GIF a félrepiccentett hamu átégette az abroszt mire elkezdtünk öltözni egy egészen ismeretlen sietség a fogasra akasztott egymást elfedő kabátokban önmagukra támaszkodó poros cipőkben a földön ülve elszívni egy utolsót mikor indulni kellene kiszellőztetni füstszagú ruháinkat elkerülni a számonkérést az érdes tekinteteket a villamoson valami szomorú dalt énekelni az utcán szétfoszlani a párás szemlencsén elmosódó kirakatok mellett eltévedni az egymást utánzó üres parkolóházak visszhangjában bemászni egy nyitott ablakon lift előtt visszafordulni így fogni meg egymás kezét metszet piériából „Míg ezt mondta a szűz, tollak zaja hallik a légből, s üdvözlő szavak érkeznek magas ág tetejéből.” hintázol érzed, már jártál itt mindig itt voltál tetők és falak takarják el a fákat a napot két madár leszáll a legmagasabb ágra lefotózod kamerán keresztül minden sokkal távolabb van a hold átveszi az ég színeit lassan emelkedik fel a szárítókötelek fölé beleolvadsz a tisztaságba ha jobban meghajtod magad átlátsz a kerítésen ismerősen kopott a fal alakok a lehámlott vakolatban hullámzik rajtuk árnyékod a madaraké bogarakat hallasz felmásznak egy fűszálon ízelt csápjaikkal kapaszkodnak a fonnyadt horizontba nádas elszáradt hangját libegteti a szél ha jobban meghajtod magad beugorhatsz az ablakon eléred a bútorgyárat a kollektíva tetejét tied a szárnyak biztonsága fentről minden kisebb repülő húz csíkot egy kéményből megáll a szél a hinta üres az egyensúlyról nincs amiről ne tudnál zsákba teszem az este kint hagyott söröket mindent amiről eszedbe jut a gyerekkorod leseprem az átázott abroszt beviszem a kiterített lepedőt átlátsz rajtuk ahogy szemben süt a nap melengeti a szél a kerítésre akadt kutyaszőrt emlékszel szüleidre a kölcsönös kényszerre a mosás utáni emésztőből felszivárgott pöcelére ahányszor hazajössz kikerülöd a járda melletti gazcsomót és látod a beforratlan repedéseket a falon köhögsz a berőkönyödött ruhák szagától elfelejtem a szülinapod dátumát a lendület lemarja a rozsdát a láncokról lefekszem a fűbe a hintában ülsz eltakar egy fa előre hátra előre hátra
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
szeptember 11, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Vilma néni
Január végi hideg van, hull a hó. Kis, sötét cukrászdához érek, szinte naponta elmegyek ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...
október 13, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Odalent nincs semmi, csak mi magunk
A valódi szörnyek nem az ágy alatt… – hangzik el a filmtörténet közepén a sorozat egyik ...