Volt már dolgom nővel, kettővel, uszkve százzal! Azonban sosem volt még viszonyom a Woody Harrelson-arcú lánnyal. Nem tudom, hogyan fogok megküzdeni a hiánnyal, de rajta vagyok, hogy mielőbb együtt legyek a Woody Harrelson-arcú lánnyal. Ha kérded, fáj-e, azt mondom, inkább csak bánt, hogy ez idáig egyszer sem láthattam közelről a Woody Harrelson-arcú lányt. Tehát nem arról van szó, hogy szenvedek a kíntól, vagy – horribile dictu – pokoli tüze gyötör a csalódásnak, de azért jó volna tudni, milyen szájszaga van reggel a Woody Harrelson-arcú lánynak. Néha álmodom is. Ilyenkor az van, hogy a vászonról lelép, és megindul feléd. Ekkor kezem remeg, gyomrom görcsbe szorul; rettenetesen szarul vagyok – lehet, ez a féltékenység, másutt sokszor leírt jele. Woody Harrelson-arcú lány, inkább felém gyere! És máris álmodom tovább, hogy ő az, tényleg ő az, sőt: csakugyan! Ajkán smink, fején bugyi van, és kergetőzünk a nappaliban, amely sajátom, a Woody Harrelson-arcú lánnyal, ki rivall: van egy barátom! Frusztrált vagyok, ezt egy haverom állította váltig, igaz, ő soha, nem jutna el – a saját depresszióját vetítette ki rám! – a Woody Harrelson-arcú lányig. Mondjuk, az is lehet, hogy tényleg félek, például attól, hogy kiderül, az igazi neve: János a lánynak, kinek arca Woody Harrelson-iánus. Persze ez is mindegy, hiszen az érzelem a fontos, egyedül csak a szerelem számít, ezért, úgy hiszem, tudnék bizonyos áldozatokat hozni a Woody Harrelson-arcú lányért. Meglehet, néhányuk makacs, kibírhatatlan, konok, de megnyugtat a tudat, hogy mindig lesznek Woody Harrelsonok. Úgyhogy ezt illetően nyugodt vagyok. Mármint azt illetően, hogy lehettem ez idáig akárhány lánnyal, egyszer úgyis együtt alszom majd a Woody Harrelson-arcú lánnyal.
