MEGOSZTOM

Charles Baudelaire: Az albatrosz

közötti vergődés
Az első három strófa epikus je
a rabul ejtett, a magasságból a mé
esetlen sutaságát. (Az albatrosz hat
rövid törzsű tengeri madár; mozd
tud repülni, “vitorlázni”.)
A költemény két végletet állít szem
a magasságot és a mélységet. Az elle
jelű értékek kapcsolódnak mindké
egyértelműen a kéklő tisztaságot,
szabadságot, a szép kalandokat,
tartalmú értékeket hordozza. Ez a
rának az igazi, éltető eleme, saját
goló, kalandokra szálló utas, “a
herceg”. A metaforák sokasága
érzés kifejezője. – “Lenn csa
rakozó matrózok vannak: ez
 
162
 

(helyszínelés három lépésben)

1. 
észrevétlen tökélye ragadott meg –
benned gondoltam megörökíteni:
mutattam, visszaléptél, én meg utánad,
hogy fényképezés közben lefotózzalak

aztán arról értesítettél, hogy nem tudsz 
megjelölni rajta, nem vagyok megjelölhető
a megörökített tárgycsoporton, amit
benned gondoltam megörökíteni
 
2. 
másnap visszamentem, a parkolósávban 
még mindig ott volt a szöveggyűjteményből 
kitépett portré, alatta egy másik fecnin a név,
születési és elhalálozási évszám, életrajzi töredék, 
valamint egy kerék alatt pépessé robbant alma.

dokumentáltam, majd felvettem a portrét
és betettem a noteszom lapjai közé.
délutánra megszáradt, de némi barnás elszíneződés
és az aszfaltszemcsék nyoma maradt a papíron. 

aznap esti beszélgetésünket nem fogom
idézni, kiegészítő magyarázatok nélkül pár év 
múlva már én sem érteném, mások figyelmével
meg kár volna visszaélni (pedig épp a filológia és
az irodalom közti sarkalatos különbségről volt szó:
amíg az egyik a tényszerűség és a pontos 
hivatkozás fejében tudna ölni, a másik attól
üdvözül, ha a teremtett világon belül kárhozhat)
de a végén kiderült, hogy szépnek találtad volna,
ha az általad megosztott fotó alá odaillesztem
azt a rólad készült képet, amin fényképezel.
erre mondtam, hogy egyrészt nem akarok kifele élni,
másrészt az együttlét nem megosztható
mire te: az írás egyrészt kifele, 
másrészt megosztás.

hallgattam, mert azt éreztem, bármit mondanék,
hinnél nekem. hogy amit nem zár be a kép, az az írás.
amit az írás magába zár, az ki lesz nyitva. amit az írás
kinyit, az valóságként zárt. a zárt valóság az a kép.

3. 
nehezen találtam meg a fecnit, 
mert az éjszakai esőt a szél szárította fel. 
amikor negyedszer vizsgáltam végig a parkoló
kocsik kerekeit, észrevettem, hogy az egyik abroncs
alá szorult. kipiszkáltam, majd fél arasszal előbbre 
téve lefényképeztem a névvel, a születési és 
elhalálozási évszámmal, az életrajzi töredékkel.
és elküldtem neked.

a megosztással látható lett a kettőnk felismerése
közti két nap különbség, a filológusok örülnek majd 
ennek a kis figyelmességnek, az irodalomnak pedig 
semmi köze ehhez – végülis ami kettőnk számára 
körvonalazható, az is csak egy sejtés. hiszen azért
vannak a jelek, hogy a dolgok helyett állják a sarat.



A borítókép Láng Orsolya illusztrációja.
Láng Orsolya