Árva

 A lenyelt madarak torkodban
 hamisan énekelnek,
 ezt meséled.
 Szomorú vagy,
 mint az oltárképeken a békesség,
 mint a hideg,
 szomorú.
 Nyelved hegyével 
 ezt a méregkapszulát
 még félre tudod söpörni,
 ezt meséled.
 Hogy a föld alatt
 ketten utaznak a túlvilágra, azok,
 akiket anyák sosem öleltek.
 Az árvák mindig kőoroszlánokhoz bújnak,
 ezt meséled.
 Gerincüket a gyász húzza feszesre,
 mint csellista a húrokat
 és életed végéig játszod,
 játszod összegömbölyödve
 egy kád vízben,
 hogy ez most egy anyaméh.