MEGOSZTOM

Mit tehettem volna

Mit tehetek
Vártam hogy múljon az idő
És az idő múlt
Akár a gyertya lángja
A templomot háromszor megkerülve

Mint aki több helyen létezik

Szinte egy időben
Élek meg több állapotot
Érzem a tehetetlenséget
Hogy nekem kell mindent megtennem
Mintha az én feladatom lenne
Hogy felemeljem a kezem
Hogy készen mutassam meg őket
Nagyon sokszor megtörténik velem
Hogy az elválasztást elhibázom
És elnyúlnak a szavak
Mint kéz a kenyereskosár után
Érthető hogy az asztalnál egyedül ülök
A barátok
Fogták a hivatalos elővigyázatosságaikat
És kilopóztak
Megfiatalodni

Egyedül vagyok és a lányommal beszélek
Egy országból ami csak számunkra idegen
Amikor itthon voltál
Azt álmodtad hogy jó lesz minden
Napsütés és melegség
És nem mész többé el
De nem így történt
És elmentél
Mert a könnyeken kívül semmi sem
Kötött már ide
Mert a te országod mindig ezt az utat mutatta
Hogy hátra se nézz
Majd gyakran fogunk látogatni
Időjárástól és járványtól függetlenül
És nagyon jó lesz
De nem a mi országunkban
Amit a vezetők még jobban elcsúfítanak
Mint a kopasz vasorrú bábát
Beletörődő vagyok
De kicsit ideges
Mert a dolgok nem úgy mennek
Ahogy hiszem hogy jó lenne
Sokan hazudnak
Sokan dicsekszenek
Sokan csak felvágnak
Tisztelem azokat az embereket
Akik elismerik hogy félnek a haláltól
Az összes megélt állapotom közül
Egyik sem kegyelmi
Ez nem lenne probléma
Mert marad hely a még jobbnak
Azt mondom magamnak
Sok ember tudja hogy ahol vagy ott megtalál
Ők azok a barátok akik megkérdeznek
És a megfelelő választ szeretnék hallani
Amit szívesen várnak
Csak a hozzád intézett kérdéseimre
Nem találok kielégítő választ
Mert ezen a nyáron egy éjszakát sem töltöttem
A szabad ég alatt
És ezt a gyakorlatot a kortárs havon
Kell véghezvinnem
Ha hullni fog még életünk során
Egyáltalán
Nem mindig ugyanaz más évekből más könyvekből

Kemenes Henriette fordítása
Traian Stef