részletek egy ciklusból GYARMATI EMLÉK, fűszer a térkép szélén, az ismert világ végén. Csak egy félsziget lóg a semmibe, ott vagyunk? Vagy egy másik univerzum zugában? Tényleg felfedezésre vágyunk? Lelkendezve rohanunk át a sorompón. Gyógynövényt hajlít a fény a sarokban, fémreszeléktől virágzik a mágneses hallgatás. MEGREMEG A KÉZ a pohár után nyúlva, két marokba fogva jobb lesz. Hajnalban még sárga cickafarkat tettél kék teámba. Fellobban a forró gyötrelem, miért is? Lassú távolság ösztönöz: lehajolni így a földhöz. TALÁN, HA CSEND LETT VOLNA a szobámban, és a szajkó nem repült volna, évek óta zárt ablak, gyémántkemény, mégis tükör tulajdonságú éjszakai csendjének, talán, ha a csigákat a falon nem söpörtettem volna le, halkan sorolhatnám, kik haltak meg, mióta figyelem a természetet. Egyre beljebb ások, fogy a föld, együtt énekelek göröngyökkel, a lapát vak és süket reggeli kávéjával. Talán, ha csend lett volna a szobámban, meghallottam volna, hogy átszakad az óceán a párnámon és bálna sír, tollpelyhek közt vergődve. Szabadulna. AZT ÍRTAD, HOGY ABBAHAGYOD, nincs értelme. Azt írta, közeli unokatestvéred ebben, ő is így gondolt mindig magára. Azt írtad, ez elképzelhetetlen. Senki vagyok, írtam, a versírás pedig szégyen. Azt írta, ez így van. Épp ezért szeretné, ha életünkben még cseresznyét cserélnénk, vérző, csúszós magokat köpve a fénybe. A SZÓ MÖGÖTT egy kamra van, a polcokon nyelvtan-dzsemek, de van egy ablak is, ami mögött már semmi sincs, kopott rímek penész foltjaival játszik a nyelv, rettenetes, mikor megharagszik, csak úgy falra ken toldalékokat, aztán megenyhül, és riadt gyerekként, titkon verset ír. A TISZTA LÉLEK, amire írni kell, tiltakozóban. A méhben mennyi sustorgás, erek kék folyóiban egy csónak. Hallgatózik a csönd, evez egy rettenetes, szép, elhagyott kikötő felé. MUNKÁSVAKOND - ruhatáram szerint ez a lét adatott, feketén vett, leértékelt Mao-kabátban, felálló, fekete gallérral osont a fal mellett avatárom. Irtóztató a csend. Három holló, szavakat csattogva, átrepül minden határon.
Wirth Imre (1964, Budapest) író, költő, muzeológus. Legutóbbi kötete: Lementem egy üveg borért Hajnóczynak (versek); Scolar, Bp., 2020. Artisjus irodalmi díjas (2021).
