Több vonatkozásában is rendhagyó előadást tartott múlt pénteken este a Fő utcai Léda-házban Hausmann Cecília képző- és iparművész. Vetített képekkel gazdagon illusztrált módon, szakszerűen és közérthetően mutatta be A homlokzattól a kapukulcsig címmel építészet és iparművészet egységét a múlt század eleji nagyváradi szecesszióban.
Fontos előrebocsátani, hogy ezúttal nem a város jelképeiként szolgáló palotákat helyezte ismét előtérbe, hanem a kevésbé ismert, olykor a szecesszió eredeti jeleit már csak nyomokban tartalmazó, gyakran át- és átalakított lakóépületeket, kitérve az irányzat váradi kialakulásának történelmi, kultúrtörténeti előzményeire. Az érdeklődőknek a kevésbé ismert épületek izgalmas feladatot is kínáltak: felismerik-e, hol találhatóak az egyes bemutatott részletek. Szinte minden esetben akadt helyes megfejtés. Az előadó érdekes megfogalmazása volt, hogy a szecesszióra nem stílusként tekint, hanem mint mozgalomra.
A közönséget bevonva, interaktív módon, szelíden vizsgáztatva beszélt a jobbára „névtelen” váradi szecessziós épületek kapuit, ablakait, kovácsoltvas virágláda tartóit, korlátait, pinceablakait, kapucsengőit, természetesen az utóbbi idők többnyire szakszerűtlen felújításaira, érthetetlen módon engedélyezett, dilettáns tervezői kézre utaló beépítéseire is kitérve. Még a korszak divatos burkolóanyagával, a tartós, de csúszós keramit téglával is megismerkedhettünk. Hausmann Cecília még olyan kuriózumra is rámutatott, hogy hová került megszokott helyéről egy eredetileg a Darvas-házon szolgáló zárszerkezet.
Az előadás írott változatát az Újvárad őszi, Műhely 2. mellékletében olvashatják, szeptemberben.
A Holnap Kulturális Egyesület rendezvényének házigazdája Simon Judit, az egyesület elnöke volt.
Kép és szöveg: Szűcs László
