közé stoppal a tengerig
fekete volt a tenger
mint a szívem most
annyira fekete
attól már nem mehettem tovább
éreztem hogy a világ végén járok

onnan fordultam vissza végleg
mert bár talán menetközben időnként meg-megérintettem
de nem lett és éreztem hogy nem is lehet enyém
az a féktelen tér az a végtelen szabadság
nyers boldogság és vad reménytelenség tája
meg-megláttam valamit belőle de azt már azelőtt is láttam
azt hittem álmaimban és akkor mentem tovább
ám amit úgy kerestem s amit folyton a következő helytől vártam
hogy majd ott lesz végülis nem volt sehol

közelről minden kicsi lett és véges túl hamar kinőhető
és a tenger után már azt sem gondoltam
hogy még odébb lesz hogy megint máshol

félútig visszaérve értettem meg pont mikor leragadtam
hát persze hogy ott van minden egyben
ahonnan legmesszebb próbáltam szökni
és ahová nincsen visszamenni mire

amin átléptem mint apró akadályon
most látom mekkora valójában mindaz
a szívemig az agyamig a teljes képzetemig
és azon is felül ér jóval

jó ideje keresem a módot hogy innen oda visszaszökjek végleg
hogy meglógjak magam elől
ebből a létből ami éppen olyan kicsi amilyen én vagyok
amelyben szűk a bőröm szűk a lélegzetem szűk a szobám
szűk a szívem és az agyam
és ahol bár mindent szabályt betéve megtanultam
és a jobb oldalon járok mégis elütöttek a nagy hegyi biciklimen

ma már vezetek autót nem lehetek annyira láthatatlan
mint amilyennek az országút bal oldalán reméltem magam
és nem lehetek már olyan szabad és hatalmas óriás
mint a kisbicikli nyergében lehettem
mert úgy túl egyszerű lenne
de nem olyan sima út ez
nem is igazi úton kell megtennem
mégis neki kell vágnom
végig kell mennem rajta
végig kell rajta mennem

csak az a félelem tart meg egyhelyben mégis
hogyha odaérek majd újra összemegy ott is minden
és bebizonyosodik hogy bár a világon körbeértem
nincs arra mégsem hely hogy otthon legyek benne
és hogy akkor vajon mi lesz

akkor vajon mi lesz majd ott velem?