A kiállítás anyaga három szorosan összefüggő témakör köré csoportosítható és húsz év munkájából válogat: az elsőt a Sziget-sorozat külső és belső helyszínei, absztrahált tájai és zárt szobái, a másodikat portrék, míg a harmadikat vallási motívumok alkotják. Ezek a szerteágazó utak nem különálló szigetek, több közös pont köti össze őket, nevezetesen a körülöttünk lévő világot érintő, az adott téma biztos ismeretén alapuló kérdésfelvetések és reflexiók intuitív gazdagsága. Dinamizmus és egyéni ritmus jellemzi Láng Eszter személyiségét és munkásságát is.
A Sziget-sorozatban reflexiókat fogalmaz meg a korunkat érintő súlyos társadalmi és ökológiai problémákkal kapcsolatban. Fekete alapon egy-egy színes, geometriai „ablak” nyílik a disztópia negativitásából egy vélhetően boldogabb világ felé. A legégetőbb élményre, a Covid okozta sokkra utaló műveit a bezártság képei uralják: élettelenül fekvő, bábszerű emberi figurákat, keresztre feszítést, koponyát, „covid-koronát” láthatunk. Egy interjúban nyilatkozta, hogy a vírushelyzet mennyire felforgatta mindennapjait és az utazásai során szerzett ihletet másféle élményanyag gyűjtésével kellett pótolnia. Sokunk számára ez olyan időszak volt, amely életünk újratervezésére kényszerített, ugyanakkor bebizonyította, hogy a technomédiumok, a VR, a digitális kultúra segítségünkre lehet, a számítógépen új művek születhetnek a megváltozott helyzetre reflektálva. Philip Auslander megfogalmazása szerint a mozgóképrögzítés technikai lehetőségei előtt nem tettünk különbséget az élő (átélt) és a rögzített között[1] – szinte minden élmény (színház, felolvasó est, zenei előadás) jelenvalóságot feltételezett. Ma azonban van rögzített felvétel, sőt élő közvetítéshez is lehet csatlakozni, láthatunk fizikai valóságban létező kiállítást és a virtuális tárlatot is.
A virtuális élethez, a virtuális valósághoz kapcsolódnak a kiállításon szereplő átdolgozott portrék. A portrékép a legrégebbi műfajok egyike, mely a fotográfia feltalálása óta a legnépszerűbb műfajjá vált. Eszter családi portréképeket feldolgozó sorozatában a nagyon fiatalon elhunyt Áros Terka alakja többször is felbukkan. A művek alapjául szolgáló fotókon szomorú gyerekarc néz ránk. Úgy tartja életben az emlékét, hogy a kislány alakját átemeli a jelenbe, olyan környezetbe, olyan világba, amelyet ő alkot köré. Ezek helyszínek, olyan helyek, amelyek Eszter életében fontos szerepet töltenek be. Kilátás otthona ablakából, egy művésztelepen fotózott szobabelső, ahol a kint dúló vihar és a beszűrődő fények különös kontrasztot képeznek – átmenetet alkotnak két világ, két állapot között. A számítógépen készült sorozat nem lezárt, Terka, Lajos bácsi és Ilus újra és újra visszatérnek a jelenbe egyesítve a valós és virtuális világot.
A portrékkal kapcsolatban megemlíteném Edward Weston elméletét[2], aki szembeállította a festmény megmunkálhatóságát a fénykép zártságával, s nagyra értékelte a fénykép felületének törékeny integritását. Azzal érvelt, hogy a fotó természeténél fogva ellenáll az átdolgozásnak vagy manipulációnak. Láng Eszter alkotásain azonban azzal együtt, hogy megőrződik a Weston által említett integritást, a fényképhez varratmentesen hozzáillesztett tér vagy a függöny érzelmi többletet ad, elmélyíti a fényképen szereplőkhöz fűződő érzelem kifejezését. A háttér és a karakter fotótechnikailag, képszerkesztés szempontjából való szintetizálása nem jelent fotografikus hűséget vagy fotografikus realitása (?). Bár a kép részei koherens egésszé olvadnak össze, de nem rejti el illuzórikus voltát sem. Külön megemlíteném a művésznő rácsok mögé zárt önarcképeit, amelyeket Visky Andrásnak dedikált. A képek ereje kettősségükben rejlik: hol beletörődést sugallnak, hol a kiszabadulás és a kiszabadítás iránti erős vágy képzetét keltik.
A harmadik témakör a Jerusalaim címet viseli. Középpontjában a debreceni zsinagóga épülete áll, melynek kollázsszerűen összeillesztett részletei az ősi városra, Jeruzsálemre utalnak. A keleties mintákkal fedett formák is múltbéli művészetek emlékét keltik. Láng Eszter módszere a múltba pillantásra egy műalkotás vagy ornamentális motívum látványának a feldolgozását jelenti; az azonosságokra és különbségekre való ráébresztést.
Az említett sorozatok összekapcsolódnak, egy-egy motívum más kontextusban is feltűnik a részletekben. Áros Terka arcképét például a zsinagóga egyik rozettájának közepére helyezi.
Végül szeretnék kitérni az alkotói módszer bemutatására, a digitális média használatára, hiszen minden kiállított mű az elektrográfia műfajába tartozik. Ebben az alkotói módszerben a számítógéppel való közös munka részben eltér a klasszikus képkészítési eljárásoktól, de épít azok hagyományaira is. Eszterrel folytatott beszélgetéseink során kiderült, számára fontos, hogy gyorsan dolgozhasson, a gép számítási kapacitása biztosítja számára a hatékony és konstruktív alkotást. Elmentheti, majd újra előhívhatja a munkafázisokat, újrarendezheti a rétegeket, egyesítheti és egymásba transzformálhatja a legkülönbözőbb médiumokat (fotó, rajz, festmény). Itt nem végső döntések, csak lehetőségek vannak. A remedializációs folyamat során[3] az adott technomédium, ez esetben egy képszerkesztő szoftver átveszi a hagyományos médiumokból ismert eszközöket (ecset, radír, festék, stb.) és beépíti azokat saját tárgykörébe. Kialakít egy saját, de a korábbira épülő eszközt. Ilyen például a beszédes elnevezésű előzmény ecset vagy például a klónozó eszköz a Photoshopban. Mindezt azért említem, mert technikailag és módszertanilag is megfigyelhető Láng Eszter Jerusalaim című sorozatában. Szinte magam előtt látom a kézmozdulatokat, melyekkel a művész felépít, majd visszatöröl, ahogy különböző rétegeket és mélységeket nyit meg az egymásból épülő formákból. Absztrahált tájképein nem a konkrét látványt ragadja meg, a digitális technológia számra nem leképező berendezés, hanem eszköz a transzformációra, új dimenziók beépítésére, módszer az idegen tájak felkeresésére, látványok természetének kutatására; az azonosságokra és különbségekre való ráébredésre. A portrék esetében pedig bepillantás a múltba, célja az elhunyt családtagok újraszületésének, megtestesüléseinek lehetővé tétele, közös új emlék építése.
Láng Eszter Sziget című elektrográfiai kiállítása a budapesti Csili Művelődési Központban volt látható.
[1] Philip Auslander: Liveness: Performance in a Mediatized Culture (3rd Edition). London, Routledge, 2022.
[2] Idézi: William J. Mitchell: The Reconfigured Eye. MIT Press, London, 1992, 6.
[3] Bolter, Jay David and Grusin, Richard: Remediation: Understanding New Media. Cambridge, MA: MIT Press, 1999. 64-84. Magyarul: https://www.apertura.hu/2011/tavasz/bolter-grusin-remedializacio-halozatai/ Fordította: Babarczi Katica
