Egy, a város főterén rendezett flash mobbal, villámcsődülettel indított az április 21. és 24. között immár XVI. alkalommal jelentkező Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozója, melynek házigazdája – öt év után ismét – a nagyváradi Szigligeti Színház és a 20. évfordulóját ünneplő Nagyvárad Táncegyüttes volt. A Szent László téren a hat társulat közös, látványos megmutratkozása kellőképpen megalapozta az egész hétvége hangulatát.
A nyitány után résztvevők átvonultak a színházba, ahol Czvikker Katalin főigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szalay Tamás Harangozó- és Jeszenszky-díjas koreográfus, a Magyar Táncművészek Szövetségének ügyvezetője mondta el ünnepi beszédét, hangsúlyozva a kultúra átadásának fontosságát. Széchenyi István elhíresült gondolatát – „Nyelvében él a nemzet” – azzal egészítette ki, hogy nem csak nyelvében, hanem zenéjében és táncában egyaránt. Mindez összecseng Kallós Zoltán szállóigévé vált kijelentésévelé: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul éneklünk és magyarul táncolunk.”
Az üdvözleteket követően a Nagyvárad Táncegyüttes Boldog békeidők című előadását tekinthették meg az érdeklődők, amihez a Tokos zenekar biztosította a talpalávalót. A Kocsis Enikő és Fitos Dezső Harangozó Gyula-díjas koreográfusok által rendezett darab a szerelmet úgy mutatja be, mint ami sokszor váratlan, szeszélyes és kiszámíthatatlan, de egy biztos: mindig mindent elsöprő. Az előadás során bennem az a kérdés fogalmazódott meg, fel kell-e adnunk magunkból bármit is a szerelemért?
Az első nap másik előadása a Bekecs Néptáncszínház Tóték című darabja volt, mely Örkény István azonos című abszurd tragikomédiáját dolgozta fel. A közismert történetet felhasználva, a feketehumort sem mellőzve, a szórakoztatás igényével, ugyanakkor a kiábrándultság érzetét keltve gondolatokat ébreszt a nézőben: életünk során milliónyi áldozatot hozunk különböző dolgok miatt, a legfőbb lemondás talán mégis a közvetlen családtagjainkért történhet. Hol lehet a határa annak a kényszerű áldozathozatalnak, amit a gyerekünk jobb életéért teszünk? Rendező-koreográfus Györfi Csaba, zeneszerző ifj. Csoóri Sándor.
A második nap az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek közül a legnagyobb múltra visszatekintő Maros Művészegyüttes Ábel című előadásával kezdődött, mely a Tamási Áron trilógiájában megjelenő figurát mutatta be a tánc nyelvén, azonban elkerülhetetlen volt a verbális megjelenítés is. Újra és újra elhangzottak a csíki székely fiú gondolatai az igazságról, a lélek tisztaságáról, a székely létről. A nagyváradi közönség hatalmas tapssal fogadta ezt az előadást is. Rendező Varga János, zeneszerző Kelemen László.
A Nagyvárad Táncegyüttes Györfi Csaba által rendezett Antigoné című kortárs táncelőadásának központi témája a törvény, e köré szerveződik minden tett és jellemvonás. Nem csak két akarat egymásnak ütköztetése jelenik meg, hanem a férfi és a nő viszonya is kiemelt szerepet kap. Ezek az emberi és társadalmi viszonyrendszerek teszik lehetővé, hogy a tragédia egy teljesen új megfogalmazásban, nonverbális eszközök segítségével váljon színpadi alkotássá.
A nap a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Ékes Gyergyó című darabjával zárult. A Farkas Tamás és Farkas Ágnes által rendezett és koreografált előadás a táncfolklór területén kevésbé ismert Gyergyói-medence tánc- és zenekultúrájába nyújtott betekintést. Zenei szerkesztő András Orsolya és Mihó Attila.
A harmadik nap az Udvarhely Néptáncműhely Világszép Nádszálkisasszony című mesejátékát tekinthette meg a közönség. Ivácson László rendező-koreográfus Benedek Elek meséjét dolgozta fel, a tánc segítségével egy új kontextusban vitte színpadra az ismert történetet. A Háromszék Táncegyüttes Átöltözés című darabja szerint, a szőlő képes a feltámadásra. Ha jól bánnak vele, bor formájában éled újjá. A bor Krisztus vére, a keresztény világ egyik legfontosabb szimbóluma, hiszen a megváltás üzenetét közvetíti. Rendező-koreográfus Ivácson László.
Mindegyik előadást tekintélyes zsűri bírált el, melynek tagjai között volt Novák Ferenc rendező-koreográfus, Cári Tibor zeneszerző, Szalay Tamás koreográfus, a Magyar Táncművészek Szövetségének ügyvezetője és Lőrinczy György színházigazgató.
A vasárnap esti Gálán a közönség előbb Szabó Ödön parlamenti képviselő ünnepi beszédét hallgathatta meg, aki ezt követően Czvikker Katalin társaságában átadta a díjakat a formációk vezetőinek. Ezt követték az együttesek produkciói A különböző tájegységek táncainak bemutatásánál a magyar népviseletek sokszínűsége is kiemelt szerepet kapott, ezzel is megemlékezve az április 24-én ünnepelt magyar népviselet napjáról.
A fesztivál idején minden este a Moszkva Kávézóban gyűltek össze a táncosok és az érdeklődők, ahol lehetőség nyílt a találkozásra, ismerkedésre, közös muzsikálásra, éneklésre és táncolásra.
A szerző a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatója, az Újvárad folyóirat mentorprogramjának a résztvevője
