2020. december 18.
úgy döntök, a fárasztó hét után jól esne pár sör a közeli kocsmában. a pultnál leülök a bárszékre, mit igyak, ale, guinness tétovázok. mellettem elázott fickó könyököl. furcsa szerzet, farmer, nagy kihajtható nyakú ing, apám hordott ilyet negyven éve, basszus trapéznadrág, hát igen, a retró a divat, és tényleg, még barkója is van, nagyon hipster a koma.
szia, te időutazó vagy? mondom neki mosolyogva. láthatóan nem az első pintet issza, rám néz, véreres szemeiben a részegek elszántsága gomolyog. remélem a barátságos fajtából való, ilyenkor mindenkiből más bújik elő. hello, jól sejted, a jövőből jöttem, de elnéztem kicsit az évtizedet, mutat végig magán, de úgyse venni észre, az a pár év meg úgyse számít, nevet. értem, hümmögök, no és mi járatban errefelé, bocs a mi századunkban. hát tudod, épp a múltat változtatom meg, megbízás. tovább bólogatok, szeretem az ilyesféle elborult beszélgetéseket. de ne irigyelj, nehéz a meló, hamarosan kiszállok, persze nehéz, és visszafordíthatatlan döntés. gyere meghívlak egy sörre. kiált a pincérnőnek, légyszíves drágám, kettőt ebből, kocogtat a pohár falán. meg talán gyorsítót is, valami jó scotchot. jó, jó, de a következőt én állom húzom ki magam. legyint, mint egy dzsentri, akinek nincs jövője, felesleges. szia édes, én Dave vagyok bájolog, aztán átveszi a rendelést.
szivi, munka után elvihetlek a tengerhez, csücsörít a lány felé. elkerekedett szemmel várom, mi lesz, ez a csaj simán kidobja az ilyeneket ezért. a nő nem lesz ideges, sőt elpirul, bólint, lesütött szemmel rebegi, éjfélkor végzek. az Elvis forma fej büszkén odasúgja nekem, tudom mit kell mondani, ismerem a múltat, hehe. csináltam egy kis előtanulmányt, ha érted mire gondolok. bedobjuk az adagot, kér még egyet, és még egyet, közben mesél, végeláthatatlan történet, csupa meredek dolog, fel kéne írnom, tiszta scifi. kezdek bekarmolni rendesen. tudod, néha csak kis dolgokat kell megváltoztatni, amik majd nagyra nőnek. értem, de ha ez ilyen jól megy, próbálom akadozó nyelvvel, akkor mondjuk mittomén Hitler, na az miért nem lett kitörölve? hát tudod ő megrendelésre ment, piszkos ügy, sok pénz forog az időszakmában, de hát nem is győzött a végén, elég bonyolult, de még történhet máshogy kacsint. de ne hidd, hogy olyan irigylésreméltó ami majd lesz, én spec imádom a ti korszakotokat. arca már egészen közel, akadozva ejti a szavakat, itt a szar meló is jobb, mint akárcsak egy nap az én időmben.
bocs haver, ki kell mennem, sok volt a sör. ez a férfi aranybánya, mesélem hangosan a piszoárnak, fejem koppan a falon. telefonom gyorsan felvételre állítom, sietek visszafelé. a szék üres, klotyón nem lehet, úgy tűnik beszélgetőpartnerem köddé vált, a pultos lányt kutatom. hé, te fizesd ki a két sört, reccsen rám ahogy idejön. de hát az a fickó, azt mondta a vendége vagyok. nem volt itt senki, csak te iszol egy jó ideje, és csak szövegelsz. úgy döntök kipróbálom a macsó csajozós dumát. mit szólnál, ha elvinnélek a tengerhez, bébi? na húzz innen gyorsan, vagy hívom a férjem. ő itt a kidobó, vigyorog rám, de mielőtt kezdődik fizess! ne csináld már bébi, tudom neked mi kell, simogatom meg haját. hé Dave, gyere csak!
2020. december. 21.
– tartsd a husángot, én elhúzom a polcot. amikor kiszalad lecsapod, ott lesz mögötte.
– de hát olyanok, mint a kisegér.
– igen, de nem azok, pont az a lényeg, hogy nem állatok, hanem értelmes lények. és rendkívül idegesítőek.
– igen, emlékszem amikor először észlelték őket, tele volt vele az újság, idegen faj a világűrből, nincs többé egyedül az emberiség, vajon kibírjuk-e ezt a sokkot, a meghatott kutatók beszédeket mondtak. aztán az eufória alábbhagyott, ezek pedig megszokott, hétköznapi dolgokká váltak.
– igen, és ekkor kezdődtek a bajok, mert arra senki se gondolt azelőtt, persze hogyan is tehettek volna, hogy milyen lesz együtt élni egy másik univerzum lakóival.
– megeszik a kajádat, amikor nagyon megszokják a környezetet, a lakásba is beszivárognak. arra ébredsz, – olvastam ilyet – az ágyadnal áll egy és néz, közben az otthagyott kajádat eszi, főleg a magok kellenek nekik, de igazából bármit felfalnak. persze kicsik, ezért sokáig tart nekik elpusztítani, ezért fedezik fel őket későn.
– olyan is volt, hogy intim pillanatban felhangzott az az idegesítő csipogásuk, ami lehet elismerés, vagy akár lefitymálás.
– ne csináld már, kiesik a bot a kezemből úgy röhögök, remélem velünk ez nem fog megtörténni, most is ahelyett hogy itt bohóckodunk, a gyerekek meg a suliban…
– előbb végezzünk ezekkel, aztán mehetünk. azt tudod hogy a hűtőt is ki tudják nyitni, a zárak se okoznak nekik problémát. és sokan vannak, nagyon sokan, hiába tárgyaltak a vezetőikkel, kiderült sok társadalmi osztály is útra kelt, a legalja is. velük nem lehet szót érteni.
– na akkor húzom, a nyakára célozz, a sisakról lecsúszik! ne érdekeljen a sikoltozása!
– szerencsénk van ezzel a fészerrel itt a kertben, meg hogy ide raktuk ki télire a kaját, idejöttek, nem a házba. ez de rángatózik, milyen puha!
– ott a másik valamit kiabál, úgyse értem. na, már nem mond semmit. ott a sarokban, azzal mit csináljunk, az lesz az űrhajójuk ugye.
– lógassuk fel a gyereknek a karácsonyfára, nézd milyen szépen villog
2020. december 22.
először csak a botot veszem észre, aztán kezet, a szakállas alakot, aki a göcsörtös végét fogja. kézzel szőtt szürke köntösben didereg a buszmegállóban, mellén csillogó díszt visel, mereven néz maga elé. ma van a téli napforduló, gondolom druidám bolond, vagy hagyományőrző, esetleg mindkettő egyszerre. mi járatban itt atyám, kérdezem. a stonehenge-i csatlakozást várom, öt perc múlva jön, néz el a távolba, csak az előző megállónál feltúrták az utat. fagyöngyért voltam, egy ideig kitart. most veszem csak észre a lábához támasztott zsákot, amiből növények lógnak ki. no, és tényleg aranysarlóval csináljátok? gúnyos nevetést hallat, ezt nem tudom hol olvastad, ollót kap elő, ezzel egyszerűbb. na ott is jön a járat, a vezető mellett lesz is egy szabad hely, mert aki ott ül hirtelen meggondolja majd magát. na viszlát, szólal meg, mennem kell előadást kell tartani a kormánynak. hivatalos jósok vagyunk, mutat a ruháján lógó kerek kitűzőre. nemrégiben megkerestek minket, olyan a helyzet, covid, brexit, szóval hogy félre kell tenni minden előítéletet. na ehhez kell a sok varázsnövény. bonyolult, most nem magyarázom el. köp egyet, zöld csomó kenődik az aszfaltra. neked sem árt, rágcsáld, tessék. hazafele aztán fékezz le időben az autópálya kivezetőnél, amikor nevetni kezdesz azon a novellán, hogy a kutya megszólal, ja bocs, lelőttem a poént.
