[tolvaj szív] Dienes Eszter emlékének tolvaj szív gúnykacaj – üres a tarisznyád – kocsmagőz utcazaj tört szét egy kalitkát részeg az árokpart ugatnak a kutyák cigány az alkonyat dobj le minden ruhát szavait nem érted – Isten kakukktojás – szívedben eltévedt egy cinkos suttogás izzik a holdkaréj átírja álmodat ne sírj a holnapért az is csak másolat angyali kárhozat üldözi gyilkosát – mit ér az áldozat ha nincs aki megbocsát hanyatlástörténet érdemes-e újraragasztani ami eltörött időt pazarolni a darabok összeillesztésére hisz hiánypontok mindig maradnak és a sebeket véglegesen eltakarni úgysem lehet folyosóink már kiüresedtek – amúgy is csak átmenő-forgalom zajlik – a valódi történésekből kirekesztve élünk de erősen működik még a befogadás-ösztön lepusztultan ásítoznak a falak s az ajtók is komoly sérülést jeleznek mégis próbálkozunk újra pedig jó lenne inkább átaludni ezt az egészet de csak a befejezetlen idő sajgó türelmetlensége kapaszkodik belénk ha legalább pár órára visszaköltözhetnénk sorompók mögé zárt emlékeinkbe amikor még loboncos-kócosan önbizalommal telve ölelkeztünk a koncerten tomboló lányok gyűrűjében nem sejtve mennyire veszélyes a szerelmet holmi receptes könyvből kilopni az ízeket vegyíteni összeérlelni megvárni a másnapot s végül hangtalanul kiosonni a tépett orgonabokor mellett nyikorgás nélkül bezárni a kaput és szavahihetővé tenni a bocsánatért esdő másnapos félelmet… bizony nem veszélytelen… erről a gémkapcsokkal összetűzött osztályfőnöki jelentések tudnának árulkodni de rajtunk kívül senki sem emlékszik rájuk miért vagy hát ilyen hallgatag sok hűhó semmiért – dünnyögöd fásultan és már hiába dörömbölök az időtlenség kapuján úgyszólván idegenek maradtunk pedig lehettünk volna valami más is sohasem késő izgatottan vonagló sztetoszkóppal dacol a szapora pulzus az elfehéredő arc – érthetetlen: tegnap még a méregtelenítés utolsó fázisát ünnepelted s már-már összebútorozott benned a bizakodás most mégis hátrálni kell visszavonulni elcsukló szorongásba vértelen szomjúságba kikezdhetetlen tagadásba * görnyedt hátunkat egyenesíteni próbáljuk hogy daliás időket álmodhassunk magunk köré tömény eufóriát… akklimatizálódunk hogy aztán fellármázzalak újra s a befelé burjánzó megalkuvások közül kiszabadulva hirdessek új esélyt igényt az egymásba kapaszkodásra mert sohasem késő a kiárusított élet számlatömbjéből kitépni egy lapot amelyre felírtalak s amelyen még én is ott vagyok
KAPCSOLODÓ ANYAGOK
október 14, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Cserebere
Részlet a Túlhevült a pokol tüze című, a Mentor Könyvek Kiadónál hamarosan megjelenő ...
szeptember 18, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Molnár Zsolt versei
Rövid levél Charles DarwinnakTisztelt uram,bizonyára rosszul értelmezte.Az egész levezetés ...
szeptember 11, 2024
|
Irodalom
|
Rovatok
Vilma néni
Január végi hideg van, hull a hó. Kis, sötét cukrászdához érek, szinte naponta elmegyek ...
október 20, 2024
|
Esszé
|
Rovatok
Türelem
Kassay Károly, ez a „derék veterán színész”, kilépett a kolozsvári Magyar Színház ...
október 13, 2024
|
Kritika
|
Rovatok
Odalent nincs semmi, csak mi magunk
A valódi szörnyek nem az ágy alatt… – hangzik el a filmtörténet közepén a sorozat egyik ...