Komplex jel Nagy utat jártunk be a negyvenötezer éves, suscelebensist ábrázoló indonéziai barlangrajztól a szöveg komplex jellé válásáig, de előbb a reptiliánok tettek róla, hogy a dinoszauruszok eltűnjenek a bolygóról, majd átadták tudásukat a születő nagy birodalmaknak, hogy azok mára számunkra megfejthetetlenné vált céllal építményeket emeljenek, így tartva a kapcsolatot égi oktatóikkal. Aztán elértünk ide, ahol a bölcsészlány elsírja magát egy előadáson, és attól kezdve a költő csak neki beszél József Attiláról. A lány, ha szárnya nőne, már szállna is fölébe, röpülne egyre, hogy megnézze, hol is lakik Kukorelly Endre. De asztalán káosz és ragacsos narancsszörp, hát szállni képtelen. Két macskája alufóliából gyúrt labdát kerget, és ő velük dorombol – Galaxisok születtek és pusztultak el, míg vettem a bátorságot a vallomásra, mert lélekben kalandvágyó voltam, és csak a reménytelen vonzott mindig. Nem sejti Amikor megismertem, épp kenyeret lopott egy halottól. Később aztán vajas kalácsot követelt, mert kérni nem tudott. Adtam neki. Itt vertem be az első szeget a koporsómba. Akkor kellett volna elküldenem, de gyáva voltam, vagy lusta, ki tudja ezt ma már. Szép lassan belakta az életemet, fészket rakott a gondolataimba, majd terjeszkedni kezdett. Már övé az egész ország, övé a hatalom, s most Istennel kacérkodik. Nem elég, hogy éjjelente sikátorokban, sötét utcasarkokon árulja magát, holott nincs rászorulva, de kell neki a mások megszerzése, a bokor alján való vad kéjelgés. Nyüszítését hallja az egész város. Nem elég neki az arany palota, viszi a vére, hajtja a mocsokba, csak hogy engem megalázzon. Nem sejti, hogy míg távol van, éjszakánként kovakövön élesítem medveölő késemet.
