Együgyű történetek Úgy menekítettük a karácsonyfának való fenyőket, mint Heródes katonái elől a csecsemőket, hiszen nem a kenyérben, nem a borban van Krisztus teste és vére, hanem az erős illatú tűlevelekben és az itt-ott kibuggyanó aranyszínű gyantában. A rendőrök, akiket akkor milicistának neveztek, ott várták a Nagyállomáson az újszülötteket. Ők is tudták persze, hogy nem fognak soha megérkezni, mert már megérkeztek azelőtt, lassított a kanyarban a vonat, leugrált a sok férfiruhába öltözött Mária, mi pedig odarohantunk, és villámgyorsan kiválasztottunk egy-egy testet. Otthon felöltöztettük a csecsemőt, majd imádtuk néhány napon át. Felfoghatjuk ezeket a szikrázó, csilingelő, reménykedő napokat, mint annak a harminchárom esztendőnek színes tasakokba csomagolt sűrítményét, amiről olyan sok szó esik kétezer éve. Próbálkozunk azóta is, hátha sikerül, de amikor kezdenek leperegni a fenyőtűk, csalódottan kidobjuk. Ha muszáj, fel is daraboljuk, hogy beleférjen a szemetes zsákba, amelyen azt írja: háziszemét. Ugyanis az idéntől nálunk is külön gyűjtik a szemetet. Nem tehetjük sem a papírhoz, sem a műanyaghoz, sem a fémhez. Csak a könnyen elbomló szerves hulladékhoz. Bár kissé együgyű, azt hiszem, pontos mégis ez a metafora: a marosvásárhelyi Kisállomás és Nagyállomás között született egykor Jézus, újra meg újra. Elérzékenyülve nézzük a halkan sistergő csillagszórókat, szépen világít az ezüstfenyő. Csak a színe idézi az ezüstöt, egyébként semmi köze hozzá. Legbelül mégis egészen tisztán halljuk a csengést. Mintha előleg.
Régi pohár Fordítva kellene mégis. Maradjon régi az év, ne hasadjanak ki a felhők, vigyék tovább a havat. Ne a nappalok, ne az éjszakák újuljanak meg, hanem mi. Lehessünk újak egy régi tájban. Lehessek én a boldog új. Nem baj, ha romlik tovább az esztendő. A fény. Az árnyék. Az egyre használtabb idő. Olajozatlan forgás. Nehéz súrlódás. Nyikorgás. Megújulni egy kopott világban. Ez lehetne a cél. Erre kellene koccintani. Legyünk még sokáig érintetlen bor egy repedező pohárban. Te meg én. Maszatos üveg mögött halhatatlan csillogás. Régi kéz, régi pohár, új kívánság. Marosvásárhely, 2022. január 1.
