Szegek nélkül, csak fából. Rönkházad is így ácsoltad az erdő mélyén, távol minden civilizációtól, kőhajításnyira az óceán partjától. Aztán egy baljós hajnalon rád találtak üldözőid. Ácsolnak most ők is, tákolmányukkal arccal az öböl felé, ahol a caravellák horgonyoznak. Nem bajlódnak az illesztésekkel. Nem simítanak gyaluval. Kopácsolás visszhangja. Örvénylő faforgácsok a főn forróságában. Ácskapocs és szekerce. Ahogy majd bokádba, tenyeredbe is.
