A gyógyír keresése

(azonnali)
csillagok felé nézel sötétséget látsz nem ér el hozzád a fényük odacsapódik eltérül egy lebegő tükör homorú felületén ott állsz a tükör mögött és mosollyal oldod szomjúságodat a fény iránt
csörgedezést hallasz messziről és nem tudod meddig menj vissza az időben a csörgedezés kezdőpontjáig a forró sistergő anyaghoz
könnyű elfelejteni a pillanatot nehéz felvenni az egyetlen testtartást melyben átfolyik rajtad vagy melyben forrás lesz belőled mélyen fekvő árnyék hegyek hűvösében
  
(távolmaradás)
nem jössz el mert a tükrök eltérítettek nem jöhetsz mert mikor felém indulsz én kétszeres sebességgel távolodom
nem jössz el mert egy csillagkép ábrái szőnek pókhálót utadba s belegabalyodsz
nem jössz el mert egy hegedűhúr irányát követed s most ott jársz épp ahol a párhuzamos hegedűhúrok   találkoznak
nem jössz el mert valaki titkos jeleket ad le neked az ablakból most nem lehet most veszély leselkedne rád
nem jössz el mert nem tudhatod létezem-e még
nem jössz el mert tudod nem vagyok
  
(réteg)
a felső réteg az amelyen buborékok képződnek a hő felfelé igyekszik vinné magával az anyagot de gyorsan szétpukkan
a középső réteg az amelytől tanulni lehet a várakozást a tökéletes pillanatra melytől tanulni lehet a színeket
a mélyréteg nem vár semmire csak létezik mozdíthatatlanul hiába próbálják megkarcolni őt a sugarak
  
(monizmus)
úszómozdulatokkal közelít a maghoz amely hőt sugároz fagyot lehel és hangokat szippant magához őrült mágnesként
összesűrűsödik a fény befelé sugárzik
egyetlen sziget de mindenfajta kontinensek prototípusa
közelebb visz hozzá minden megkísérelt elhalt mozdulat
úszókarból ölelő karokat kerekít a képzelet