A Babits–Csinszka kapcsolattörténet felvázolására többféle forrás is a rendelkezésünkre áll. Ezek közül első helyen kell említeni 1919–1920-ban született levelezésüket, mely Nemeskéri Erika utószavával külön kötetben is megjelent,[1] de a levelek kritikai kiadásában is megtalálható.[2] Főként a levelek mögötti feltételezhető pszichológiai motivációk feltárását végzi el Csinszka, a halandó múzsa című könyvében Rockenbauer Zoltán.[3] Kapcsolattörténetüket feldolgozta Deák Krisztina 1987-ben készült filmdrámája is, amelyben Csinszka szerepét Nagy-Kálózy Eszter alakítja, Babitsét pedig Bálint András.
Babits és Boncza Berta 1916. március 26-án, a Nyugat zeneakadémiai matinéján találkoztak először személyesen, a következő években Babits Adyék rendszeres vendége lett. Ady halála után a temetés szervezése és a sírhely kiválasztása miatt valószínűleg többször is találkozott az özveggyel.[4] Ezt követően Csinszka 1919. február végén kelt levelében kezdeményezett találkozót Babitscsal a férfi lakásán, arra hivatkozva, hogy rajzait szeretné megmutatni neki.[5] A következő hetekben egyre mélyülő, de egyben igen ellentétes érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük. A nemrég megözvegyült, ekkor huszonnégy éves Boncza Berta a Babitscsal kezdeményezett kapcsolatban a levelek tanúsága szerint a külvilággal szembeni biztonságot kereste,[6] és vélhetően azt a társadalmi státuszt, amit a költőfejedelem Ady mellett élvezett, akinek halála után azonnal megindult a kultusza, s ebben Babitsnak is tevékeny szerepe volt.
Babits érzelmi élete azonban ekkor ennél bonyolultabb volt. A politikai változások után egész pályáján egyedülálló közéleti aktivitást fejtett ki de nem sokkal későbbi visszamelékezése szerint közben végig magányra vágyott: „Se látva, se hallva jártam akkor a világot. Egyszer megszólalt az előszobám csengője – még emlékszem, nem akartam megnyitni: mert hisz érdemes-e magamhoz engedni valakit? Nem jobb volna egyedül heverni hosszú napokon át, és leszállani újra a Magányosság fenekére?” – írja Költészet és valóság címen a Nyugat 1921. január 1-i lapszámában megjelent írásában.[7] Babits részéről Csinszka kapcsolatkeresésre a válasz kezdetben a nővel szembeni megalázó viselkedés volt, erre Csinszka leveleiben is több utalást találhatunk, de a Költészet és valóságban Babits is megjegyzi: „Alázatosan és félénken beszélt, izgatottan leste a szavamat. Félt, hogy elkergetem. És én csakugyan durva voltam hozzá, mert éppen csak ez kellett még nekem! Mikor oly torkig voltam az egész világgal. Semmit sem akartam volna már, csak hogy békét hagyjanak, ne kelljen szólnom semmit, csak amit már ezerszer megszoktam, rendes agglegényéletet, kávéházakat, csak egy pár embert körülöttem, akik már bútorok: halált az életben.”[8] 1917. májusában halt meg Babits korábbi szekszárdi szerelme, Kiss Böske, akivel korábban a házasság terve is felmerült, s ennek az érzelmi traumának a hatása a költő részéről két évvel később is meghatározta Csinszka közeledésének fogadtatását is. Költészet és valóságban is megidézi Kiss Böske halálát: „Akkor talán egy halott lányt szerettem, és egy régi kertet láttam, nyári éjjel, az üstökös évében, júliust, augusztust, hosszú sétákat, hulló csillagok alatt.”[9] Rába György úgy véli, Babitsot ehelyütt megcsalja emlékezete: „A stíluskritika fényében az 1921-ben nyilvánosságnak szánt közlés annyira szenvelgő, hogy vagy öncsalás, vagy az érzelmek optikai csalódása egy zavaros, fölkavaró szerelmi bonyodalom kellős közepén.”[10] A nem sokkal a Költészet és valóság megírása előtt állította össze Babits Nyugtalanság völgye című kötetét, melynek kompozicionális vizsgálata bebizonyítja, hogy az ekkor már több mint három éve halott Kiss Böske alakja Babits érzelmi világában a korábbi „pargolettából” ekkor Dante Beatricéjének alakjává magasztosul.[11]
Az első hetek erős és ellentétes érzelmi viszonyai után Babits részéről is intimebbé vált a kapcsolat, mely később azonban időről időre megszakadt, Csinszka 1919. június 24-i levelét a következő mondattal kezdi: „Mi van veled mióta nem komplikálom az életedet?”, melyből hosszabb szünetre lehet következtetni, elmaradó levelekre és személyes találkozásokra a későbbi levelek is utalnak. 1919. december 15-én Csinszka a követképpen értelmezi kapcsolatukat: „Olyan zavarba hoztál és – ugy megvagyok hatva, hogy megtudnám és megszeretném csókolni a drága, mégiscsak kölyök kezedet. Nekünk egymást még véletlenül sem szabad elvesziteni többet Mis. Itt nem egy asszonynak és egy Költőnek, – egy nagyon nagy Költőnek van a többé kevésbé mindég zavaros és izléstelen találkozásárol szó, – de két drága, – bolond, hajszolt és meggyötört gyereknek a természetes összetartozása.”[12] 1920. februárjában pedig Babits tesz vallomást Csinszkának: „Holnap hajnalban utazom. Egészen félve kérdezem: nem találkozhatnánk még ma este? Tudom hogy nem nagyon érdemlem ezt és az a gondolat gyötör, hogy nagyon sulyosan meg fogsz büntetni… // De nem: hiszen Te oly jó vagy! Mégis te vagy aki engem legjobban szeretsz a világon – és mindent összevéve, mindig jobban érzem: én is téged szeretlek legjobban.”[13] Szabó Lőrinc naplójegyzetéből tudjuk, hogy 1920. március 9-én Babits és Csinszka vélhetően a nő Márffy Ödönnel való viszonya miatt összeveszett,[14] kettejük szerelmi kapcsolata „hivatalosan” a Márffyval kötött házasság bejelentésével ért véget 1920 augusztusában.[15]
A változó intenzitású kapcsolat mindvégig megmaradt érzelmi síkon, s bár Csinszka részéről a házasság terve is határozottan felmerült (állítólag egy erdélyi lapban Csinszka kettejük házassági hírét is megjelentette[16]), Babits tartózkodott a nővel való szexuális kontaktustól, melyre a legelterjedtebb magyarázat a férfinak az Ady „átkától” való félelme. Ady ugyanis azAki helyemre áll című versében írja. „Átkozott legyen az, / Aki helyemre áll majd, / Ínyére méreg hulljon, / Két szeme megvakuljon. // Álljon el a szive, / Süketen tétovázzon / S ha tud majd asszonyt lelni, / Ne tudja megölelni.” De szerepet játszhatott Babits tartózkodásában a szintén a költőelőd átkaként értelmezhető fertőzéstől való félelem is,[17] illetve tudható, hogy közös barátaik sem nézték jó szemmel a fiatal özveggyel való kapcsolatát.
Ahogy azt a levelek kritikai kiadásának kísérő tanulmányában Sipos Lajos is kiemeli, már Csinszka első levele megállapítja kettejük alkati különbségét,[18] melyben meghatározó szerepet játszott a közöttük lévő korkülönbség is. Külön elemzést igényelnének leveleik öndefiniáló megnevezései és megszólításai, melyekben Csinszka gyakran mint gyermek, esetenként pedig mint fiú („Csinszka fiú”,[19] „Adyfiú”,[20] „kis bolond fiad”[21]) nevezi meg önmagát. Rockenbauer Zoltán úgy véli, Csinszka „nemcseréje” kezdetben a közvélekedéstől tartva a női mivoltáról akarta elterelni a figyelmet,[22] a nő kapcsoltuk kezdetén lejegyzett önmeghatározásai véleményem szerint nemcsak a „nem nélküliség” hangsúlyozásai,[23] hanem a szexuális kapcsolat kialakításának nehézségeit is – ekkor még vélhetően csak tudat alatt – kifejezik. A Költészet és valóság „élettöredékeiben” Babits is mint kínai herceget jeleníti meg Csinszkát: „Nem láttam őt, mondom, ahogy ott ült, kedvesen és kicsinyen, kissé exotikusan – furcsán eligazítva igazán formás lábait, fiús arany fürtözete alatt, mint egy kis kínai herceg, Csin-Csin nevezetű – akkor még nem láttam.”[24] S minden bizonnyal a szexuális kapcsolat elmaradását fejezi ki az életrajzi töredék utolsó egységében a „kinyitatlan könyv” metaforája is: „Még ültünk olykor, a nagy könyvpolc alatt: úgy pihent mellettem, mint egy kedves könyvem, amit nem nyitottam ki hónapok óta: nagyon is kedves, hogysem futtában fölnyissam.”[25]
Babits zárkózott életmódja, fiatal fiúkkal, Komjáthy Aladárral és Szabó Lőrinccel való szoros baráti viszonya kortársai számára is felvetették Babitscsal kapcsolatban a homoszexualitás gyanúját. Csinszka is érzékelte azt, hogy Komjáthynak Babitscsal sokkal bensőségesebb érzelmi viszonya van, mint neki. Kapcsolatuk egy válságos szakaszában, amikor a nő úgy érezte, nem tudja feltörni a férfi zárkózottságát, valószínűleg egy személyes konfliktust követően 1919. május 15-én kelt levelében írja, minden bizonnyal Komjáthyra utalva: „Szeressétek egymást, legyetek jók egymáshoz. A kisfiú, aki drága, jó, szép és minderről igazán semmit nem tehet – vigyázzon nagyon szegény, ijedős szivedre.”[26] Míg Komjáthyhoz a levelek tanúsága szerint Csinszka testvérként, szeretettel viszonyult, addig Szabó Lőrinc kifejezetten ellenszenves volt számára. 1920. január 20-án írja Babitsnak: „Hallom Aladárt keveset látni Veled, Centralba sokat jársz – és egy – csunya, szemüveges és kellemtelen fiu állandóan a nyakadon ül. Te pedig szereted és érted a szépet Mihály. Vagy megváltoztál az időkkel? […] Kapcsold le azt a kellemetlen és csunya – fekete fiut – aki ugy jár melletted mint egy felnőtt holott pelenkába való.”[27]
Miután Babits kéziratos hagyatéka kutatható lett, a levelek mellett olyan versek is ismertté váltak, melyek feltételezhetően szintén a Babits–Csinszka kapcsolattörténet dokumentumai. 1979-ben a Gál István és Téglás János által szerkesztett, Babits és Csinszka című minikönyv[28] a Költészet év valóság, a Márffy Ödön kérésére Rippl-Rónaiemlékének szentelt A festő halála, valamint a költő és Boncza Berta levelei mellett közreadott tizenegy verset, melyek a szerkesztők által feltételezett keletkezéstörténete Babits és Csinszka 1919 és 1920 közötti szerelmi kapcsolatához köthető.
Figyelembe véve a kapcsoltat viszonylag rövid időtartamát, valamint azt a tényt, hogy közreadott versek jelentős része korábban publikálatlan volt, ez a szám figyelemre méltó. Kérdés azonban, hogy a Gál István és Téglás János által összegyűjtött versek biztosan ennek a szerelemnek a dokumentumai-e? Három verssel kapcsolatban nagyon valószínű, hogy korábbi. A [Boldog vagyok, mint senki más…] kezdetű vers keletkezését a kéziratkatalógus 1908 októbere és a1909 vége közé datálja,[29] míg a Kelevéz Ágnes által gondozott Összegyűjtött versek keltezése ennél tágabb és kérdősjeles: „1908. ősz–1911 [?]”.[30] A [Nem akartál meghallgatni…] kezdetű fogalmazványt a kéziratkatalógus ugyan 1920-ra datálja, az íróeszköz-használat, az íráskép és a versben megjelenített érzelmi kapcsolat szempontjából azonban valószínűleg szintén korábbi versről van szó, feltételezhetően az 1911 nyarára datálható Kiss Böske-kapcsolathoz köthető. A Nyugtalanság völgyében közölt Szerelmes vers a kéziratkatalógus szerint szintén korábbi, 1908–1909-es keletkezésű. Ezeket a datálási kérdéseket is figyelembe véve Melczer Tibor módosítja Gál Istvánék listáját, a két említett vers
mellett, a kapcsolat lezárulta után keletkezett és a Költészet és valóság betétverseként közöltA másnapok kifutóját szintén nem tartja eredetileg Csinszka-versnek, és kiveszi ebből a csoportból a Márffy felkérésére írt Rippl-Rónai-verset is, ide sorolja viszont az 1919–1920 telére datált Pihenést, valamint a Csinszka emlékére 1934. novemberében írt, tehát az általam vizsgált szövegkorpusz határain túlra eső [Furcsa elmenni délre…] kezdetű verset. Meg kell említeni továbbá, hogy a kéziratkatalógus által 1920-ra datált [Olyan tavasz ez…] kezdetű vers is korábbi lehet, mivel az OSzK Fond III/1969. 140. fólió rektóján olvasható ceruzaírású fogalmazvány verzóján a [Nincs mérgebb méreg mint a szó…] kezdetű vers kézirata olvasható, amely a költő által 1919. júliusára datált Szíttál-e lassú mérgeket variánsa. Ebből következően valószínű, hogy az [Olyan tavasz ez…] kezdetű vers is még 1919 késő tavaszán keletkezhetett, de ezzel együtt is beleesik a Babits–Csinszka-kapcsolattörténet periódusába.
A Csinszka-szerelemhez köthető versek csoportja tehát nem definiálható egyértelműen, ugyanis zömében kéziratban maradt versekről van szó, a dokumentumok azonban nem sok támpontot adnak a keletkezéstörténet idejének pontos megállapítására vonatkozóan. Mindezekkel együtt biztosan kevesebb darab tartozik ebbe a csoportba, mint Gál István feltételezte, aki csaknem egy tucat verset sorolt ide.[31] A Költészet és valóság című életrajzi elbeszélésben közölt, A másnapok kifutója címen ismert vers mellett minden kétséget kizáróan ide tartozik a Nyugat 1919. decemberi számában megjelent, majd a Nyugtalanság völgyében kötetbe rendezett Régi friss reggeleim, mely a kapcsolat egy idillinek tűnő momentumát idézi fel. A vers13–15. sora utal Csinszkára, mégpedig azon a néven említve a nőt, ahogy a családban hívták, s ahogyan Ady szólította:
jön Lánykó, nagy szemében hoz huncut örömöket – mily öröm énnekem hogy öröm vagyok én neked, s elindítád a lankadt órát, szivemet! A vers ceruzaírású fogalmazványa az OSzK Fond III/l818a/8. erősen szakadozott fólió rektóján található. A fólió verzóján a [Kegyetlen gyermek…] kezdetű rövid fogalmazvány olvasható, melyben Boncza Berta Adytól kapott becenevének (Csinszka) származéka (Csin-Csin) olvasható, mint fentebb láthattuk, ezen a néven említi Babits a nőt a Költészet és valóság már idézett életrajzi töredékében is. Ez rövid vers is erős érzelmi viszonyra enged következtetni:
Kegyetlen gyermek
nincs kin
és nincs öröm honodba melynek
ura ne volnál, drága Csin-Csin
A rövid fogalmazvány pontosabb datáláshoz segítséget nyújthatnak a valószínűleg 1919. május 15. környékén történt összeveszés után írt levelek. Csinszka a konfliktust követően hosszú és érzelmes levelet írt Babitsnak, s bár a nő nem kíván megszakítani a költővel minden érzelmi-emberi kapcsolatot, a levél mégis akár szakításként is felfogható. Valószínűleg erre a levélre, illetve a szituációra reagál Babitsnak a kritikai kiadás által 1919. május 15. utánra datált levele, melynek megszólítása: „Kedves Csin-Csin”.[32] Kapcsolatuk kezdetén a „kegyetlenség” inkább Babits viselkedését jellemezte, a Csinszka levelének előzményét jelentő konfliktusban és annak lereagálásában viszont a nő volt kegyetlenebb: „Én nem akarok találkozni Veled addig, amig neked nincs mondani valód nekem és addig különösen nem, amig a régi nyugodt, kedves vággyal nem tudunk örülni megint egymásnak.”[33] A Régi friss reggeleim fentebb idézett rövid részletében többször is említett „öröm” erre a levélre adott válasz lehet, és erre utalhat a „Kegyetlen gyermek” megfogalmazás, de lényeges ebből a szempontból a nőnek tulajdonított domináns szerep is. Csinszka előbbi levelének folytatása a következő: „Tudni fogok Rólad és melletted leszek ha rosszul megy Neked és nem utazom el innen, mert nem vagyok asszony aki felhúz, ingerel és ugrat. De férfi vagyok, aki erős, és minden sebén keresztül félre tud állni és még csak nem is fog nyafogni tőle.”[34] Bár a Csin-Csin becenév a Csinszka és Babits közötti intim játékból születhetett, ez a levélrészlet magyarázhatja azt is, hogy a Költészet és valóságban miért kínai hercegként emlékezik a nőre („De férfi vagyok, aki erős”). Mindezeket figyelembe véve a fogalmazvány datálása 1919. május 15. utánra tehető.Nemcsak Boncza Berta beceneveit veszi át Adytól Babits, néhány Csinszka-szerelemhez köthető vers nyelve is a költőelőd líráját idézi. A [Jó volna most is kívül állni…] kezdetű vers egyszerű ragrímei Ady legismertebb Csinszka-verseit, az Őrizem a szemed és a Nézz, Drágám, kincseimre című költeményeket idézi, utóbbival szorosabb intertextuális kapcsolat is létesül. A [Jó volna most is kívül állni…] 3–6. sorai (duplán) az Ady-vers negyedik szakaszának első két sorára („Ha te nem jöttél vóna, / Ma már tán panaszló szám se szólna”) utálnak vissza:
Ha sohase szerettél volna az ajkam egy panaszt se szólna Ha sohse csókoltalak volna a szívem most is nyugodt volna
Babits Csinszka-versei tehát beilleszthetők abba a kapcsolat- és élettörténeti kontextusba, amelyet a levelek és a Költészet és valóság alapján rekonstruálhatunk. A fentebb idézet [Kegyetlen gyermek…] Csinszkát kiskorúként szólítja meg, s a viszony záródokumentumaként olvasható, egyébként szintén az Ady-versek dikcióját idéző A másnapok kifutója is „drága kisfiú”-ként említi a nőt. A legtöbb versben azonban nincs megnevezve Csinszka, ezért a keletkezésük feltételezhető ideje, a bennük kifejezett érzelmi viszony kettősége, valamint a másik iránti vágy beteljesületlensége miatt kerülhettek be a Gál István és Melczer Tibor által meghatározott Csinszka-versek közé.
az ajkad dacos dagadás dagadó és meleg élet: ó igéretes tagadás tagadást rejtő igéret! ([Mint napfény a vizeken...]) Azért vagyok bágyatag: vérem veri vágyamat vágyam issza gyenge vérem azért járok oly fehéren azért vagyok bágyatag. ([Nem lobogok mégis égek...]) és nézni a folyón a leveleknek halottas menetét s tudni hogy egy-egy vágyamat temetnek, egy kínom életét, melyet okossan a folyóba dobtam s most viszi a folyó a tengerig, hol vágynak a habokban elpihenni jó… ([Olyan tavasz ez…]) És vággyal fűtött rossz kohó Hohó! Hohó! Hol van a gépész, a mohó? Pihenj, szegény! A vágy, a szén kifogy már, lankad a kohó. (Pihenés)
Nehezebben illeszthető azonban ebbe a kapcsolattörténeti kontextusba [A napsugár fölgyújtja testedet…] kezdetű vers, melyet Melczer szerint „Csinszka áldozatos élete” ihletett,[35] a vers Csinszkához való köthetőségét Róna Judit életrajzi kronológiája azonban csak valószínűsíti.[36] Az egyik ilyen gyanút keltő részlet a megszólított nőnek „szegény kicsi asszony”-ként történő aposztrofálása, mely a fentebbiek tükrében szokatlan, a szerelmi viszony intimitása helyett együttérző tiszteletadást kifejező gesztus. A másik részlet a „Vannak más kínok / éhség, gonoszság, veszteség, betegség, / a lövészárkok kínja, honfiak // keservei”, mely egyértelműen a háborús eseményekre utal, melynek referenciája lehetne a Tanácsköztársaság idején zajló harcok is, a „honfiak” kitétel azonban ellentétben áll a kommunista ideológia internacionalista szemléletével, és a pacifista Babits aligha azonosult érzelmileg annyira a megszálló kisantant seregek ellen harcoló Vörös Hadsereg területvédő küzdelmeivel, hogy ezt honvédő háborúként fogja fel. Végezetül igen nehéz értelmezni a Babits–Csinszka kapcsolattörténet összefüggésében a vers záró sorait:
maga az Isten tette vállaidra Keresztedet, mint egyszülött Fiának s mint Krisztus égett legfőbb szerelemben minden bűnösökért, úgy égsz te egyért. Ha mégis Csinszkához köthető a vers keletkezése, miként Melczer feltételezi,[37] akkor a beteg költőt ápoló feleségnek állít emléket Babits, vagy esetleg Ady halála után született, és az özvegy számára írt vigasztaló vers lehetett. Nem tartom azonban kizártnak, hogy hasonló célzattal Babits fronton elhunyt barátja, Kovács László édesanyja számára írta a verset. A fentebb idézett 4–7. sor a felsorolás révén retorikai rokonságot mutat ugyanis az [Árokkal ásva messze sík…] kezdetű szintén kéziratban maradt verssel, melynek megszólítottja feltehetőleg a költő szekszárdi barátja. Kovács 1918. október 25-én halt hősi halált az olasz fronton, halálhírét közlő gyászjelentést 1918. november 26-i keltezéssel kapja meg Babits a Kovács családtól.[38]
Mindent egybevetve tehát mindössze négy 1919–1920 között keletkezett Babits-versről állíthatjuk, hogy nagy valószínűséggel köthető a költőnek a Csinszkához fűződő viszonyához: Régi friss reggeleim, Kegyetlen gyermek, [Jó volna most is kívül állni…], valamint már a viszony elmúltával, feltetően 1920 végén írt A másnapok kifutója. Ammenyiben valóban ebben a periódusban keletkezett, a [Mint napfény a vizeken…] is ide sorolható, melyben már múlt időben beszél a nőről. [A napsugár fölgyújtja testedet…] kezdetű vers, amennyiben megszólítottja Csinszka lenne, feltehetően korábban keletkezett, míg a többi fogalmazvány (Olyan tavasz ez, [Nem lobogok mégis égek…], Pihenés) csak annyiban köthető a Csinszka-kapcsolathoz, amennyiben Babits korabeli lelkiállapotának kifejeződéseiként olvassuk őket, melynek formálódásában a nőhöz való érzelmi viszonya is szerepet játszott.
[1]Babits Mihály, Kedves Csinszka! Drága Mis!: Babits és Csinszka levelezése, 1919–1920, szerk. Nemeskéri Erika (Budapest: Noran, 2004).
[2]Babits Mihálylevelezése, 1918–1919, kiad. Sipos Lajos, Babits Mihály műveinek kritikai kiadása: Levelezés ([Budapest]: Argumentum, 2011); Babits Mihálylevelezése, 1919–1921, kiad. Majoros Györgyi, Tompa Zsófia, Babits Mihály műveinek kritikai kiadása: Levelezés ([Budapest]: Argumentum, 2012).
[3]Rockenbauer Zoltán, Csinszka, a halandó múzsa: Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese (Budapest: Noran Libro, 2017).
[4]Sipos Lajos, „Babits Mihály levelezése 1918–1919”, in Babits Mihály levelezése 1918–1919, Babits Mihály műveinek kritikai kiadása 8 (Budapest: Argumentum Kiadó, 2011), 427–486, 465.
[5]Babitslevelezése, 1918–1919, 279–280.
[6] „Nem fogja pestin érteni – a levél iróját és akarását. Csendre, igaz, tiszta baráti szóra van szükségem és bár semmi formaságos jogom nincsen magát zavarni magammal, tegye lehetövé hogy megkapjam a csendet, és az igaz baráti szót Magától aki az egyetlen, kit ezen a beteg, svihák és szomorú pesten halknak, igaznak és tisztának érzek.” Sipos, „Babits Mihály levelezése 1918–1919”, 280.
[7]Babits Mihály, „Költészet és valóság: Élettöredékek”, Nyugat 14, 1 (1921): 43–46, 43.
[8]Uo.
[9]Uo., 44.
[10]Rába György, „Babits és a »mindennapi kislány«”, Irodalomtörténet 14, 3 (1982): 661–672, 663–664.
[11] Erről bővebben: Szénási Zoltán, „»titkos fejlődés valami új felé«: Szerkezeti párhuzamok Babits Mihály Nyugtalanság völgye című kötete és Dante Isteni színjátéka között”, Irodalomtörténeti Közlemények 124, 6 (2020): 769–788.
[12]Babitslevelezése, 1919–1921, 37.
[13]Uo., 57.
[14]Róna Judit, Nap nap után: Babits Mihály életének kronológiája: 1915–1920, Babits-kronológia 3 (Budapest: Balassi Kiadó, 2015), 701.
[15]Babitslevelezése, 1919–1921, 140.
[16]Róna, Nap nap után: Babits Mihály életének kronológiája: 1915–1920, 532.
[17] Vö. Uo.
[18]Sipos, „Babits Mihály levelezése 1918–1919”, 466.
[19]Babitslevelezése, 1918–1919, 292, 299.
[20]Uo., 281.
[21]Uo., 338.
[22]Rockenbauer, Csinszka, a halandó múzsa, 65.
[23]Babitslevelezése, 1918–1919, 784.
[24]Babits, „Költészet és valóság”, 44.
[25]Uo., 46.
[26]Babitslevelezése, 1918–1919, 354.
[27]Babits levelezése, 1919–1921, 53–54.
[28]Babits Mihály, Babits és Csinszka: Versek, levelek, szerk. Gál István, sajtó alá rendezte Téglás János (Budapest: Ságvári E. Nyomdaip. Szakközépisk., 1979).
[29]Cséve Anna, Kelevéz Ágnes, Melczer Tibor, Nemeskéri Erika és Papp Mária, szerk., Babits Mihály kéziratai és levelezése: Katalógus, Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusa (Bp.: Argumentum Kiadó; PIM, 1993), 121.
[30]Babits Mihály összegyűjtött versei, sajtó alá rendezte Kelevéz Ágnes (Budapest: Osiris Kiadó, 2007), 518.
[31]Gál István, „Babits és Csinszka”, in Babits Mihály: Tanulmányok, szövegközlések, széljegyzetek ([Budapest]: Argumentum Kiadó, OSZK, 2003), 282–285, 284.
[32]Babits levelezése, 1918–1919, 356.
[33]Uo., 353.
[34]Uo., 354.
[35]Melczer Tibor, „Jegyzetek a versekhez”, in Babits Mihály,Aki a kékes égbe néz: Kötetekből kimaradt versek és töredékek, a szövegeket válogatta, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Melczer Tibor (Budapest: Magvető Kiadó, 1985), 93–129, 123.
[36]Róna, Nap nap után: Babits Mihály életének kronológiája: 1915–1920, 666.
[37]Melczer, „Jegyzetek a versekhez”, 123.
[38]Babits levelezése, 1918–1919, 202.
