Hosszú expozíció ez a halántéktáji lüktetés ez a tompa fülzúgás a mozdulat súlya és ami utána marad az a hirtelen lendület az a harsogó vérzubogás a mozdulat súlya és ami utána marad vajon mi gyógyul gyorsabban a csont vagy a lelkiismeret a legvégén úgyis csend marad súlyos mély álom azt mondják kinek kinek érdeme szerint de még senki nem alszik az albumban családi fotó kimerevített hamis tavasz a fontos dolgoknak már akkor sem volt nevük a fel nem tett kérdésre nem volt jó válasz most mégis megkérdezem ki készítette ezt a képet és vajon tudta-e és ha tudta miért nem mondta soha hogy nő és férfi férfi és nő együtt és külön is boldogtalan
Árapály Ott törik, ahol a legkeményebb, ahol vastagon rakódott le a dac. Mázsás csendben állunk mellkasig, megroppantja a lelket a szívmenti fagy. És akkor kiárad. Sodrása felhasítja a látszat bársonyát. Nyomában ökölbe szorított kéz, repedő nyakcsigolyák, tenyérnyi folt a lapocka tájékán, szem alatti mély karmolás, üres üveg, üres pohár, úgy itt hagylak, ki merre lát, de te másé úgysem lehetsz, de te másé nem is fogsz, rozsdamentes, akciósan, mélyen belevág a húsba, szívmonitor pittyegés. Aztán csend lesz. Matatva vezeklünk, várjuk a feloldozást. Tavaszt.
