közötti vergődés Az első három strófa epikus je a rabul ejtett, a magasságból a mé esetlen sutaságát. (Az albatrosz hat rövid törzsű tengeri madár; mozd tud repülni, “vitorlázni”.) A költemény két végletet állít szem a magasságot és a mélységet. Az elle jelű értékek kapcsolódnak mindké egyértelműen a kéklő tisztaságot, szabadságot, a szép kalandokat, tartalmú értékeket hordozza. Ez a rának az igazi, éltető eleme, saját goló, kalandokra szálló utas, “a herceg”. A metaforák sokasága érzés kifejezője. – “Lenn csa rakozó matrózok vannak: ez 162 (helyszínelés három lépésben) 1. észrevétlen tökélye ragadott meg – benned gondoltam megörökíteni: mutattam, visszaléptél, én meg utánad, hogy fényképezés közben lefotózzalak aztán arról értesítettél, hogy nem tudsz megjelölni rajta, nem vagyok megjelölhető a megörökített tárgycsoporton, amit benned gondoltam megörökíteni 2. másnap visszamentem, a parkolósávban még mindig ott volt a szöveggyűjteményből kitépett portré, alatta egy másik fecnin a név, születési és elhalálozási évszám, életrajzi töredék, valamint egy kerék alatt pépessé robbant alma. dokumentáltam, majd felvettem a portrét és betettem a noteszom lapjai közé. délutánra megszáradt, de némi barnás elszíneződés és az aszfaltszemcsék nyoma maradt a papíron. aznap esti beszélgetésünket nem fogom idézni, kiegészítő magyarázatok nélkül pár év múlva már én sem érteném, mások figyelmével meg kár volna visszaélni (pedig épp a filológia és az irodalom közti sarkalatos különbségről volt szó: amíg az egyik a tényszerűség és a pontos hivatkozás fejében tudna ölni, a másik attól üdvözül, ha a teremtett világon belül kárhozhat) de a végén kiderült, hogy szépnek találtad volna, ha az általad megosztott fotó alá odaillesztem azt a rólad készült képet, amin fényképezel. erre mondtam, hogy egyrészt nem akarok kifele élni, másrészt az együttlét nem megosztható mire te: az írás egyrészt kifele, másrészt megosztás. hallgattam, mert azt éreztem, bármit mondanék, hinnél nekem. hogy amit nem zár be a kép, az az írás. amit az írás magába zár, az ki lesz nyitva. amit az írás kinyit, az valóságként zárt. a zárt valóság az a kép. 3. nehezen találtam meg a fecnit, mert az éjszakai esőt a szél szárította fel. amikor negyedszer vizsgáltam végig a parkoló kocsik kerekeit, észrevettem, hogy az egyik abroncs alá szorult. kipiszkáltam, majd fél arasszal előbbre téve lefényképeztem a névvel, a születési és elhalálozási évszámmal, az életrajzi töredékkel. és elküldtem neked. a megosztással látható lett a kettőnk felismerése közti két nap különbség, a filológusok örülnek majd ennek a kis figyelmességnek, az irodalomnak pedig semmi köze ehhez – végülis ami kettőnk számára körvonalazható, az is csak egy sejtés. hiszen azért vannak a jelek, hogy a dolgok helyett állják a sarat. A borítókép Láng Orsolya illusztrációja.
