Életének 90. évében, 2024. december 18-án Tatabányán elhunyt Sólyom Lajos tipográfus, tervezőszerkesztő, grafikus. 1935-ben Bukarestben született, 1960-tól 1989-ig a nagyváradi Fáklya napilap munkatársa, mint grafikus, fényképész, tördelő, rovatvezető, szerkesztőségi titkár. 1990-ben egyik alapítója a Bihari Napló Kiadóvállalatnak, a reklámosztály vezetője, később, 1995-ös nyugdíjazásáig ugyanezt a feladatot végzi az Erdélyi Napló hetilap kiadójánál. A kilencvenes évek közepén a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tipográfia, tördelés tárgyainak óraadó tanára. 1970-től az ő korszerű, korát megelőző tervei alapján jelent meg időszakosan a Fáklya napilap melléklete, a Bihari Napló. Implon Irén szövegeivel együtt Váradi tollrajzok címmel jelent meg a napilapban sorozata, mely később kötet formájában is napvilágot látott. Az elmúlt étizedekben több egyéni grafikai kiállítása, ex libris tárlata volt. Elsősorban ismert nagyváradi épületeket, városrészleteket megörökítő munkái, amellett, hogy megtalálhatóak az Országos Széchényi Könyvtárban, a Bécsi Magyar Házban stb., számos nagyváradi, vagy a városból elszármazott otthonát díszítik ma is világszerte. A kilencvenes években több lap tervezője: Bihari Napló, BN Direct román nyelvű hetilap, Margaréta, Harangszó, később Magyarországon a Referenciák Lapja.
2019-ben Pece-parti Párizs címmel nyílt egyéni tollrajz kiállítása a Tibor Ernő Galériában, az anyagból ugyanabban az évben Tatabányán is kiállítást nyitottak, a városban, ahol több évtizede élt.
Sólyom Lajos személyében a szakma egy kiváló képviselőjét, a hagyományos laptördelés, tipográfia egyik utolsó alkotóját veszítette el.
Egy korábbi, a Fáklya galériában a nyolcvanas években nyílt kiállítása alkalmából fogalmazta róla Mottl Román festőművész: „Sólyom Lajosnál a vonalnak lelke van, nemcsak mozaik-összetevője a képnek. Értelmesen rajta ül a formán, megkontúrozza a tárgyakat, a látomást. Vonalai érzékenyen, leheletszerűen illeszkednek be az egészbe, rezgésük van, ritmusszerűen táncolnak. Másképp reagálnak, remegnek az égnél, a fáknál, a bokrokon, az épületek homlokzatán. Tollal levegőt tud varázsolni a fénybe és árnyékba. Aki ezt a műfajt művelte, tudja, miről van szó.”
