MEGOSZTOM

Nyirán Ferenc versei

Rossz álmok 4.


Kellett vagy három nap, hogy az eső
elmossa a járdára száradt vérfoltokat.
Tovább tartott, mint az ikertornyok
ledöntése. Keleten sem számít már
az emberélet, ha terroristákat kell
szimulálni. Pincékben osonó titkos
ügynökök, lehessen majd kire fogni
a sok áldozatot. Amikor látod, hogy
a szerelmed porrá ég Tbiliszi főterén,
amikor hallod a gyalogsági ásók élének
puffanását a fejeken, mert a lőszer
drága dolog, és ölni sokféleképpen
lehet. Reménykedtél egy szebb világban,
ahogy ezt teszi az ember már évszázadok
óta, de nem okulsz. Erdőtüzek, esőzések
nyomán zúduló árvizek, cunamik. A minap
lángra lobbant az óceán is, fúrótornyok és
hajók robbantak fel. Kedved támad
úszni egyet.


hétköznapi filozófia


amint fent úgy lent ismerjük régtől
hermesz triszmegisztosz alapvetését
mert itt az alsó világban is létezik
ugyanez amikor koszlott kocsmákban
hajlékonyakkal iszod a lőrét két marokkal
kapaszkodva a söröskrigli csorba fülébe hogy
másnap állófogadáson késsel és villával
kényeskedve fogyassz finomságokat
három ujjal emelve a száraz fehér
borral félig telt karcsú pohár szárát
és lezseren társalogva mutogasd magad
a többi sznobnak egy kiállításmegnyitón
vagy amikor súlyos lelki életet élvén
átlépsz bizonyos hölgyeken kik őszinte
odaaadással fordulnak feléd és mindent
megtennének érted de neked csak az
kell aki rád tapos leköp megaláz és ez
még a jobbik eset mert legalább észrevesz
a legrosszabb ha nem is létezel számára
ilyenkor topogsz egy helyben és süllyedsz
az önmegvetés ingoványába ahol már
hiába taposod a hétköznapokat
csak egyre mélyebbre merülsz és
szembeköpni sem mered magad reggelente
a borotválkozó tükörben ám készülsz
éhgyomorra a tieid közé a lebujba ahol
nem kell viselkedned és pancsolt
pálinkától zsibbad az agyad és felejtést
remélsz persze hiába hát szedd össze
magad hányszor hallottad már ezt is
hagyd a felszínt és a pótszereket vonulj
vissza moss főzz takaríts meditálj olvass 
könyveket és ne menj sehová mert minek 
ne hozz fejedre több bűnt botrány és
megaláztatást hisz amint fent úgy lent
és fordítva egyszóval ne akard hogy az
itt lent után fent is ugyanez 
történjen majd veled



Még dolgom van itt

Felülemelkedtem a dolgokon,
és nem csupán jelképesen –
magamat is fentről láttam, mint
aki meghalt, és távozóban még
visszatekint önmagára, két kezem
összekulcsoltam a mellemen,
szemem lehunytam. Szép voltam
így, holtan, de aztán felébredtem,
mert nem szeretnék halott lenni,
még dolgom van itt a földön,
még el kell felejtenem
valakit.

Nyirán Ferenc