Sokáig töprengtünk, mit is írhatnánk Gálfalvi Zsolt színház- és irodalomkritikusról, szerkesztőről, a Romániai Magyar PEN Klub elnökéről, az elit értelmiségiről? Írjuk meg, hogy a nehéz időkben is önmaga tudott maradni? Meg kellene írni, hogy amikor a romániai magyar értelmiségiek politizálásba fogtak, Gálfalvi Zsolt is felsorakozott mögéjük, sosem előtérben, de mindig szívvel és ésszel. Mesélni kellene műveltségéről, melyet sohasem fitogtatott, s bölcsességéről, amivel a világot szemlélte. Amikor 80. születésnapján Marosvásárhelyen köszöntötték, életére visszatekintve azt mondta: „Sok mindent sajnálok, hogy nem tettem meg, amit szerettem volna. De mindig volt valami feladat, amit el kellett végezni, és nem akartam kibújni a kötelezettségek alól. Gyakran mondjuk, hogy az esztétikai érték mindenekelőtt, de az irodalom és a művészet nem gyakorlati feladatok megoldására való, és ha az ember kisebbségbe született, és annak a nyelvét és kultúráját vallja magáénak, akkor plusz feladatai vannak.”
El kellene még mondani, milyen szellemesen és szeretettel mesélt történeteket szobrokba és plakettekbe merevedett művészekről, írókról. Sorolni kellene, kik voltak nagybecsült kortársai, immár az irodalom- és színháztörténet szereplői. Megemlíteni, hogy minden anekdotájához tartozott némi irodalom- vagy színháztörténeti többlet. Méltatni kellene fordulatos, szellemes, kötetekbe örökített, még feldolgozásra váró életművét. Amely 2021 július havában lezárult.
2013 végén, vásárhelyi köszöntésekor Földes György így méltatta: „Születhetett volna arabnak, akkor kádi lenne, orosznak, akkor sztaroszta. Ha amerikainak, akkor békebíró. Amúgy mindenütt az lenne, aki. Újságot szerkesztene, okosítana, híd akarna lenni az emberi vágyak és a valóság között. Tanácsot adna annak, aki kér, asztalhoz ültetné a harcosokat, hogy ne üssenek, hanem egy, vagy inkább két pohár bor mellett beszéljenek. Lehetne szülőföldjének fejedelme, jól járna ezzel mindenki, aki ott él. Legyen román, magyar, szász, félig ez, vagy tán egészen az.”
Hiányozni fog az életünkből Gálfalvi Zsolt, az erdélyi polgár és értelmiségi.
A szerk.
Fotó: Gáspárik Attila
