Március végén volt 550 éve, hogy a Zágráb közeli Medvevárban elhunyt a Mátyás király haragja elől menekülő pécsi püspök, költő, humanista, Janus Pannonius. Az Újvárad még kora tavasszal kérte fel Nemes István tanárt, egyháztörténészt, hogy készítse el Pannonius három kevésbé ismert, rövidebb költeményének új nyersfordítását, majd e szövegeket elküldtük lapunk néhány barátjának, arra kérve őket, próbálkozzanak meg az újrafordítással, átköltéssel, átirattal. A beérkezett anyag az idei Festum Varadinumon hangzott el Szabó J. Viktor színművész előadásában a Léda-házban szervezett Pannonius-esten, ugyanekkor tartotta Kormányos László történész Janus Pannoniusról és kora Váradjáról szóló előadását. A tanulmányt egy későbbi számunkban olvashatják.
Összeállításunkat a száz esztendeje született Fux Pál grafikusművész, festő Pannoniust ábrázoló grafikájával illusztráljuk, a mű éppen ötven éve készült, a költő halálának félévezredes évfordulóján. A projekt a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.
Az alábbiakban Vass Tibor átiratát közöljük.
Itsen malmai lassan megőrülnek Janus Pannonius halálának 550. évfordulójára Se maradni, se menni épen nem tudok. Itsen hasznavehetetlen, sértett. A magyar velőre megy. Nem esküsz hájra, koszlott minden korábbi kötelék. A tér viharvert, hágnivaló kanca. Az idő Itsen színehagyott Janus-arca. Meglovasít tán innen a bánat. Nóniusz kiemel, elköt a nyűtt másvilágra. Modenát modernának mondanak itt a vírek. Hetedik napon jön a hatodik hullám, Itsen rendet tesz, csakugyan pihenni látszik a maradó, ha menni fáradt, s a menő, ha maradni képtelen.