Mikor beléptem anyámhoz a sürgősségi osztályra, arra kért, menjek ki a fóliasátorba, hozzak be tizenöt darab paprikát, mert megígérte valakinek, persze már nem tudja, kinek, de ez úgyis lényegtelen, nem akarhatom, hogy hülyét csináljon magából. Mondtam neki, kórházban vagyunk, de nem hallotta meg, talán azért akart pont tizenötöt, mert az a bizonyos forradalom juthatott eszébe, meg mernék esküdni rá, erről is a kedvenc költője, Petőfi Sándor tehet. Tizenöt percre engedtek be hozzá, a tizenötöt minden látogatónak kihangsúlyozták, az orvos szerint válságos az állapota, tüdőembólia, nagy a vérrög, idős, gyenge a beteg, végül arra kértem, tartson ki, nekem most mennem kell, vége a látogatási időnek. Nem gond, lihegte, neki úgyis dolga van otthon, fel kell kelnie az ágyból, ki kell takarítania, négy év után végre meglátogatja a testvére a lányával, most talán elhiszik, hogy beteg, pont időben jött ez a tüdőembólia, legalább nem kell magyarázkodnia, mert azok bizony nagyon kritikusak, és mindenről tudni akarnak.
Fellinger Károly (1963, Pozsony) felvidéki magyar költő, helytörténész. Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek. Simó Tibor-díjas.