Hogy az van, hogy veled beszéltem videócsetben, mondtam, majd később hívlak, Hanna itt alszik mellettem, hagyjuk holnapra, akkor még jött anya, az anyák nem sírnak, sokat dörzsölik a szemüket, mondta, ne menjek Szentgyörgyre, nem mintha opció lenne, de mert meghalt Keresztes anyukája, szóval, ha megyek, nem úgy, miattam végképp nem kell szomorkodni, de akkor, ha nem bánnád, elmennék apámhoz, ha épp bajom van, akkor valahogy jobb lesz, és akkor egy ajtó nyílt és egy cigány kutyáját el kellett riasztani, megbaszom a cigányt is, a kutyáját is, míg valahogy egy kapun át a temetőbe értem, ahol várt apám, nincs is széle a sírnak, semminek nincs széle, csak benne van a világban, fiatal és hallgat. Annyit mégis, ha azokat a telekkönyveket keresném, már ne tegyem, itt van nála, elvihetem? Nem tudom, fiam, nem tudom, itt hogy szokás. Akkor én most mit csináljak, de fél cipője a sárba ragadt, utánamegyek, le, lennebb nem lehet, asics, apámnak soha ilyen cipője nem volt, utánamegyek, utána, egy szőlőindán le, akkor hogy legyen, nem tudom, itt hogy szokás, magenta ruhában egy szőke nő, halott ő is, mondja, menjek vele, nekem akkor mennem kell, apámnak is. A kebelei kanyarban sok nyúl jön szembe, mondja egy mosolygós arcú fiú, hogy ez nem jó, nem jó, hogy szellemekkel járok, balesetveszélyes, nézzem: az autók elrántják a volánt, te látod apámat, nem jó, ha vele vagy, nem szabad szellemekkel járnod. Apámhoz cigánnyal kell mennem.
Bartha László Zsolt (1986, Szatmár) színművész. „A közönség, amely eddig többé-kevésbé nyugodt maradt, idegeskedni kezdett, és kiáltozásokkal, éljenzéssel fejezte ki csodálatát Partre iránt, valahányszor egy szót szólt, meglehetősen megnehezítette a szöveg megértését.” Boris Vian
