Szomorújáték

Nincs másik élet, de ez nem a sajátod.
Idegen szokásokat veszel föl.
Egy noname isten ragyogtatja meg orcáját
piruló csontodon.
Áldását piaci kofaként tukmálja rád.
Hiába átkozod, halmozod vétkeid;
lábtörlőn toporog a megváltás.
Tisztán látod a szálkát szemedben.

Lassan elfelejted a kenyér izét,
a fák susogását,
a szél puhaságát,
elfelejted még a saját neved is.
Minden megvan, ami volt;
minden van, ami lehetett.
Amott, a horizonton mintha
két kővel gyújtanának tisztítótüzet.