most látom idén még nem írtam verset dadogós zaklatós nyerset indítom is a zakkanós versenyt covid canyarba dőlt (emlék) dallam lebbenyt (Személyes fejleszthető kompetenciák: önismeret, fantázia, mérlegelés, állásfoglalás)
RAJT str. Mihai Eminescu = Szaniszló Ferenc utca (az Ady Endre utca volt a depó) búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Frissen, fiúk, repüljünk hát az úton! (Rónai Mihály András fordítása) zsenge testemet olyan vitamin stressznek vetettem alá ha már meglát köszönés nélkül megy át az út másik oldalára és onnan figyel amint egy zacskó popcornnal a kezemben biciklizem hazafelé de ez a hazafelé mindig vagy legalábbis választhattam úgy hogy egy szakaszon egybeesik a versenypályával és nem fogom a kormányt mert kell fogni a zacskót a másik kezemmel meg dobom fel a kakasokat s nyitom a szám s kapom el és tekerek tovább és az egyik kanálisnál ekkor még mindenütt azt írták rajta nagyvárad áll 4 rendőr körbe egy autót gondolom javítják vannak elegen nem szállok le hogy segítsek nekik ám látom hogy fel valamiznek mellém jobb meg bal oldalt is felfejlődnek és már dobom nekik is a kakasokat ugrálnak s ügyesen kapkodják el utcabalett a szálló 2xfehérséget (kukorica+só) na jó akkor a fehér por még nem azt jelentette aztán azt játsszuk h a rendőrök egyesével váltanak engem a biciklin már tiszta megéneklünk, románia! és dobálják ők is nekem is meg a közönségnek is és épp a rajtvonalon vagyunk, amikor egy utolsó kört alkotva mintha hórát lejtve a hóra emlékeztető pattogatott kukorica elfogy elfogy a sok fehérség eldördül a pisztoly és elindul a 49 cm3esek amatőr versenye; (első) KANYAR (jobbra) str. Mihai Eminescu = Szaniszló utca/ str. Gheorghe Lazăr = Balassi Bálint utca búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! (Áprily Lajos fordítása) igazából itt jövök be valahol a Balassi Bálint és a Lukács György utcák keresztezésénél nem tudom hogyan jutok be a kerítéseken túlra ideiglenesen felállított kerítés ez függőlegesen párhuzamos deszkák nem újak ezeket haránt újabb deszkák fogják össze majd a deszkákat egymáshoz láncok nem újak én vagyok csak új pénzem biztos nincs és egyedül vagyok elveszek mint gyermek a sokaságban történés horizontom következő állomásán érek partot a híd ahol állsz part lelki molinókon lelki szavak mindenki szalad felém vagy a tömeg apad felfedem magam szemem szám bőröm színe a föld felszíne akkor még gyerek vagyok mindenki engem véd rám vigyáz (második) (tű)KANYAR (balra) a Ion Creangă parkocska csücske búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Útra fel, cimborák, sürget a vágta! (Dudás Kálmán fordítása) akkor még többnyire környezetbarát búzaavar párnák s nem ilyenolyan esetleg a Viitorul műanyaggyárból összesepert s majd évekig ittott tárolt a Leonce és Lenába elképzelt szcenográfia hóesései meg fűszálai homokszemcséi hanem az igazi és valamiért mintha mindig már eleve erre a célra az utcasarokra tervezett villanyoszlopok ahol a szerencsétlenül járt motorokból kiugráltak a lóerők micsoda remek szóképbiznisz még a kecskének nevezett Carpaţiakban is lovak ültek és hiphop mind felfalták a szénát úgyhogy ilyenkor belengették a sárga zászlót a néző szurkolók is előkapták hordozható kaptáraikból eztazukat s megbeszélték ezüketazukat én meg e zsongásban elmerültem mitől is féltem volna akkor még gyerek vagyok mindenki engem véd rám vigyáz (harmadik) KANYAR (balra) str. Menumorut = Széles u./str. Roman Ciorogariu = Úri és Nagy Fürdő utcák búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Keljünk hát mielőbb, ó, társak, útra! (Szemlér Ferenc fordítása) másnap persze már magunk is mindannyian versenygépeket építettünk a műhelyeinkben nagyjából ez az az idő lehetett amikor egy melinda nevű nőnek a leendő férje szintén egy műhelyben nevezzük itt ezt garázsnak maszekolt iskola után na meg is látszik az eredménye ez is amin most írok annak az eredménye többek között mi meg ott építettük a versenygépeinket másnap ami persze akkor mást jelentett nem ezt a permanens másnaposságot amit azóta irodalmi körök meg színházcsinálás leple alatt meg házibulikban tökéletesítettünk hanem eltelhetett egy hét is vagy hónap kinek milyen kapcsolatai voltak meg szülei és gyártottuk a rollereket meg a gördeszkákat amikor még nem is tudtuk hogy van olyan fából volt rajta minden pont úgy nézett ki mint egy roller vagy mint egy gördeszka éppen csak a kereke volt csapágyból meg volt persze olyan is hogy akinek volt egy „igazi” rollere például elől megtartotta a küllős kereket s csak hátulra eszkábálta rá a csapágyat magyarán fából vaskarika ahogy apám mondta volt aki mindig szívesen segített vagy legyártotta nekünk csak hagyjuk már békén hogy ő meg dolgozhasson azaz maszekolhasson az ő műhelyében az ő pincéjében garázsunk nem volt ahogy ez meg is látszik lehet tehát hogy így történt hogy a háttérben összefogtak az apák volt aki nevet is adott e remekműveknek mint pancsi a pannóniát becézve s szerzett ki mit tudott az én apám fát az biztos mert ő asztalos volt és nálunk mindig tele volt a pince príma fával amit csak a pincében simogatott meg tettvett ahogy anyám mondta neki amikor valamiért bántani akarta ezeket eltüzelni persze nem volt szabad mert neki elképzelései voltak ötletei bútorokra amiket majd legyárt maszekban s akkor eladja ennyiértmegannyiért mintha én most itt sorokat hagynék ki mert azokat majd legyártom s valami jó folyóiratban ennyiértmegannyiért jól eladnám de szerencsére a mi utcánk a Lămâiţei amit citromkának becéztünk pedig ez az Árvaház utca volt rögtön az egykori Schlauch-kertet – amit aztán és mostanság is Petőfi parknak hívnak bár József Attila is ott feszít a közepén – kötötte össze a Lukács György utcával lejtett pont annyit hogy kis ügyességgel ki tudtuk használni a helyzeti energia átalakulását mozgásivá és e gyorsulásnak köszönhetően akár egész az utca végéig gurulhattunk leendő fizikatanárom Pikó Ágota örömére és az utcában lakók nagy bánatára mert hiszen az a zaj amivel ez a gurulás járt csak az alig 25 évvel korábbi amerikai bombázók hangjához volt hasonlítható amikor az ide alig egy kilométerre északra lévő állomást bombázták és a nyár végére iskolakezdésre mire kitanultuk a járgányaink csínjátbínját hát a bőrünk is begyógyult így már teljesen érthető szemem szám bőröm színe a föld felszíne; (negyedik) KANYAR (jobbra) Úri és Nagy Fürdő utcák / str. Ady Endre = Szent János u. (Közben Breiner Béla utca is volt) búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Hajrá, hosszú az út, emésszük, társak! (Nagy László fordítása) most persze így könnyű ennyi év távlatából ugyanis így szól románul amit akkor annak idején hiába is értettem volna hisz még azt sem tudtam volna hogy ez egy fordítás hisz az eredetit sem ismertem sőt még azt sem tudtam hogy ennek az eredetije nyelvileg közelebb van ehhez a fordításhoz mint a magyarok de akkor persze még azt sem tudom hogy magyar vagyok akkor még gyerek vagyok mindenki engem véd rám vigyáz csak akkor azt nem értem mai fejjel hogyan engednek el erre a motorversenyre egyedül hazudtam volna hogy a templomba megyek mikor a motoroktól úgy zúg a környék mint ahogy az amerikai bombázásokkor zúghatott nem tudták volna hogy hova megyek vagy azt hitték éppen nagymamámnál vagyok a város másik végén a kommendáns réten mint ahogy voltam is ott sokat vagy jött velem az apám és végig fogta a kezem (az apukám) de legyen hát könnyű ennyi év távlatából s maradjak magamra e sorral „Să mistuim, prieteni, cît mai degrabă calea!” mit még ma is értek csak egy szó van amit nem s ez minő rácsodálkozás a „mistuim” amit rögtön meg is keresek s kapok is egy tucatnyi találatot amiből kiderül: Din magh. emészteni azaz a magyar emészteni szóból most persze könnyű ennyi év távlatából rögtön az emészteni szót is kikeresni emészt [1405 k.] Származékszó, alapszava azonban bizonytalan. Az emik ’szopik’ (vö. emlő) vagy az eszik ige e- tövéből keletkezett -szt gyakorító-műveltető képzővel. A szó belseji m mozzanatos képző lehet. Az evés és az emésztés jelentéstani összekapcsolódása megfigyelhető más nyelvekben is, vö. német verzehren, cseh tráviti, lengyel trawic: ’eszik; emészt’. A román mistui ’emészt’ a magyar szó átvétele. ETIMOLÓGIAI SZÓTÁR Magyar szavak és toldalékok eredete Főszerkesztő Zaicz Gábor TINTA KÖNYVKIADÓ 2006 most persze ennyi év távlatából könnyű azt is megállapítani hogy a magyarra fordítók között is sokan használják az elmúlásra a táj mögöttünk hagyására vagy az előre haladásra ugyanezt a hasonlatbokrot amint itt következik faljuk sietve (Garay Gábor) fogyjon az út (Áprily Lajos) nyeljük utunkat (Hegedűs Géza) faljuk hát az utat (Somlyó György) falja a szán (Takáts Gyula) fölfaljuk a távolt (Veress Miklós) de most persze ennyi év távlatából igy könnyű ugyanis azt is megtudni ki ez a fordító Constantin Olariu (1927–1988) román költő, elbeszélő, műfordító aki Zabolán (Zăbala) (Kézdivásárhelytől 14 km-re délre), Aron Olariu, tisztviselő és Kádár Irén gyermekeként született jobb időkben mármint ha nekem lett volna jobb időm ez is egy kész regény lehetett volna de akkor még regénnyel nem foglalkozom és hát mint látható utcanév sem őrzi nevét ó utókor mily kár egyetemi évei után nagynevű bukaresti folyóiratok és kiadók szerkesztője munkatársa de önálló munkái megjelenése előtt a romániai magyar kortársakat és a klasszikus magyar irodalom nagyjait fordítja meg a magyarországi kortársakat is a Magyar Írószövetség 1969-ben Pro Litteris Hungaricus díjjal jutalmazta munkásságát. (ötödik) KANYAR (balra) str. Ady Endre = Szent János / Szigligeti utca búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Să mistuim, prieteni, cît mai degrabă calea! (Constantin Olariu fordítása) hogy nálam-e a roller vagy a gördeszka mint ma a gyerekeknél akiket mi felnőttek védünk térd meg kar vagy könyök meg fejvédőkkel a lista lehet ennél jóval hosszabb zsenge testemet olyan stressz alá vetem ezzel a benzingőzzel meg a bőgő motorok zajával hogy az adrenalin csak úgy pezseg bennem mint a c- meg egyéb multivitaminok egy borospohárban ha már meglát köszönés nélkül megy át az út másik oldalára és onnan figyel amint egy rollerrel vagy a gördeszkával a kezemben én is ott állok a rajtvonalon vagy már néhány métert ledolgozva éppen egy néző előtt vagy nézők sokasága előtt haladok el és a tömeg zengi és nem fogom be a fülem hadd halljam „Frissen, fiúk, repüljünk hát az úton!” (Rónai Mihály András fordítása) és én valóban már nem szabadulok visz magával a pálya lejtése elrejt a tömeg repít a hívás (urunk) még fogom egy kézzel a kormányt (roller lehetett az!) a másikkal a bilit fogom vagy ölelem magamhoz a csipkés zománcozott éjjeli edényt s hogy viszem-e el el innen vagy viszem valahova ahol várnak rá/nk honnan is tudjam ez maga a vírus vagy maga a vakcina a tömeg nem tágít a pálya mindkét oldalán rigmusokban üvöltik túl a motorok (roller volt az!) zaját vírust! vakcinát! vírust! vakcinát! én már látom a célt az egyenest és fejemben helyt kap a hang és összeáll VAKCÍRUST! VAKCÍRUST! és én csak arra gondolok nehogy szerencsétlenül járjak nehogy itt lengessék be a sárga zászlót nehogy a szóképbiznisznek engedve a célvonalon áthaladva nehogy a célszalag tépje ki kezemből a bilit nehogy összes éjjeli csipkés élményem zománcozott máza fröcskölné szét vágyam én meg az út másik oldalán e zsongásban elmerülten mitől is féltem volna akkor még gyerek vagyok mindenki engem véd rám vigyáz (hatodik) KANYAR (jobbra) Szigligeti utca/ str. Nicolae Iorga = Szentpéteri u. búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Társaim, itt az idő, hogy útra keljünk. (Pákolitz István fordítása) már felnőtt vagyok vagy felnőtt gyerek akire vigyáztak ismerős nők és ismerős rokonaik tartsd még ott a kezed és engem védtek vigyáztak rám férfiak a kocsmában ne igyál a poharamba ha kérsz szólj hozatok neked egyet vagy diák már tudom van tudás és tudom van pénz is a világon vakációban dolgozom parkban utcát seprek cirkuszt építek most meg itt keresem a pénzt egyből bele a markomba bontom a kerítést a függőlegesen párhuzamos deszkák nem újak ezeket haránt újabb deszkák fogják össze majd a deszkákat egymáshoz láncok nem újak én vagyok csak új de a pénz az kortalan van kesztyűm szálka ne menjen a bőröm alá ne legyek szálka senkinek a szemében felnézek Társaim, itt az idő, hogy útra keljünk. ezt a molinót hazaviszem jó lesz elsötétítőnek ha megint jönnek az amerikai bombázók vagy napernyőnek vagy csirkeudvar-leválasztónak „Társaim, itt az idő, hogy útra keljünk.” olvasom most egy deszkán amint dobom fel a teherautóra fordította Pákolitz István aki ekkor 26 éves és a váradi gettóban szökést menekülést szervez 1945-ben és ez a jel társaim itt az idő de nem kelnek útra nem úgy mint máskor és máshol csokonainál hogy: Menjünk. Elmennek. még egy újra csak szintén rövid időre de nagyon sokaknak örökre lezárt újabb nagyváradi bekerítés ez a pálya alig 700 méterrel hosszabb mint ahonnan most szedem össze a kerítést a deszkákba beírt társaimat hogy keljünk útra az alig háromszor akkora területen 23,21 ha nagyvárad 30 ezer zsidójának fejenként alig 7,7 m2 jut de a társaim a társak nem kelnek útra majd elviszik őket egymáshoz lapítva mint e deszkákat a füstbe ami marad utánuk a lánc már felnőtt vagyok én kell vigyázzak Pákolitz István (Paks, 1919. szeptember 18. – Pécs, 1996. május 14.), József Attila-díjas (1963) magyar író, költő, pedagógus, Janus Pannonius Művészeti Díj (1982) (hetedik) KANYAR (balra) Szentpéteri u./str. Eminescu = Szaniszló Ferenc utca búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Vágjunk hát neki, társaim, siessünk! (Bede Anna fordítása) induljunk mielőbb fiúk akkor még gyerek vagyok csak ne gyorsan csak ne szaporán mindenki engem véd rám vigyáz társak hosszú az út mint apám fogja a kezem csak ne serényen csak ne szaporán csak ne siessünk még 1790 méter a következő élet (Csorba Győző, Fodor András, Kerényi Grácia, Végh György, Majtényi Erik, Muraközy Gyula fordításai) CÉLEGYENES str. Eminescu = Szaniszló Ferenc utca búzaavar párnán feszülő molinón hadrend szavak Társak föl, mielőbb vágjunk az útnak. (Benjámin László fordítása) vár a következő élet
