Elvarratlan szálakon Félrecsúszott leplekből lesz, mi képtelenség volna már, ami szótlan tovalibben. Félrecsúszott leplekből lesz egy látást játszó vakablak, hol könyökölve várhatlak. Félrecsúszott leplekből lesz, elvarratlan szálakon, ölelések foszló lepel- tengere. Félrecsúszott leplekből lesz egy várást játszó vakablak, hol könyökölni láthatlak. Félrecsúszott leplekből lesz, mi leplek nélkül nem lenne kitakarva rejthetetlen –
Invokáció Hogy tudatalattim csepegő erjesztőtartályában letegezhessék bomladozó hullámat a rímek és rímtelenségek.
Párhuzamos önkonzerv Botladozó fókusz az ónos esőben. Gubbasztó férfi, kinek odaadtam arcom, krizantém-szemem, reverendám és hosszúkabátom a szicíliai télre. Csak te szólhatsz nyelvemen, másik utamat koptató ugyancsak önmagam.
Láthatár Tekintetem égő képkereten csüngő széngerezd.
Lethargosz Agyagváros utcáin háttal a falaknak. Itt-ott lámpások fénye, mocorgás a takarók alatt, ligetekben összeverődő ágak. Üvegporral hintett utakon a puszta sziklaüregeibe, hol végre magadat ostorozhatod.
Ami van Sötét füst játssza dallamait orrom nyálkáin. A nyelv kesergője hozzád fordul kenyérért. Az oszlopot tartó oroszlán szájából ömlik a parázs.